Ősz nem igazán volt, viszont a fagyos, télies idő pikpakk beköszöntött. Most már többször volt éjszaka fagy, sajnos a gyönyörű árvácskáim, amik éppen szépen megeredtek és virágba borultak, jól el is fagytak. :( Mi is fűtünk ezerrel, a "jó" szigetelésünk miatt egész nap tüzelnünk kell.
Műhely ügyben lassan, de talán biztosan haladunk előre. Valójában minden sinen lenne, csak éppen még olyan alapvető dolgokra sem volt Balázsnak ideje, hogy a szerződéssel átugorjon, vagy a kulcsokat átvegye. Na meg akadékoskodó is akadt, igazából beleszólása nincs a dologba, de azért facsarja az orrát, hogy esetleg másnak valami sikerüljön. Erről még tudnék sztorizni, csak inkább nem teszem, hátha olvassa más is, aztán valahogy eljut a fülébe és zokon veszi az illető. Mindegy, lényegtelen, most már talán sikerül annyi időt összezsúfolnunk, hogy le tudjuk hozni a műhelyt.
Tegnap délután a srácokkal tettünk egy kört, részben (Balázskának) szőlőbirtokot nézni. Aztán a fiúk hátul olyan jól elcsendesedtek, hogy "kicsit" távolabb vettük az irányt, átugrottunk Bagodba. Igazából ez tényleg csak egy rögtönzött villámlátogatás volt, de szerencsére a mécsesek éppen a kocsiban voltak. A faluban első utunk a temetőbe vezetett (ez volt látogatásunk apropója), ahol gondoltam, pikpakk meggyújtok két mécsest. Először nem hittünk a szemünknek, mikor megláttuk a temetőt. Televolt minden sír mécsesekkel, de ez már csak máshol is így van ilyentájt, viszont a temető kerítésének minden oszlopjának tetején is égett egy-egy piros mécses. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálunk fényképező - de valószínűleg nem is adta volna vissza az összképet. A sietség egyébként a hidegre való tekintettel volt, Balázs hamar vissza is vonult Hunorkával a kocsi melegébe. Ebben a temetőben nyugszanak apai nagyszüleim, akikre mindig is sok szertettel fogok visszagondolni... Egy életre szerzett élményeket köszönhetek, köszönhetünk nekik (Bencével), ez külön megérne egy bejegyzést, majd alkalmadtán meg is teszem. :) A síron volt egy koszorú, melynek szalagján ez állt: "Szeretettel emlékezünk 45 éves osztálytalálkozónk alkalmából" (nagymamám - köztiszteletben álló - tanárnő volt).
Szóval ahogy ott álltam, és sertepertéltem a sír körül, egy fekete alakot láttam közeledni a sötétben. Tulképp még arrébb is álltam, hogy elférjen az illető - aztán belemerültem a sír körüli molyolásba és gondolataimba... Ekkor valaki hátulról "elkapott", hát nem a Tomika volt az? :) (De!) Meg sem ismertem a sötétben, szemüvegben. Pedig valójában az éjszakai sötétség ellenére elég jól lehetett látni, a hold is nagyon erősen világított, és a mécsesek is sok fényt adtak. Mint kiderült, Balázsékkal már a temető-kapuban összefutott (mikor Bazsa a kocsi felé igyekezve éppen orra akart esni, kezében a Hunival :P). Tomika hozott magával egy szatyor mécsest, így még maradtam egy darabig gyújtogatni. :) Jól át is fagytam, kicsit azt hiszem, sikerült is megfáznom a hétvégén.
