A héten többször összeült a család (szó szerint) a lepotyogó körték hasznosítása végett. Balázs vett két, egyenként 30 l-es hordót, és ebbe aprogattuk össze a gyümölcspárlatnak valót. Mivel a leeső körték többnyire plöttyedtek, részben rothadtak, a jó részeket igyekeztünk kivagdosni. 1-2 nap után a hordó már kicsinek bizonyult, annak ellenére, hogy a cefrésedő gyümölcs folyamatosan esik össze. A tegnapi napunk az anyaghoz szükséges kemikáliák beszerzésével telt. Valami brutális, hogy a jó kis házi kisüstibe egy fél vegyilabor szükséges. Ilyen például a pektin bontó enzim (állítólag ettől lesz jó gyümölcsös), vagy az akkumulátor-folyadék (!!), azaz kénsav is. Ez utóbbi a megfelelő savasság beállításához szükséges, szegény Balázs az elmúlt 2 napot azzal töltötte, hogy meggyőzzön, ez nem lesz káros, mert a "nagyok" is így csinálják, és egyébként is, magas forráspontja miatt a párlatba bele sem kerül... No mindegy, mit tehetek, kétkedéssel ugyan, de elfogadom amit mond, mint úgy általában minden mást is. :)
Tegnap végülis a legtöbb hozzávalót sikerült beszereznünk, amiket azóta szépen bele is adagolt Bazsa a hordóba. Immáron egy 120 literesbe, de a potyogó gyümölcsök még mindig nem akarnak elfogyni... Igazából még lakmusz papírt kell szereznünk az ominózus savbeállítás miatt, meglepő módon eddig még ez tűnik az egyik legnehzebben megvehető kelléknek /friss infó: azóta már azt is sikerült Pesten beszerezni/.
Bárki bármit mondjon, maga a cefrekészítés még legális tevékenység, az anyag feldolgozása meg majd eldől... ugyanis elég húzós áron, több ezer Ft/l-es összegért vállalják legálisan a lepárlást.
Hunikám az elmúlt 3 napban is kifejezetten kezelhetetlen volt. Persze szegénykémre még csak nem is haragudhatok, mert ezt előre lehetett borítékolni, hogy megsínyli a hajnali keléseket, éjszakai hazajövetelt és a rángatást. Ennek ellenére tegnap Balázs már a haját tépte kínjában, mert tényleg mindennel próbálkoztunk hogy megnyugtassuk, de leginkább elaltassuk őfelségét. 3 napja igazából sem délután, sem pedig este nem akar elaludni, amikorra meg már tényleg elnyomja az álom, onnantól borul az egész napirend (tegnap pl. este 8 körül kelt fel). Persze még mindig kényszerhelyzetben vagyunk, amíg nincs más megoldás, Balázs hurcolássza magával, pontosabban lepasszolja Pesten jártakor a nagyszülőkhöz.
Régebben tesztelés végett feltettem egy webáruházat a tárhelyünkre. Persze csak 1-2 terméket töltöttem fel, kipróbálás végett, és a linket szándékosan nem is publikáltam, illetve a weboldalunkról sem tettem elérhetővé, így reméltem, hogy a kis próbálkozásom a nagyközönség számára rejtve marad. De valahogy a Google mégiscsak kiszimatolhatta a dolgot (túl-keresőoptimalizált honlapunkon :P), mert azóta is rendszeresen látom, hogy jönnek rá keresések, találatok. Sőt, a minap még valaki egy megrendelést is leadott egy papucsra (merthogy a fehérnemű-üzlet termékeiből pakoltam fel ezt-azt). Nem untatom részletekkel a Nagyérdeműt, de a webáruház eleve bonyisabb eset jogilag, mint elsőre gondolná az ember (működési engedélyes üzlet/raktár kell hozzá), de a kereskedelem megintcsak sarkallatos téma, mert ahhoz meg képesítés szükséges. Ami nálunk cégen belül csak nekem van, én viszont jelenleg GyED-en vagyok (és még legalább 2 évig azon is maradok...), viszont erre nem lenne értelme külső alkalmazottat bevonni. Szóval egy szó mint száz, azóta is azon töprengek, hogyan lehetne működtetni a kis bizniszünk ezen ágazatát is - ha már a raktárkészlet nagyrészt adott.
Tegnap hallgattuk az MR1-en azt a szokásos "nagymama-sipákolós" műsort. Az valami őrület. Ez az adás arról szól, hogy aggódó nagyszülők próbálják beleütni az orrukat a gyereknevelésbe, és olyanok miatt aggódnak, ami miatt nagyon nem kellene, vagy ha mégis, nem az ő hatáskörük lenne. Aztán amikor sikerül kicsit egyedül maradniuk, például elutazik a vő/meny, fia/lánya, akkor titokban (kétségbeesetten, sírva-ríva) betelefonálnak a műsorba. A tanácsokat osztogató szakember ilyenkor gyakran meg is mondja nekik, hogy nem nagyon kéne belefolyniuk a gyerekeket érintő döntésekbe, de persze akadnak olyan családok is, akik - szinte minden felelősségvállalás nélkül - a nagyszülők nyakába testálják a gyerekeiket. Ilyenkor azért meglepődök, hogy kinek is szülték azt a gyereket... Annak ellenére, hogy nem kell messzire mennünk, ha azt mondom, manapság igen nehéz egy GYED-et munka nélkül letölteni.
Közben Bazsa is körbefutkosta a műhely engedélyeihez szükséges területi szervek zömét. Pontosítok, egy idei rendelet szerint már nem szükséges működési engedély, és az ahhoz tartozó szakhatóságok (tűzoltóság, ÁNTSZ, körny. védelmi hatóság, kutyafüle) kirendelése, ám mivel ezt maga az önkormányzat lejelenti feléjük, és nyitás után 1 hónapon belül felvonulnak, így jobb azért mégiscsak tisztában lenni az aktuális és helyi követelményekkel. Szerencsére ez a legutóbbi rendelkezés elég kedvező ránk nézve, ráadásul a szóban forgó hely iparterület lévén sokminden szükségessel rendelekzik is, ezért elég bizakodóak vagyunk, és reméljük, hogy rendben megkapjuk az összes szükséges jóváhagyást.
A srácaim ma elvileg (relatív) korán hazaérnek, mert Balázs a minap szabotálta a felmérést, mondván ráér az a jövő hétre is. :) Tök jó lenne a hétvégén lemenni a Balcsira egyet "nyaralni". Vagy legalább a büfé-sorig, illetve fagyizókig jussunk el. :P Megjegyzem, Balatonlelléán most három kitűnő cukrászda is működik (mindhárom a 7-es út mellett, viszonylag közel egymáshoz), de az az igazi finom krémes fagyi kapható mindegyiknél. Úgyhogy ha tehetjük, oda "ugrunk át" egy kis kulináris élvezetért. :))
Utolsó kommentek