Először is nagyon boldog Mikulást szeretnék kívánni mindenkinek!! :)
Bár - nálunk - egy csepp (avagy pihe) hó nem esett, azért mégiscsak Mikulás van! :) És mivel mi egy igazán jó család vagyunk (omladozik a mennyezet a hálószobában), hozzánk is ellátogatott a jó öreg szakállas. Hozott is mindenkinek ajándékot, elsősorban csoki-félét, illetve Hunorkának dömpert, valamint egy kis virgácsot, finoman utalva tegnap esti, nehezen kezelhető viselkedésére... ;) Persze nem vette zokon, mert érti ő a tréfát, különösen, ha mellette csokival is foglalkozhat, illetve közben körbe-körbe szaladgálhat a lakásban, zsinóron vonszolva maga után újonnan szerzett kis dömperét.
Ismét elég zsúfort héten vagyunk túl, ezért is nem volt alkalmam a napokban írni. Így most azt sem tudom, hol kezdjem. A hét nagyrészét Balázs Pesten töltötte munkáink végett, ezért a törpördög teljes egészében engem boldogíthatott. Alapvetően szeretek vele itthon lenni, olyan kis jófej tud lenni (de igazán), nagyokat röhögünk, idétlenkedünk, és annyira aranyos, mikor egy naaagy játék után fáradtan odabújik hozzám. Azt hiszem, egyre jobban megértjük egymást, és már nem akarom mindenáron megetetni, ha mondjuk bekakilt, vagy ágyba tuszkolni, mikor egy kis innivalóra vágyik.
De nagyon nehéz is így egyedül. Sajnos nekem nem engedi, hogy átpelusozzam vagy öltöztessem. Balázs szerint ez azért lehet, mert nem vagyok túl szigorú hozzá, pedig én igyekszem... :S Akárhogy is, ez nálunk egy kínszenvedés, mert nem marad egyhelyben, ha próbálom lefogni, akkor nem hagyja, ráadásul olyankor visít is, mint egy vadmalac. Aki ismeri szívósságát, akaratosságát és erejét (ami nem vicc), az el tudja képzelni milyen, mikor megmakacsolja magát. De szerencsére Balázs vett számomra egy csomag "fejjel lefelé pelust". Ez olyan pelenka, amit nem összeragasztani kell, hanem "csak" felhúzni, mint egy kis nacit. Ennek az az előnye, hogy lényegében hasonfekvő és fejjel lefelé lógó Hunorkára is fel lehet adni, ezért is hívjuk így. (T.i. a hagyományos pelust csak szépen a hátán fekvő, és legalább 10 másodpercig egy helyben maradó gyerkőcre lehet ráadni - no a Huni pont nem ilyen.) Hát ezzel sem egyszerű a mutatvány, de ezt legalább rá tudom valahogy tuszkolni, miközben rohanva kúszok utána az ágyon (ahol pelenkázzuk), vagy éppen ennél fogva tartom, mikor fejjel lefelé lóg le az ágyról. Gondoltam már, hogy egyszer kamerára veszem a jelenetet, hajmeresztő.
Na, de ami azért a "szigorú Anyának" jobban megy, az a lefektetés, nálam ugyanis nem szokott ágybadugás után felkelni és műsorozni, ellenben Balázsnál néha előfordul. Ezt csak mentségemre mondtam, hogy ne tessék itt engem rögtön rossz szülőként aposztrofálni. Bénák vagyunk, kezdők vagyunk, Huni meg elég nyakas - hát ez van. :D
Közben pici srácom egyre ügyesedik, rengeteg mindent ellesett tőlünk, amit nem is gondolnánk. Egyre önállóbb, már a fogát sem engedi megmosni, ezért kénytelen vagyok hagyni, hogy egyedül végezze ezt a teendőt. (A kis fogkrémjét azért még én nyomhatom rá a fogkeféjére.) Időközben birtokba vette a lakást, vagyis néha kiengedjük a ketrecből, mert már nagyon ügyesen járkál egyedül. Egyik ilyen alkalommal megtalált egy újonnan vett felmosó-pamacsot, amit rögtön ki is csomagolt, és legnagyobb meglepetésünkre automatikusan elkezdte vele törölgetni a padlót. A kép ekkor készült, de sajnos nem adja jól vissza a jelenetet, mert nem sikerült róla jó fotót készítenem. Egyébként azóta is néha megkeresi a felmosót, és járkál vele, sikálva a parkettát.