Utána még egy picit beugrottunk a házba, Tomika erről alábbi (klikk ide!) bejegyzésében emlékezik meg. :) A Vénusz (ilyenkor szokásos étkezésre alkalmas törzshely) zárva volt, de talán jobb is, mert pelus, minden nélkül indultunk útnak (mondván, csak ide, a falu határába megyünk). Tomika aznap volt a Magdus néniéknél, ahol jól belakott rétessel :), így a grátisz-adagot átadta nekünk (amit azóta már hasznosítottunk, nagyon finom volt). :) Jóindulatából kifolyólag még egy új hangszórós/mikrofonos headset-et is kaptam (szám.géphez), mert az előzőt (amit szintén tőle kaptunk, nem is oly' régen) Hunika kissé megrongálta... Egyébként ez a mostani nagyon professzionális, olyan, mint amit a (jobb fajta) diszpécserek használnak. :) Szükség is volt rá, mert a korábbiból Huni kirántotta a fél zsinórt, amitől a mikrofon nem működött, aztán már mormogott az egyik ügyfél, aki Skypon akart volna kommunikálni.
Ja, azt nem is meséltem, hogy kb. egy hete a törökbálinti Cora-ban nyertem egy 500 Ft-os vásárlási utalványt. :) Minden vásárláshoz adtak egy zsetont, amivel az áruházban lévő "szerencse-automatánál" lehetett próbálkozni. Plusz amíg a sorban álltam a kisebbik Törpikével, két vevő is a kezembe nyomta az övét, mert nem akarta végigállni a sort. Hát a harmadikkal végülis nyertem. :)
Hunika megint Pestre ment Balázzsal. Elvileg ma - relatív - korán jönnek haza, talán már egy óra múlva várhatóak. :) A tényállás amúgy a szokásos, nem részletezem most ki: hétfő van, munka, árajánlatok, érdeklődők, variálók.
Nimródkám továbbra is szorgosan lefetyel :), aminek nagyon örülök, de azért fizikálisan eléggé kikészít. Rendszeresen szédelgek, pedig most már igyekszem "teljesíteni" a napi 2 liter folyadékot, de rájöttem, szilárd étekből is legalább dupla mennyiséget kell bevinnem, ahhoz, hogy kilássak a fejemből. Azért ez Huninál nem volt ennyire kemény, igaz, vitalitásom szempontjából kicsit korán is jött ez a mostani terhesség. Plusz a napokban még hipochonder-rohamok is rámtörtek, őrület! Legalábbis remélem, hogy alaptalanok a félelmeim, minden esetre én már félig eltemettem magam. :P Részben a szédelgéseim aggasztottak, részben pedig a kettészakadt hasizmom miatt aggodalmaskodtam. Múlt hét végére már olyannyira sikerült magamat belelovallnom a hattyúhalálomba (pedig lehet, hogy csak Balázs itatott velem koffeines teát, így utólag...), hogy csak felhívtam a dokimat halálfélelmemben. Közben Bazsa végig vihogott, hallgatva aggodalmas kérdéseimet, illetve szerencsére a doki is megnyugtaott, lényeg, hogy fél éven belül ezzel ne is foglalkozzak, mert magától is vissza... (nőhet? forrhat? gyógyulhat? nem tudom, mi a helyes kifejezés erre). Minden esetre szeretnék keríteni egy gyógytornászt (kicsit rá kéne gyúrnom, ami állítólag jót tesz az ügynek - is), már csak arról nincs lövésem, hogy ezt időben mikor tudnám beiktatni.
Huncus továbbra is szorgosan szövegel, néha a legmeglepőbb pillanatban kap el egy-egy szót. Tegnap Bagodban lelkesen próbálgatta a Tomikát, pontosabban a "Tomi" és a "ka" működött, de egyben mindig "Tomia" lett belőle. :) Aztán miután a "bétéből" (Syncopa Bt) elfelé jöttünk, nagyon megtetszett neki, ahogy Apa mondta neki, hogy "Szinkópa". Innentől egész Egerszegig ezt kellett neki mondogatni, ő meg csak röhögött rajta teliszájjal, úgy látszik, vicces szó. :) Próbálta is mindig utána mondani, de nem nagyon sikerült neki, bár a szó ritmusa az megvolt. Így megintcsak viháncolás lett a dologból, Hunor lehetne a Syncopa bohém reklámarca. :D
Utolsó kommentek