A mai nap tiszta nyűg volt, estére kis is borultam az egész napi feszkó miatt.
Reggel 7-kor kellett volna indulnunk a rendelőbe, ráadásul most nem is Telkibe kellett mennünk, mert pár napja telefonáltak a kórházból, hogy a minap kivételesen a Bp. XII. Budakeszi úti rendelőben lesz a doki. Na mindegy is, de mi végülis csak fél 8 előtt nem sokkal keltünk fel. Jól elaludtunk mind a hárman. Balázs még nyüszögött is velem egy sort a reggeli kapkodás közben, hogy már semmi értelme mennünk, de mivel 2 héten belül nem tudtunk volna menni, ezért jobb híján mindenképpen szorgalmaztam a mai vizitet.
Már 9:40 volt, mire éhgyomorra levették az első vért. Ott helyben megitatták velem a szőlőcukros vizet, de szerintünk ebben most jelentősen több cukor volt, mint 2 évvel ezelőtt. :S Borzasztó gej volt az egész, töményen édes, hiába tettem bele citromlevet. Úgy kellett koncentrálnom, hogy ki ne hányjam az egészet. Ez esetben nem tudom, mi lett volna...
Az UH-n ismét végiglestük minden porcikáját kis jövevényünknek. Legalább ez a része rendben van. Ellenben a sérvem egyre gázabb, aminek nem örülök. A szülés után meg kéne operálni, de igazából amíg további gyerekek vannak kilátásban, addig nincs sok értelme. Persze az sem jó, hogy Hunit állandóan cipelni, emelgetni kell, de erre egyszerűen nincs semmilyen megoldás. Folyton maszatos, pelusozni kell, itt-ott megmakacsolja magát (pl. leül az áruház közepén), akkor úgy kell őt arrébbtranszportálni.
Minden esetre innentől még újabb 2 órás éhinség következett, annyi szépítéssel, hogy ez az édes lötty is felforgatta a gyomromat, valamint a fiúk közben jóízűen megreggeliztek (-ebédeltek). Tök jó volt... A második adag vért u.onnan vették le, így remélhetőleg már szanaszét van szúrva a vénám.
Ezek után még jobbra-balra futkorásztunk Pesten, részben munka-ügyben, nagyrészt viszont - változatosság kedvéért - a kapa miatt. Ezúttal a lánc szakadt el, valamint a benzintank lyukadt ki. Illetve azóta már tudjuk, a szimering is tönkrement. Nem baj, szép lassan új lesz minden darabja annak a masinának.
Napközben még páran hívogattak munka-ügyben is, aprócseprő nyűgökkel, elsősorban felmérés-időpontokat kértek, illetve mondogattak le. Akkor ezeket le is reagáltam, de már a negyedére nem emlékszem, mert eléggé kiütött a vérvételek miatti képzavarom, valamint az éhgyomor és cukros lötty miatti rosszullétem.
Hazafelé még vásárolni is beugrottunk, de Huni tiszta nyűg volt már, ezért úgy szaladtunk végig a teszkón. Aztán itthon még próbáltam átpelusozni, de annyira megmakacsolta magát, hogy vagy 20 percig nem bírtam ráadni a pelust, na ekkor tört el nálam a mécses. Pedig annyira durva momentum ma nem történt, csak úgy látszik, ennyire megviselt most ez a terheléses vércukorvizsgálat, meg ami ezzel jár.
Egyébként megkaptuk már a falunap meghívóját is, a blogba kiírtam a programot. 30-án lesz, ezúttal is a sportpályán.
Tegnap este esett nálunk az eső, és azóta is borongós, hűvös idő van, amit az alpesi növénykéim nagyon díjaznak. A havasigyopár lassan kivirágzik, de sok más növénykém is tiszta bimbó. Azért én persze jobbszeretem a napos, meleg időt. :)
Huncus tegnap nagyon segédkezett a rotikapa szerelésében, mert mire Apa beterelgette őt a kertből, már kifejezetten "gépzsír" illata volt, mint ami mostanság Balázsból szokott áradni. :) Félreértés ne essék, szeretem ezt a szagot. :)
Na jó, azt hiszem elteszem magamat holnapra, mert már nagyon csapongóak a gondolataim. :P Jóéjszakát!
Utolsó kommentek