Igen mozgalmas napunk volt ma (is). Balázs szerencsére itthon maradhatott, igaz, tegnap (illetve ma) már éjfél is elmúlt, mire dolga végeztével hazaért. Tegnap este, felmérések után még visszatért a műhelybe egy pár órás munkára, hogy a mai napra szánt munkát befejezhesse - ezért is nem kellett ma mennie. :)
Reggel elvitt minket Bazsa erre a Csiri-Biri tornára. :) Háát, érdekes volt, ugyanis Huncus most volt először ekkora kisgyerek-közösségben. Alapvetően maga a közeg tetszett neki, mert egész idő alatt fülig ért a szája. Első dolga volt, hogy ahogy levettem a kis cipőjét, végigölelgette, puszilgatta, símogatta az összes gyerkőcöt. Ilyen szempontból pl. sokkal nyitottabb a többi gyereknél, igaz, ezt már korábban is megtapasztaltuk. Maga a program 40 perces volt, kis tornával, sok dalocskával, ehhez illő játékos mozgásokkal, majd végül kötetlen játék jött, sok klassz játékszert hoztak be a terembe: labdákat, különböző ugrálókat, bujkálót, mini libikókát. Ezek nagyon tetszettek neki, de a kötöttebb programokra nem igazán volt vevő a srác. Többnyire a kör közepén viháncolt, a többi gyerekkel haverkodott, de azt nem igazán díjazta, mikor megpróbáltam őt terelgetni. Bár az elején volt néhány mondókás játék, ami viszont kifejezetten tetszett neki. :) Persze a többi gyerkőc azért már beszél valamilyen szinten, de hát ez a mi kis Nyuszink szexepilje - ellenben így szavak nélkül olyan profin érteti meg magát, hogy ezzel már elboldogulna a nagyvilágban. :P Egyébként az meg, hogy a többnyire ismeretlen dalocskák és a hozzá kapcsolódó játékok nem kötötték le annyira, még nagyrészt bizonyára annak is betudható, hogy először voltunk itt, a többiek már nagyon rutinból nyomták.
Ha tudunk, biztos megyünk majd máskor is, csak mivel ez Földváron van, fuvar szükséges, keddenként viszont elég ritkán ér rá a Balázs, illetve ha mégsem dolgozik, akkor többnyire kötött programunk van (doki, vagy valami egyéb ügyintézés). A másik, ami kicsit necces, hogy - bár túl sok ilyen momentum azért nem volt - a gyerkőcemelgetős, -lengetős, -cipelős mutatványokat nem annyira várandós anyukáknak találták ki. Persze a valóság az, hogy ennyit azért itthon is hurcolásznom kell őfelségét, még ha óva int is tőle a védőnő...
Délután elültettük végre a kukorica első porcióját. Egy csomag pattogatni való is volt közötte. Aztán persze jött a nehézség: locsolgatni is jó lenne a (leendő) növénykéket. A slagokat összedugdosva (kb. 35 m) épp nem ért fel az ágyás tetejéig. Egy darabig pancsoltunk, majd Bazsa megunta, és elmentünk Siófokra az OBI-ba. Ott aztán beszereztünk még 40 m-nyi tömlőt, bár összességében ez is kevés, mert most meg a "lenti ág" nem ér el a rózsákig. De mindegy, most azért megoldható egyszerre lent is, fönt is a locsolás, a későbbiekben pedig mindenképp tervezzük a teljes (föld alatti) slaghálózat kiépítését a birtok tetejétől a kert legaljáig.
Na, és ha már OBI-ban jártunk, muszáj volt vennem még futó törpe-petúniákat. Pár hete vettem egyet egy üres cserepembe, de úgy beleszerettem, hogy azóta ezen agyaltam. Csak most meg kiszúrtam magammal mert 4-et is vettem, egyszerűen nem lehetett otthagyni azokat a színeket - ellenben a cserép, amibe szántam, csak 3 "személyes". Éppenséggel van 4darabos függőcserepem is, csak itt épp az lett volna a lényeg, hogy párban legyen a másik hasonló cserépkével (amiben szintén 3 tő minipetúnia nevelkedik). Úgyhogy most vagy az egyiket elültetem valahová külön - ki tudja, hová lehetne még elsuvasztani -, vagy beültetek egy nagyobb cserepet, de akkor megintcsak ott vagyok, hogy a célcserép marad üresen... Nehéz az élet. :P
Közben ma még egy bosszúság is ért, nagyon úgy tűnik, hogy a kéknek szánt lobéliáim fehérek lesznek! :S Csúnya éppen az sem lesz, de nagyon nem így terveztem a színösszeállítást, elrendezést. :( Igazából emiatt eléggé csalódott vagyok.
