Családom és Egyéb Állatfajták

Ez a mai cím mindössze arra utal, hogy a Balázsnak a minap valamit a sütőjükről akartam mondani, "sütőtök" szószerkezettel, mire ő (készakarva vagy sem) mindenáron a "sütőtökre", mint élelmiszerre asszociált. Na mindegy, lényegtelen, akkor ez viccesnek hatott.

Amúgy ma kifejezetten "erdélyi fíling" idő volt. Aki esetleg nem vágná, nagyon párás, szakadó esős, kifejezetten hűvös klíma. Én nem rajongok érte, de Balázskám annál jobban meg van tőle veszve. Ilyenkor persze mindig felmerül a nagy ötlet, hogy "kiránduló idő van", meg hogy "menni kéne Erdélybe", de aztán végül csak nem lesz belőle semmi.

A hideg időre való tekintettel ma be is gyújtottunk. T.i. kandallónk van. Nem is annyira presztizsből, minthogy nincs más fűtési lehetőségünk. A gázt ugyan elkezdtük tavaly ősszel beköttetni, de mikor megérkezett - bevezetőnek - a 200 ezer forintos csekk, mindössze azért, hogy elindítsuk a folyamatok, azt mondtuk, hogy inkább majd később. Plusz rátett egy lapáttal ez az őrületes gázár-emelés, amitől aztán igen hosszú időre (talán végleg?) elment a kedvünk az egésztől. Különben nem vág földhöz a dolog, vagyunk annyira különcök, és szeretjük annyira az autentikus dolgokat, hogy élvezzük is a helyzetet.
Sajnos a kandallónk még koránt sem mondható romantikus megjelenésűnek. Jelenleg ugyanis csak a beépíthető tűztér áll a nappali falába félig besüllyesztve, négy lábra applikálva. Még múlt évben be szerettük volna fejezni, mint a lakás többi részét is, de ez - nagyrészt nagyorrú ferenc barátunk közreműködésére - tavaly karácsonykor elakadt, csak úgy, mint a lakás berendezésének többi része: konyhabútor, ülőgarnitúra, étkező, ... (sorolhatnám, de hosszú lenne a lista). Úgyhogy most várunk. Már azt sem mondom, hogy a lottónyereményre, ugyanis már egy ideje nem lottózgatunk - eddig ugyanis igen rossz befektetésnek bizonyult.

Aztán itt van még a lakásbővítés is, ami nagyrészt a fenti okok miatt szintén stagnál. Pedig időszerű lenne, lévén, hogy a Hunorkának szánt szobát pikpakk belaktuk mindenféle irodai, számítógépes és egyéb háztartási célra. Viszont a srác egyre nagyobb életteret követel(ne) magának, így valamit jó lenne lépni. De sajnos nem eszik olyan forrón azt a kását, ugyanis építési engedélyeket Bálványoson ismételten nem adnak ki. A dolog előzménye, hogy a Balaton-régióban (ahová mi is tartozunk) elvileg nem lehetne építkezni, amíg nincs az adott településen csatornázás. A dolog pikantériája, hogy egy-egy ilyen beruházás még több település összefogásával is többmilliárdos összeg, viszont a Bálványoshoz hasonló kis községek éves költségvetése összesen sincs több 20-50 millió forintnál. Ergo, a dolog még csak matematikailag sem kivitelezhető, támogatással sem. A helyzet abszurduma mások fejében is szöget üthetett, ugyanis pár évvel ezelőtt ezen okokból kifolyólag felfüggesztették a Balaton-törvényt, így kiadtak építési, bővítési engedélyeket. Valójában most is ebben bízott mindenki, de ez most nem így történt. (Sólyom László visszadobta a javaslatot, mondván, hogy engedély nincs, inkább támogassák a csatornázást a kis településeken, de ez a lépés önmagában nem old meg semmit.)

Ma különben jelentős időt szenteltünk az online mosógép-nézegetésnek, a meglévő ugyanis - hogy is mondjam finoman - nem működik. Ennek kálváriája még kb. 2 hónappal ezelőtt kezdődött, mikor beadta az unalmasat. Amúgy nincs még 3 éve, hogy megvettük. Szóval Balázs szétszerelte annak rendje és módja szerint, kiderült, a vezérlő bigyóval van a gond, így szerencsére elég volt egy kis cipősdoboznyi szerkentyűvel rohangálnunk, nem kellett az egész masinát cipelni. Elvittük ugyanis Budapestre, márkaszervizbe. Ott azt mondták, másfél-két hétbe telik kb. Na mondom, csodás, izgalmas lesz az amúgyis nagyipari szennyes-termelő pici fiam mellett. És akkor még nem tudtam, hogy ez a két hét valójában 2 hónap semmit jelent! Ugyanis addig ültek rajta a szervizben, telefonunkra a kis liba mindig valami olyat válaszolt, hogy "jelenleg még szervizelés alatt van, majd telefonálnak, ha kész". A de mikor-kérdésre meg nem tudta a választ, ő ugyanis csak egy ügyintéző, de a szervizt meg nem lehet kapcsolni, mert ott nincs telefon. A búránk egyre nagyobb lett, főleg, hogy a szennyest két hónapig hol anyukámhoz, hol pedig anyósomhoz hordtuk (illetve még jelenleg is hordjuk) mostani, illetve a sürgősebb darabokat (mint példul a Huni alvós kutyusát) kézzel mosogatom. Na, végül múlt héten bement Bazsa személyesen a szervizbe. Ott hülye fejjel néztek rá, hogy hát nem telefonáltak még? (Grrr...!) Szóval kiderült, nem lehet javítani, mert a cég (nevezzük Daewoo-nak) nem küld ilyen alkatrészt Magyarországra! Hadd ne mondjam, mit éreztem. Főleg, hogy az alaplapot úgy adták vissza, hogy részben eltörték mikor szétbelezték (ugyanis az egész kreatív módon ki volt öntve szilikonnal a vízmentesség kedvéért), a csatlakozót, mintha kutya rágta volna, és még sorolhatnám. Úgyhogy ennyi fölösleges hűhó után most vehetünk egy új mosógépet. Ami kicsit luxus, ha azt vesszük, hogy nincs még 3 éves.
Ráadásul most a Balázsnak is van min csámcsognia, ugyanis ez miattam lett véve, mert én szerettem volna ezüst színűt. Ma is a fejemhez vágta párszor, hogy a következőt nem a színe alapján választjuk. Pedig jó lenne. Ki is néztem egy nagyon tutit, van belőle bordó és fekete is (!), de sajnos nem fog működni a dolog, mert az árából három másikat vehetnénk. Azért kár...

Este velem pancsizott a Hunika nagy kádban. :) Nagyon aranyos ilyenkor, csak sajnos az az új hobbija, hogy az összes tusfürdős flakont (és azokból akad jópár nálunk a kád peremén) vagy a vízbe dobálja, vagy ki a kádból. Utána vagy fél órán át pakolásztam.
Van most különben egy nagyon klassz pancsolós játéka, névnapjára kapta tőlünk. Egy kalózhajó, amit tapadókorongokkal lehet a kád falára (vagy csempére) tappancsolni, és vizet kell bele önteni, ami különböző mókás dolgokat eredményez: például megforgat egy kereket, spriccelni lehet az ágyújával, satöbbi. Igazán jó kis játék, bírtam volna, ha nekem is ilyenem lett volna kiskoromban. De nem baj, ma este bepótoltam a hiányt. ;)