Igazán kegyes volt hozzánk ma az idő, a szelet leszámítva. De ez már csak ilyen helyi sajátosság, ezzel együtt kell élni. A nap is kifejezetten jól indult, jó így hármasban ébrerdni, Hunor ilyenkor gondoskodik róla, hogy már kora reggel (néha hajnalban) röhögéssel kezdjük a napot. Ilyenkor egyébként megpróbálunk úgy tenni, mint akik még mélyen alaszanak (hogy egy kicsit még hagyjon minket pihenni), de amikor már negyed órája bohóckodik, ugrabugrál és sorra vagdossa hozzánk a kiságy tartalmát (takarók, plüssállat, stb.), akkor előbb-utóbb valamelyikőnkből előtör a vihogás. Illusztrációként itt egy kép Őfelségéről, ahogy a mai reggelijét fogyasztja.
Egyébként ma csupa olyan dolog történt felénk, amit ha bő két évvel ezelőtt mond nekünk valaki, valószínűleg körülröhögjük. Például délelőtt Balázs traktorhangra lett figyelmes, majd kapott az ötleten és elviharzott megérdeklődni, be tudná-e szántani a fenti telkünket. Szerencsére az embernek erős masinája volt (egy múltkori hasonló esetben az emberünk gyengébb típusú gépéhez túl gazos volt a telkünk), így elvállalta. Balázs egyébként ügyes volt, mert ugye a mi kapunkon nem férne be a traktor, ezért gyorsan felhívta a fenti tulajt, akitől megtudta, hogy az utcában valakinél van kulcs a fenti telekhez, így azt megszerezve pár perc múlva már jött is az ember szántani. :) Tök izgis. :D Mondanom sem kell, Hunit alig lehetett elrángatni az ajtóból.
Alig kezdte el a munkát, rögtön megjelent egy gólya, aki a friss szántásban tett-vett.
Délután még visszajött a traktor, hogy elboronálja a földet. Így most szép sima - illetve göröngyös - birtokunk van, lehet bele ültetni bármit: burgonyát, tököt, dinnyét, füvet... Egyébként a délutáni munkálatokat Hunorka már közelről kísérte szemmel, ugyanis előtte ébredt fel, és nem szeretett volna kimaradni semmi fontos eseményből.
Amíg Hunor délben szunyókált, mi kihasználtuk az időt egy kis ültetésre (illetve Balázs favágásra). Az egyik ágyást beültettem fehér- és sárgarépákkal, valamint különféle retkekkel. Igaz, ezek a vetőmagok mind tavalyi maradékok voltak, ezért remélem, még csíraképesek.
Közben a virágágyásomat is rendezgetem. A ház mellett a sziklás részt Balázs éppen most alakítja át nekem sziklakertté. :) Ez már korábban is felmerült, de az elmúlt két nyáron nem akartunk hozzányúlni, mert akkor még erősen tervezgettük a ház oldal irányú bővítését is. Nos, ez jelen gazdasági helyzetben elég valószínűtlen, ha meg majd egyszer mégiscsak úgy alakulna, akkor ennyi átalakítást kibírunk.
Nézegettük ma neten a Starkl aktuális kínálatát. Ez megint olyan téma, hogy minden évben átnyálazzuk a katalógusukat, fejben bejelölgetjük, ki mit szeretne, de végül mindig rájövünk, hogy annyi mindent szeretnénk belőle, hogy inkább mégsem veszünk semmit. Hasonlóan voltunk ezzel tavaly is, akkor elmentünk a szombathelyi árudájukba, de végül üres kézzel jöttünk el. Mi tagadás, erre a kertre egy fél vagyont rá tudnék költeni.
Utolsó kommentek