Ha gyümölcsöt adok neki, azt előszeretettel dobálja szét, majd paszírozza bele a szőnyegébe, ha már nem kér többet. Ilyenkor persze mindig összeszedetem vele, és kikérem a kis tálkájával. Egyik nap mandarint adtam neki, és mire két telefon között térültem-fordultam, láttam, hogy a tálka már ki van téve a ketrecből, benne a széttrancsírozott mandarin-darabkákkal. :) A zoknija és a trénignacija árulkodóan tucsogott a mandarinlében...
Mostanában nagyon szeret tárgyakat vonszolni maga után. Az alábbi képeken a kis gumicsónakját húzza, amit nemrég talált meg.
Mint látszik, a napokban lecseréltem a blog arculatát is, emiatt a képek és a szövegek elcsúszva jelenhetnek meg helyenként. Lehet, hogy majd visszacserélem, vagy átalakítom, még nem döntöttem el...
A napokban jelentősebb időt fecséreltem egy újabb apróhirdető kialakítására. De sajnos kudarcba fulladt a dolog. Nem untatom a népet részletekkel, lényeg, hogy ingyenes tárhelyen lenne, ahol nem minden működik úgy, ahogy kellene, így idő híján abba kellett hagynom a fejlesztgetést. A galériás weboldalunkra meg tettem egy fórumot próba gyanánt. (Jelenleg itt érhető el.) Úgyis divat mostanában a konkurencia körében a "Rólunk írták" rovattal villogni, mi pedig rendszeresen kapunk köszönő visszajelzéseket e-mailben és telefonon, így gondoltam, akkor már írhatják egyenesen a honlapra, ezzel összekötve a kellemeset a hasznossal. A durva, rosszindulatú (elsősorban nem témába vágó) bejegyzések ellen pedig szigorú és erős moderátori fellépéssel kívánok szembeszállni (magyarán ami nem odavaló, nem jelenítem meg). Hogy végül mi sül ki belőle? Passz... További aprócseprő "nemszeretem, de muszáj" webszerkesztéseket is elvégeztem, így nyugodt szívvel dölhetek hátra, hasznosat is tettem a héten. :P
Ma este elmentünk megnézni a "Mindenki karácsonyfáját" a Kossuth téren. Na nem a budapestin, hanem "itt", Kaposváron. :) Kossuth Lajos az van bőven mindenhol, utca is, tér is, Balázs nagy örömére (ő csak hazaárulónak hívja, de ez már egy hosszú történet az ő történelmi ismeretei alaján). Szóval a hatalmas karácsonyfát megnéztük, gyönyörűen ki van világítva. :) De sajnos annyi eszem nem volt, hogy fényképezőt is vigyek. Gondoltam, bevágok ide egy fotót a SonLine-ról (a Somogyi Hírlap online hírportálja), de történetesen ott sem volt róla kép. Talán még eljutunk az idén, és akkor pótolom a hiányosságot!
Ja, feri ismét nem a barátom. Balázs kicsit utánanézett a jövő évi adótörvény-módosításoknak. Sok ínyencség közepette fennakadt a szemünk a cégautó-adón. Eszerint jövőre havonta (?) 15.000 Ft-ot (+ Áfa?) kell fizetnünk a Honda után, csak úgy, poénból. (Azért a kérdőjelek, mert helyenként eltérőek az információk.) Ez nagyon pofonvágott, úgyhogy Bazsa már feldobta, hogy esetleg eladjuk az autót. :S Ez esetben viszont jó lenne mielőbb dönteni, mert akkor talán nem kéne megvenni a 80ezres ISOFIX-es gyerekülést és a 200ezres téligumit. Tiszta ingyen van az élet! Eéljenek a mikrovállalkozások! Lassan mi is mehetünk redőnyöshöz, hogy legalább legyen mit lehúznunk, ha így folytatják...
Utolsó kommentek