Hirtelen beköszöntött a hideg, kifejezetten télies idő. Néha olyan metsző a szél, hogy még az ember bőrén is átfúj, a hőmérséklet gyakran 10°C alá esik, és tegnap Budakeszin még egy kis havaseső is elkapott minket (közben az út melletti dombok már fehérek voltak).
Mi meg fűtünk ezerrel, részben a kis juniorok, részben magunk miatt. Szerencsére ez számunkra anyagi ráfordítást nem, de egy kis vesződséget (elsősorban éjszaka) azért jelent. Pontosítok, mivel éjjel csak emiatt nem szoktunk általában felkelni, ezért ha csak valamelyik srác miatt ki nem mászunk az ágyból, hajnalra már szépen lekúszik a hőmérő higanyszála (ez csak ilyen mondás, mert amúgy baromira nem higany van már ezekben) 20°C alá. Huncus meg előszeretettel alszik kitakarózva, egész pontosan a takaróit maga alá gyűrve (ezért mindig van legalább 2-3 darab "tartalék takaró" az ágya mellett), de azért Nimród mancsocskái is hidegek ilyenkor, meg persze nekem sem esik jól a hidegben felkelni, ha hajnalban Nimródozni kell. Szóval nem jó ez így sehogy. És most még csak ősz van! (Hozzáteszem, egy hete még rövidujjú pólóban teregettem a verőfényes kertünkben.)
Balázs most megint felhozta, hogy nem várhatunk tovább, még az idén ki kell cserélni az ablakokat legalább a két szobában, hogy éjszaka ne fagyjunk meg. De ettől ismételten égnek áll a hajam, hiszen Hunornál is nem olyan rég lett kifestve (az most más kérdés, hogy azóta a zsíros tenyérnyomtól a firkán kereszül minden került már arra a falra), valamint a hálószobát sem szívesen dúlnám fel. De ez már csak a mi szokásos tragédiánk, mióta itt lakunk. Most viszont megfogalmazódott bennem a probléma valódi oka. Igazából elsősorban nem is totális anyagi akadályai vannak az előrelépésünknek, az időnk hiánya már inkább okolható érte. De ami a legfőbb, hogy két síkon fut (legalábbis fejben) az otthonunk átalakítása (plusz egy harmadik, az én verzióm, ha új házat építenénk), ami tulajdonképpen üti egymást. Na most magyarul csak annyi, hogy vannak a sürgős dolgaink, mint pl. ez az ablakcsere-kérdése is, a fűtés átalakítása, illetve egy SOS konyhapult-megoldás, és más hasonló kardinális kérdések. Közben Balázs most ugye szeretné megterveztetni a házbővítést (és ráépítést), aminek úgy gondoltuk, szépen nekikezdünk apránként, és egyszer majdcsak elkészülünk vele (számításaim szerint kb. 6 év múlva). Igenám, csak ez üti a rövidtávú terveket. Konkrét példákkal élve, nem tudom, hogy van-e most értelme megvenni a konyhapultot, ha Balázs ki akarja bontatni a konyha falát is, és ott átalakulna minden. Vagy pl. nemrégiben megrendelte jól az ytong-téglákat a kandihoz, hogy most aztán nekikezd és megcsinálja a burkolatot. De ez megintcsak kérdéses lett, mert ő magát a kandallót is át szeretné helyezni a leendő nappali közepére. Ami ésszerű, csak így meg valószínűleg nincs értelme megcsinálni, hogy pár év múlva szétbontsuk. Persze az ablkacserével és még sok más dologgal hasonló a helyzet. Így aztán nem tudunk előrébb lépni. :( Úgy érzem, jól sehogy sem jövünk ki a dologból. De ez az őrlődés már 2 éve tart, és úgy érzem, pár éven belül nem is fog lezárulni. :P
Sajnos úgy néz ki, hogy erről a méhész tanfolyamról le kell mondanom. :( Technikai akadályai vannak, ugyanis Balázs érthető módon nem akar minden szombaton oda-vissza autókázni velem, viszont ha meg egyedül megyek pl. busszal, túl sokáig lennék távol, elsősorban a Nimródtól, ami szoptatási akadályokat jelentene. Sajnálom, mert hely és időzítés szempontjából pont ideális lett volna, szombatonként van, nem túl korán és nem is tart későig, nyár elejére már a vizsgán is túl lennék, és addigra még csak terhes sem lehetnék (optimális esetben). Ha ezt most kihagyom, nem nagyon látok rá esélyt a közeljövőben. De azt azért eltökéltem, hogy ha a fene fenét eszik is, veszek egy kaptárat. :) Legfeljebb ha majd nagyiparban akarom csinálni, valahogy csak megejtek egy képesítést is hozzá. Addig meg marad a szakirodalom, internet, Méhészet folyóirat...
