Na, amennyire hülyeségnek tűnt először, így utóbb annyira találó a blog neve. Most már egész kaotikus, komikus fordulatot vettek az események. Azt még nem is meséltem, hogy tegnap egy olyan megrendelőnél dolgoztunk (volna), akinek nincs mobilja, így csak egy vezetékes számot tudott megadni, ami ráadásul nem is a munkahelyszínen, hanem egy teljesen más címen működik. Így a kommunikáció hogy is mondjam, kissé rugalmatlan. Na hozzá kell tennem, hogy az illető azzal azonos, akinél korábbi bejegyzésben (ITT olovasható) írtam, nem jutottunk be a felméréskor elsőre, így Balázst kocsmába invitálta... Na hát most nála lett volna munka, de mivel már megbonyolódtak a dolgok (fiúk is lebetegedtek, ezért nem értek vissza előző nap fatelepre, így a munka reggelén kellett beugraniuk), így az előrejelzett időintervallumhoz képest kb. 1 órát késtek. Sajna erről sem tudtuk ugye értesíteni az emberünket, de odaérve bejutniuk sem sikerült, hiába csöngettek és kaputelefonáltak, illetve a vezetékes számot hívogatták felváltva. Végülis egy óra múltán dolguk végezetlenül eljöttek. Már jócskán délután volt, mire a megrendelő kérdően telefonált, de mivel én mit sem tudtam az előbbiekről, nagy pislogások közepette inkább átadtam a telefont a Balázsnak. Végülis megbeszélték kárpótlásul a ma délutánt, de az ügy még mindig változatlanul ott tart, hogy a megrendelő állítja, ő otthon volt a kérdéses időpontban, hiszen még kéményseprő vagy ki is ment utána hozzá - aki gond nélkül bejutott - ezáltal a fiúk kizárt, hogy ott jártak volna. Viszont a fiúk verziója is hihető, akik kétségbeesetten hívogatták a Balázst (aki a telefonon próbálta volna elréni az ügyfelünket), és ott tipródtak egy órán át. Mivel az elmúlt évek során még nem volt olyan, hogy ne mentek volna ki az adott címre, ezért ezt most is kétlem. Úgyhogy ez valószínűleg örök rejrély marad.
Minden esetre ma már hívott engem az ember, aki le akarta tépni a fejemet, és kötötte az ebet a karóhoz, hogy a fiúk tegnap nem mentek, de mivel nekem csak közvetett infóim vannak, igyekeztem ismételten a Balázshoz terelni.
Közben Bazsa ma reggel felment Pestre a másik ügyet is felgöngyölíteni. Ma a megrendelővel és a generálkivitelezővel együttesen volt szerencséje beszélni, akivel állítólag kikaparták egymás szemét (márhogy Balázs és a kivitelező). A dolog jelenlegi állása szerint most akkor a fiúk sunnyognak valamit, de ez általában alkalmanként változik, attól függően, hogy éppen kinek a verziója hallható.
Éjjel Hunorka hányt egy kicsit, szerencsére nem sokat, és rosszul sem lett tőle (utána mint aki jól végezte dolgát, röhögve szaladgált a szobában), és még szerencsére hőemelkedése sem lett. Úgy tűnik, ő is elkapta végül ezt a nyavaját, de már jól van (a hajnali ébrenlét eredményeképpen most éppen szunyókál). Azért a mai napra diétára fogom a kis lelkem. Remélem, hogy nem terjesztettük tovább a vírust, és hogy én továbbra is megúszom...
Egyébként most így egyedül vagyok vele itthon, villámnyi mérlegelés után így láttuk értelmesebbnek. Nem lesz könnyű napom, de elvileg Balázska sem lesz ma távol sokáig, és valószínűleg mindkettőnket jobban megviselt volna ma az utazás, mint az itthoni közös teendők (mindketten nehezen viseljük, ha én pelusozom, ugyebár). Nem beszélve a Balázs szemszögét, aki így több plusz utat és szervezkedést úszott meg, hogy nem mentünk vele. Azért remélem, ma nem leszek annyira rosszul, és sikerül a kis Csipetkénk kedvében járni.
Utolsó kommentek