A mai napra nem mondom, lett volna bőven munka-teendőnk, csak úgy mint most már minden további, "munkás hétvégévé" minősített hétvégénken és szabadnapunkon. De ezúttal Balázs az asztalra csapott, és azt mondta, elég, most lazázunk. (Persze itt most túl  lehet okoskodni, hogy "néha ezt is kell", de sajna a munka megvár, vagy hogy pontosítsak, halmozódik, halasztódik, torlódik, csúszik..... :S)

Na, egy szó mint száz, kölkökkel elindultunk - ezúttal szerencsésen, még délelőtt - "Pestre", az állatkertbe. Csak aztán nagyon húzhattam a számat, meg Balázs sem ugrál örömében a fővárosi látogatásokért, főleg, hogy most hosszú hétvége, jó idő, ember tömeg... így hát egy vargabetűvel lekanyarodtunk a sztrádáról, "irány PÉCS!" jelmondattal. Ez ugyanis ezidáig kimaradt az életünkből. Mondhatom, Balázzsal az elmúlt 8 esztendőben (hajjajj...!) szinte teljes Magyaroraszágot bejártuk, a jelentősebb nagyvárosokat legalább átutazóban útba ejtettük (meg mint tudjuk: "Meki és Teszkó mindenhol van..."), az általunk favorizált helyeket gyakrabban is felkerestük, de Pécs, pontosabban a dél-dunántúli régió szinte teljesen kimaradt. Emiatt régóta vágytunk már erre a turnéra, többször szóba is került, főleg most, hogy az "Európa Kultúrális Fővárosa" cím jegyében kifejezetten sokszor lehetet hallani felőle, határozottan kedvcsináló információkat. És akkor ma, végre, megtörtént a csoda! És még csak nem is csalódtunk! :)

Az eredetileg tervezett állatkertezést (a város módosításával) tűztük ki elsődleges célul. Ezt követően, közvetlenül az állatkert közelében egy Vidámparkot találtunk, ahová szintén betértünk. De ami ott fogadott minket, azt jobb élőben megtapasztalni. :)) Ez egy igazi, kő keményen retró vidámpark volt, mintha úgy 50 évet visszaugrottunk volna az időben. Csak ámultunk és bámultunk, mintha egy filmben járnánk. :) Ennyire még a budapesti vidámpark sem "elavult"... :))

Az élmény kalandozások után Pécs belvárosában szívtuk magunkba a hely kultúrális - és kulináris - atmoszféráját. Igazi élmény volt! Összességében nagyon sok helyen jártunk, sokmindent láttunk (még ha csak futólag is) - viszont mégtöbbet nem, és persze a mottó már a legelején megfogalmazódott bennünk: ide még mindenképpen vissza kell jönnünk!!

Ahová már nem jutottunk be (lényegében az egész család kidőlt, ill. késő du-ra már zárva is volt), az az abaligeti barlang, így itt csak 1-2 külső fotót készítettem. Természetesen még ezért is vissza kell majd jönnünk! ;)

És akkor most beszéljenek helyettem a képek!