Nimródka kapcsán még azt akartam írni a múltkor, hogy szerencsére most már az éjszaka nagy részét átalussza. Néha a teljeset. Általában késő este (9-10 óra körül) dugjuk ágyba, rosszabb esetben hajnali 2-3 óra körül felkel, jobb esetben nem, de kora reggel (hajnalban) azért olyan 5 körül már kel egy kis tejecskéért (vagy ha korábban felkelt, akkor reggelig, délelőttig szunnyad). Mint a súlya is mutatja, nagyon szereti szopizni. :) Ja, azért azt még leszögezném, hogy szerintem tündéri jó kisfiú - a maga módján. Csak mert már több helyről hallottam azt a megközelítést, pontosabban bárgyú kérdést, hogy "És jó baba?" - miszerint a kérdező arra alapozza szegény gyermek "jó" vagy "rossz" mivoltát, hogy szerencsétlen szokott-e sírni... Őrület. Persze néha fáj a pocija, vagy egyéb okból nyűgös, de hogy emiatt rossz lenne, azt nem mondanám. Valószínűleg egyedül vagyok ezzel a felhorkanásommal, de azért elgondolkodtató, hogy ilyen mércével nézve tele van a világ ilyen vagy olyan okból rossz, sőt mi több, megátalkodott emberekkel...
Ha már a sztereotípiáknál tartunk, örömmel konstatáljuk, hogy Hunorka mennyire szereti a kisöccsét. :) Csak mert többen már a születése előtt a "testvéri féltékenységgel" próbáltak minket riogatni. Szerencsére ilyet nála nem tapasztaltunk, bár több megnyilvánulásába is még akad, aki ezt igyekszik belemagyarázni. Jó példa erre a múltkorjában felkerült videón látható jelenet, mikoris a babakocsiba mászott bele a kis poronty. :P Kiegészíteném még annyival, hogy azóta a kiságyba is felmászik, belefekszik (sőt, az ágy fölötti zenélőt is felhúzza magának), de egyik nap pl. az autósülésbe is belemászott. Szerintem spontán csak kíváncsi. No meg aztán hogy ő kimaradjon valamiből, az ki van csukva! Olyannyira, hogy nemrégiben nagy lelkesen már szopizni is be akart állni. :D Szegénykémnek úgy kellett elmagyaráznom hogy ez már nem neki való, pedig annyira belelkesedett, hogy én már csak a közeledő nyitott szájat vettem észre. :D
A Nimródhoz viszont tényleg nagyon ragaszkodik, olyan kedvesen, finoman tudja őt simogatni, szeretgetni, ráadásul reggel is az első dolga, hogy megnézze kisöccsét. Ezen kívül alapvető szükséglete, hogy néha puszit adhasson neki, amiért is elég sok kompromisszumra, jótettre hajlandó. :P Mi ezeket a dolgokat sosem erőltettük nála, sőt, mi voltunk legjobban megdöbbenve, mikor a kórházból hazaérve első dolga az volt, hogy a síró töpörtyűnek futva egy cumit hozzon, és gyorsan a szájába igazítsa. :) Amilyen rosszcsont tud lenni ez a gyermek, olyan szeretni való is!
Utolsó kommentek