A hétvégén többszöri nekifutásra sem sikerült elregélnem múltheti eseményeinket, így most teszek mégegy kísérletet...

Szóval kedd-szerda-csütörtökön Bazsa elvileg itthon volt, gyakorlatilag viszont inkább a szokásos ügyintézésekkel telt az idő. Szerdán Budára mentünk, elsősorban a notebook adaptere miatt, de további intéznivalókkal is egybe szerettük volna kötni a napot. Mit mondjak, lényegében semmi nem jött össze abból a napból, úgy is mondhatnám, hogy tartoztunk egy körrel az ördögnek. Már az M7-esről elfelejtettünk lekanyarodni, pedig bankba is kellett volna menni. A töltőt nem vették át, mert a notebook is kellett volna hozzá. A számítógép-bolt a temető közelében volt, így oda is beugrottunk, igaz, oda anélkül is mentünk volna már. Csak akadt köztünk egy kis félreértés (mivel elnyílt a legtöbb kerti virágom, Balázs azt hitte, már nem kell előtte szólnia, ha temetőzünk), de ha tudtam volna előre hogy megyünk, akkor azért a kertből is szedtem volna egy csokor virágot a sírra, így az is lemaradt. Gondoltuk, budapesti turnénkat összekötjük néhány felméréssel is, de pechünkre azon a napon végül mégsem volt jó senkinek a felmérés-időpont. Hazafelé jövet még szerettem volna beugrani bútorboltba, de addigra meg a Hunika aludt be... :P Úgyhogy ez egy ilyen tipikusan ránk jellemző, terméketlen nap volt.

Múlt héten párszor a bícsre is leugrottunk a Viviékkel, a két töpörtyű elég komolyan elviháncol már. :) A jóidőben a Balcsi körül is fellendült az élet.

Pénteken mégegyszer leugrott a Mama besegíteni. (Pont jól jött ki, mert előző szerdán, mikor a Benóékkal jött, 10 napos autópálya-matricát vettek.) Takarítgatott (meg szétrámolta a konyhát), a főzésben segédkezett, aztán pedig beküldtem őket a medencébe, mert Hunika már nagyon nem bírt magával a kánikulában. Jó sokáig bent is voltak, azalatt pedig egy fél Balatonnyi vizet szétpacsált. :)

Mivel jelen gazdasági helyzetben nem engedhetjük meg magunknak a szabadság miatti leállást, így jövő héttől a Benót is munkára fogjuk a folyamatosság végett. Biztos furcsa lesz ennyi idő után visszacsöppennie. :)

Pénteken megkaptuk a felszólítást a régi Honda rendszámának, forgalmijának leadására. Sajna csak 3 napot adtak rá, ebből hétfőn nem jött össze (mert csak délelőtt lehetett volna menni), kedden nincs ügyfélfogadás, ma meg már a Balázs nem ért rá, így ezzel még gondjaink lehetnek... Közben persze ott a lelki nyomás is, mégiscsak ezzel a rendszámmal futkostunk éveken keresztül. Gyorsan le is fénymásoltam, legalább ennyi mementó maradjon belőle. :)

Sajnos a kabakosainkat elkapta a peronoszpóra. :( Ezért tegnap délután sürgősséggel kényszerszüretet tartottunk, hogy Balázs lepermetezhesse a tököket, uborkákat (amire végül már nem került sor). Mostanában bárki jön hozzánk, egy (vagyis több) nagy szatyor terménnyel engedjük csak el, illetve mi is folyamatosan igyekszünk a kertünk adta zöldségeket minél nagyobb mennyiségben hasznosítani - ami így fagyasztóláda nélkül elég korlátozott. Ennek ellenére a tegnapi gyors "mentsük ami menthető" akciónkban tetemes adag ubit, tökfélét és zöldbabot kapdostunk le.

A talicskában (zöld és sárga) cukkini, spárgatök, Isten gyalulta tök és patiszon sorakozik, a vödrökben és hordóban többféle csemege- és kígyóuborka, a szatyrokban különböző fajta zöldbabok vannak. Igyekszünk mindent elpasszolni, de ekkora mennyiséget már nem lesz olyan könnyű...
A hordót, egész pontosan kettőt is, Balázs cefre készítéséhez zsákmányolta be. :) Mivel (elsősorban) szilva, körte potyog nálunk bőséggel, így jobb hasznosítás híján lepárlásra gondoltunk... :P

Meg lettem fosztva kicsi Hunikámtól! :( Hajnalban Bazsa vitte magával Pestre, nagyszülőkhöz. Mivel én most az elkövetkezendő 2 hétben már egyáltalán nem emelhetek, plusz pihenésre, nyugalomra lettem "kárhozatva", így amikor Balázs nem tud itthon maradni, nem maradt más választásunk. Igazából nem örülök neki, mert hajnali 4-5 között kelnek, és csak este későn (felmérésektől függően kb. 10 körül) érnek haza. :( De amíg őfelsége vidáman fogja fel a dolgot, addig nincs gond (csak mert hajnalban állítólag egész úton vigyorgott és nézelődött). :) Nekem meg még furcsa ez a hirtelen jött kényszerszabadság, szokatlan, hogy nem kell ötfelé kapkodnom, fegyelmeznem és felmosóval rohangálnom. :P Mondanom sem kell, hogy kis Nyuszikám már akkor hiányzott, mikor kigurultak a kapun. Azért persze igyekszem hasznos szellemi munkával tölteni a napot, ha már így alakult. Éppenséggel lesz is mit pótolnom.

Most megyek is a dolgom után, ahogy "nagy gondolkodó barátunk" mondaná, vagyis inkább diktálná blogbejegyzései végén (ezért most biztos sokan kifütyülnek): "Na, gyerünk Barátaim, tegyük a dolgunkat!" :D