Ma este, OBI-zás után még elugrottunk fagyizni - hurrá! :) El is gondolkodtam, milyen jó lenne, ha mindenféle élelmiszert el lehetne ültetni csak úgy, mint a zöldség-gyümölcsféléket. Biztos hatalmas ágyás jégkrémek, Milka csokik lennének a kertemben... Persze ezeket a gondolatokat már csak a fáradtság diktálhatja belém. :P
Hunika ma is sokat segédkezett a locsolásban. Vettem is ma neki egy kicsi, másfél literes kannát, így most többnyire két öntözőkannával rohangál a slaghoz, mutogatva, reklamálva, hogy az övé már kiürült. A nektarinfácskát elsősorban ő látja el vízzel, ezért biztosan bőséges termés lesz. ;)
Nem tudom eldönteni, hogy a terhesség teszi, vagy az eredményes kerti tevékenységünk, de mostanában gyakran érzek nagy porció boldogság-hormonokat cikázni. :D Tiszta extázis, mikor több heti földturkálást, locsolgatást követően kinyílnak a virágaim, előbújnak a zöldségek. Bár ez előbbi nálam már valószínűleg gyógyítandó, ha tehetném az egész kertet felvirágoztatnám, így sem merem összeszámolni, mennyit költöttem rá eddig az idei (és előző) évben.
Gyermekkoromban egyébként ennek semmi jelentőséget nem tulajdonítottam, olyan természetes volt, hogy annyi virág vesz körül. Otthon is minden tavasszal beültettük petúniával az erkélyt, Bagodban természetes volt, hogy ott virítanak a kertben a rózsák, a glicínia, hortenziák, miegymás, a telken (Barackos úton) is mindig adott volt a sok helyes kis árvácska, tulipán, fáklyaliliom. Aztán ahogy kikerültem ebből a közegből, megvettük a hőn áhított kertesházikót a hatalmas (üres) kerttel, rögtön ellenállhatatlan vágyat éreztem a hiány pótlására. :) Ha a mondás igaz, akkor én nagyon jóember lehetek, mert a virágokat bizony nagyon szeretem. (És igen, a kivétel erősíti a szabályt.) ;)
Ha már a virágoknál tartunk, a napokban nyílt ki egy gyönyörű, rózsaszín fátyolvirágom, illetve épp most nyíladozik egy fehér is. Ezek egynyáriak, ilyeneket az idén nem ültettem, de tavaly sok ilyesmi virágmagot vetettem, amik virágja a jelek szerint sikeresen elszórta a magjait. Ezek ilyenkor igazi kis meglepetések. :) Fotóm még nincs róla, de majd megpróbálok csinál(tat)ni.
Ami pedig a fényképeket illeti, Balázsék a közelmúltban nagyon helyes kis kerti teraszt csináltak padsorral. Sajnos csak kezeletlenül van róla képem (végül sötétszínű, paliszander vastaglazúrral lett lekenve), de beteszem, hogy Ti is megcsodáljátok. :) Annyit kell róla tudni, hogy egy meglévő, rozoga konstrukciót kellett felújítani (egész pontosan lecserélni), ezért is ilyen kis puritán, mert a hiteles másolat volt a cél. Persze az is lehet, hogy "külső szemmel" semmi extra nincs benne, csak mivel én bámulok már évek óta kizárólag galériákat, ezért olyan izgalmas ez a kis újítás megrendelés-téren. :P (További fotók a teraszról a képre kattintva, honlapunkon láthatóak.)
Azt hiszem, mára ennyi elég is lesz, követem a fiúk példáját: elteszem magamat holnapra...
Utolsó kommentek