Tegnap végülis nyúzósabb volt a nap, mint vártam. Igazából nem is annyira az ügyfelek ostroma miatt (délelőtt átirányítottam a telefonomat, bár ki is kapcsolhattam volna, mert Balázs úgysem veszi fel). Hunor nagyon rosszul viselte, hogy vége az idillnek: Apa nincs itthon, Anya dolgozni próbál. Ott kezdődött, hogy reggel ki sem akart jönni az ágyikójából. Pedig betettem az ágyunkba, ahogy szoktuk reggel, de olyan mérges lett, hogy vissza kellett őt tenni a kiságyba, pedig ez nagyon nem rá vall. Azt várta, hogy Apa vigye őt ki, de hát mire mi keltünk, ő már úton volt Pestre. Végülis "megbékélt", de egész délelőtt vonyított, csak délutánra nyugodott meg. Szerencsére este még épp elcsíptük Apát, így helyre állt a kis lelki békéje.
Ma reggel már rendben volt minden, Apával kelhetett. Elvileg ma kellett volna 15 hónapos oltásra vinni, de az elmúlt napokban éjszakánként köhögött, így ezt most kihagytuk.
Délután Balázs kitalálta, hogy neki most kell egy gitár (valójában ez már 5-10 éve vágya), így felpattantunk, és "átugrottunk" Bagodba a Tomikához (a Syncopa Bt-be) egy gityóért. Igazából azt hittem, csak tájékozódni megyünk, de ha már ott voltunk, ripszropsz "betettük a kosárba", úgyhogy most van ám egy vadi új akusztikus gitárunk!! :) Mondanom sem kell, hogy ottlétünk alatt Huninak mindent ki kellett próbálnia, el kellett állítania, különösen a dobolásban lelte nagy örömét, meglepő módon úgy tűnik, érzéke is van hozzá... Tanulságos beszámolót (nagyon jó fotókkal tarkítva) a BagodTimes-on találtok!
Utolsó kommentek