Komolyan mondom, mire idejutok a gép (blog) elé, addigra elfelejtek mindent, amit írni akartam...

Azt hisszük, múlt hét hétfőjén (bizonytalanok már az adatok ekkora távlatból) Pestre turnéztunk, különböző anyagbeszerzési és egyéb okból. Úgy jött ki a menet, hogy - így Mindenszenteket követően - az érdi temetőbe is bementünk, ahol Bazsa nagyszüleinek a sírja van. Hát mit tesz Isten, ott meg a Balázs nagybátyjáékba futottunk bele. :) Úgy látszik, az idei temető-látogatásokat kifejezetten jól sikerült időzítenünk. :) Velük már nagyon rég nem találkoztunk, Nimródkát még nem is látták, de a Hunit is már nagyon régen.

Múlt kedden meg Telkiben voltunk, Nimikét vittük el a gyerkőcdoktornőhöz. Eredetileg "babaszűrési csomagra" szerettünk volna bejelentkezni, de már megint nem volt szabad időpont az általunk kitervelt napra. Viszont mást is szerettünk volna rajta megnézetni, mint pl. a kis köldökcsonkjának helyét (köldökgomba), valamint a szemecskéjét (még nem nyílt meg a könnycsatornája), így a komplex szűrés nélkül is megnézettük a dokinővel. Na, hát arra jutottam ismét, hogy egyik orvos sem jobb, mint a másik. Nálam ez már tradícionálisan apai örökség, hogy nem bízunk az orvosokban, de eddigi tapasztalataim ebben folyamatosan csak megerősítettek. Tulajdonképpen semmi olyan extrát nem mondott vagy csinált a dokinő (az ezüstkolloidos "ecsetelést" leszámítva), ami miatt különösebben értelme volt oda elmennünk. Ergo ismételten 10x meg fogom gondolni, mielőtt kimozdulnánk bármi nemű orvoshoz.
Lelkesedésemet erősítendő, most kedden meg oltásra kellett vinnünk szegénykémet. Ráadásul az eső is szakadt, tömeg is volt, úgyhogy kis híján hazajöttünk a fenébe (rám nem jellemző módon most pont én erősködtem, hogy inkább legyünk rajta túl). Aztán még ezen a hülye Prevenar-on (pneumococcus elleni védőoltás) is egész addig agyaltunk, végül mire már az asszisztens kérdezett rá, hogy kérjük-e, gyorsan eldöntöttük. És hihetetlen, de győzött a paráztatás: kértük! Úgyhogy szegény kicsi Nimród, rögtön két szurit kapott. Sajnáltam is őt, ráadásul ebből még lesz újabb kettő. Megjegyzem, ugyanezt Huninak nem kértük, allítólag az egész környékről egyedül neki nem lett beadatva. De ez van, ilyenek vagyunk, általában nem megyünk automatikusan birkamód a nagyátlag után. (Persze ennek azért jóval megfontoltabb okai voltak.)
Most meg a H1N1-el megy a paráztatás. E téren sem tudom, mi a legésszerűbb döntés. Mivel Balázs egész héten felmérni rohangál, ügyfelekkel tárgyal, fatelepre, nagykerekbe rohangál, esélyes, hogy elkapja, de leginkább Nimikét féltem, akit még ha akarnánk (Isten ments) se lehetne oltatni ezzel. Közben Balázs meg... nincs jóban a tűvel, ezért erőltetni biztosan nem fogom neki az oltást. A másik oldalról ott van még a Huni, akit ha itthon tudnék "tartani", akkor igazából nem lennénk kitéve a vírusnak, de így, hogy Balázs minden héten viszi magával (illetve "leadja" nagyszülőkhöz), szintén nehezen kivédhető a dolog. Úgyhogy most ez újabb okot adott rá, hogy ezen rágódjak, miként tudnám megoldani az őrzését, anélkül, hogy a lakás a feje tetejére állna, vagy neki, illetve környezetének baja esne (és esetleg még dolgozni is tudnék mellette). Úgyhogy fel van adva a lecke. Ráadásul engem egész idáig teljesen hidegen hagyott ez az egész H1N1-mizéria, de hála a folyamatos riogatásnak, és hogy tegnap már Balázs is a lehetőségeket boncolgatta, most már engem is idegesít.

Balázs nemrég rendelt medvehagymát, és hogy a szállítási minimum meglegyen, én is választhattam növény(eke)t. :) Meg is ragadtam az alkalmat, és gyorsan lecsaptam két pampafűre (azért kettő, mert nem tudtam dönteni az ezüstfehér és rózsaszín között). Ha esetleg névről nem ismerős, a mellékelt illusztráció alapján biztos sokan ráismernek. Véleményem szerint tipikusan mediterrán kertekbe illő, igen dekoratív díszfű-féle. Persze az, hogy mi mennyire szeretnénk a házzal és kerttel elmenni a mediterrán irányba, az már más kérdés... Minden esetre tegnap olyan szép utó-vénasszonyok nyara volt, hogy vétek lett volna tovább halogatnom az ültetést. Most még csak egy csokor csoffadt sásfélének néz ki, de bízom benne, hogy jövő nyárra már nekem is ilyen szép virágzó csodáim lesznek. :)
Különben az árvácskáim is nagyon szépen kivirágoztak a napokban (bár a fotón most kicsit kókadtkák szegények :D).

