Eufória
Azt hiszem, az egyik legjobb dolog, mikor az ember lánya a friss kis pihe-puha babácskájához bújhat, vele alhat. Meglepően bársonyos a bőröcskéje. :)
Az igazi fellélegzés azért még váratott magára, mert az első napokban itt fáj-ott fáj, de a legrosszabb a napi 3, popsiba adott szuri-koktél, ami kellően megkeseríti a bent töltött napokat. Aztán ez is véget ért, és az utolsó másfél nap már igazi idillben telt. TV-zgettünk, bizergáltuk a Nimródot, ettünk-ittunk, lazítottunk, próbáltuk kipihenni az éjszakákat (volt mit...). Az egész kórházi lét legkellemesebb időszaka. :)
Hunorka-reakciók
Mi tagadás, szorongva vártuk Huni első megnyilvánulásait Nimród felé. Hallani sokmindent, például a testvéri féltékenységről, de mivel rá az irígység egyáltalán nem jellemző, ezért ezt nemigen feltételeztem. De ami rá jellemzőbb, hogy eléggé vadócka, néha kiszámíthatatlan, így csak reménykedhettünk benne, hogy más babák és kisgyerekek felé tanúsított kedvessége alapján az új kis jövevény is tetszeni fog neki.
Szülés utáni napon (pénteken) anyósomék bejöttek Hunorral, így kiderülhetett végre az igazság. Szerencsére Huni minden várakozásunkat felülmúlta. Kifejezetten érdeklődő, kedves a kisöccsével, gyakran megsímogatja, puszit ad neki. Ezt a jó tulajdonságát azóta is megtartotta, az egyetlen ami a rovására írható fel, hogy hiába szólunk rá, előszeretettel kurjongat, hangoskodik mellette, lehetőség szerint éppen szegény gyermek füle mellett - amikor éppen aludna. Mondjuk eddig jól bírja a kiképzést. :P
Már megint munka...
Csak hogy ne múljon el nap munka nélkül, természetesen a kórházba is (céges) mobilokkal, munkalapokkal és laptoppal felszerelkezve érkeztünk. Mint az megjósolható volt, nekem már nem nagyon maradt kapacitásom az efféle teendőkre, de azért egyik estére ígyis galériatervet kellett rajzolnom. Továbbá Balázs péntek este rájött, hogy másnap kénytelen lesz átugrani Pestre a hétfői anyag miatt, így szombat reggeltől a Mamáék "helyettesítették" őt (akkor még kicsit nehezebben mozogtam, de szerencsére végül semmi extra nem volt, Nimike végigaludta a fél napot).
Éjszakák
Nimród az első napokban óránként (lényegében pontban minden óra egészkor) felkelt egy kis tejecskézésre. Szerencsére tejjel ezúttal is bőségesen megáldott a természet már a 2. naptól, kicsit túlságosan is, ezért igyekszem is "visszafogni", de legalábbis ilyen tejelválasztódást segítő teát biztos nem fogok inni, illetve lefejni sem. Azóta kicsit enyhült a helyzet, legalábbis mióta magam mellé vettem az ágyban (aztán lehet, hogy ugyanannyiszor kel fel, csak így most nem emlékszünk rá másnap).
Azóta
Minden szépsége (és borzalma) ellenére azért alig vártuk, hogy végre hazamehessünk. Nem vágytunk senkire és semmire, csak hogy egyedül (négyesben) lehessünk, a saját kis meghitt, meleg otthonunkban. :) Mi tagadás, jó érzés volt hazajönni. Maga az út nagyon laza volt. Nimródkát jól megetettem, Huni is túl volt az ebédjén (őt Telkiben adták át nagyszülei), így mindkét kissrác szépen végigaludta a hazautat.
Másnap aztán beindult a taposómalom. Az ügyfelek is hamar ránktaláltak, nekem is volt bőven telefonálni-, írkálni- és postáznivalóm. Persze addig jó, amíg van forgalmunk (nem is gondoltam volna, hogy ezt az időszakot kiesés nélkül áthidaljuk), de azért bírtam volna, ha jut még 1-2 hétnyi igazi szabadságunk.
Hunika továbbra is nagyon lelkes. Mindenben segíteni próbál, ahogy hazaértünk, és Nimród elpityeredett, már hozta a cumiját, és adta a szájába. Azóta is amiben csak lehet, benne van: adogatja a pelusozáshoz szükséges kellékeket, rohangál kidobálni a lecserélt pelust, ráadásul már a kiságyát is felajánlotta neki, illetve egész pontosan azt szeretné, ha át is költözne a picisrác az ő szobájába. :)
Na, majd innen folytatom! :)
(UI: Még nem olvastam vissza a szöveget, ezért biztosan televan elütéssel, hibával - bocs!)
Utolsó kommentek