Apropó, ház-stílus... Múlt héten kértünk árajánlatot ablakra, amit azóta meg is kaptunk (...). Nem mondom, elég flancos cégtől kértük, nyugodtan nézzétek meg a Jankó Kft. honlapját (klikk ide). /Megjegyzés: az utóbbi napokban nem igazán működött ez a honlap, talán lecserélik vagy karbantartják, ami rá is fért erre az oldalra.../ Na szóval az árajánlat. Több dolog is szól a cég mellett, elsősorban a minőség az ami vonzó, igen fejlett technológiával, minőségi anyagokkal, Milesi páccal dolgoznak. Szép meg jó minden, de irreálisan magas összeget kaptunk. :S A két ablakra majd' 600 ezer forintot írtak. Igaz, ez az általunk elképzelt dizájnnal lett kérve (a fotón szereplőhöz hasonló), de valójában az összeget az nyomta meg, hogy praktikai okokból spalettát is kértünk rá, beépített szúnyoghálóval - ami lényegében több volt, mint maga az ablak. Ez ráadásul még nem is végleges összeg, mert mindenből a leolcsóbb kivitellel számoltak (én biztos nem hossztoldott anyagból rendelném), de akárhogy is, mióta tudunk az árajánlatról, valahogy egyikőnk sem ugrál ablakcsere-ügyben. :P Hozzáteszem, ez az összeg akció miatt november 30-ig érvényes, úgyhogy ha addig nem lépünk, nem tartom valószínűnek, hogy kérünk tőlük bármit is (kedvezmény nélkül még egy bő 100 ezerrel több lenne)...

Én meg most nagy grafikai képzésben vagyok. :) Éppen PhotoShop tanfolyamra "járok", de valójában online oktatásról van szó. :) Ezt, és még két másik tanfolyamot még karira kaptam a Balázstól. :) Most igazán jól jönnek. Hátra van még egy Flash, amiben már tényleg aktuális lenne frissítenem ismereteimet, valamint egy 3D Studio-képzés. A PS-ra már nagy szükségem volt, mert eddig (nem kell megjegyzéseket tenni) a Macromediás Flash-t használtam mindennemű grafikai és webdizájnolós tevékenységhez. Sajnos a PhotoShop-hoz nem értettem, úgyhogy ennek most tényleg nagyon örülök, mert már látom, mennyi lehetőség van benne. Persze a gyerkőcök mellett azért nem oly' egyszerű ez sem, hol egyik, hol másik miatt kell félbeszakítanom az oktatóanyagot.

Munkánk szerencsére továbbra is van folyamatosan. Most kicsit úgy jártunk, mint ősszel, mikor a "szokásos" akciónkat akartuk meghirdetni. Akkor kissé hülyén vette volna ki magát, ha meghirdetjük az "őszi akciót", csak éppen már időpontot nem tudunk adni záros határidőn belül. Most hasonlóan vagyunk a korábban tervezett "karácsonyi akcióval", kicsit okafogyottá vált a dolog, ezért ez is elmarad. Meg hogy őszinte legyek, nagyon nem is vagyok híve az árcsökkentgetésnek, hosszú távon megbosszulja magát, mert nagyon szűkösre szabott árakkal se fejleszteni, se minőséget tartani nem lehet. Épp ezért kissé száninak találom az efféle "üzleti qrválkodást", már akik a lefelé licitáló áraikkal próbálják magukat eladni, minden áron. Ez ellen mint már mondtam, az OAFSZ is próbált fellépni, de első körben inkább a fejekben kéne kicsit rendet tenni, mert addig hiábavaló minden, amíg alapvetően az emberek hozzáállása ezt kívánja. Persze itt most nagyrészt a gazdasági háttér okolható, emiatt meg az országvezetésben lehetne kicsit rendet tenni...
Mostanában egyébként beszereztem újabb fotókat a munkáinkról, csak egy kicsit noszogatni kellett hozzá az illetékeseket. :) Ezekből párat a fotóalbumunkba (klikk ide!) is ki szoktam tenni, sokszor jól jönnek.

Hunorka egyre ügyesebben és egyre többet fecseg. :) Néha még kifejezetten szemtelen is! ;) Egész nap kommentál valamit, vagy énekel. A srácok egyébként nagyon csípik egymást, Huni is szeret a Nimróddal foglalatoskodni, nagyon törődik vele, takargatja, simogatja, meg úgy egyáltalán, nagyon számon tartja - egyébként "Mimi"-nek hívja. :) Közben Nimród is széles mosollyal fogadja, ha Huni megérkezik (az ugrabugráját, rosszalkodásait kifejezetten kacarászva figyeli mindig).
Nimi meg előszeretettel szopja az ujjacskáját, mint azt a mellékelt kép is tükrözi...