Nem érem utól magam. A bloggal sem. Minél több ideig nem írok, annál jobban összegyűlnek az események, úgyhogy mire mégis idejutok, már egy kilóméteres bejegyzésre van kilátás, amit persze nem tudok egyvégtében, egy nap alatt beírni, így megintcsak nem készül el a bejegyzés... Azért most megkísérlem, tömören.
Csoda történt! Szerdán beoltattuk magunkat. A véleményem és a fenntartásaim továbbra sem változtak meg, de a gyerkőcökre - különösen Nimródra - való tekintettel ezt láttuk a legszerencsésebbnek. Főleg, miután megtudtuk, hogy nekünk (mint veszélyeztetett közeli családtagjainak) ingyenesen jár az oltás. Bár úgy vettem ki, valamilyen formátumban szinte mindenki jogosulttá válhat egy ingyenes H1N1-vakcinára. :) Akárhogy is, ez Bazsa részéről igazi hőstett volt, így már csak a részvét miatt is belementem az oltásba. :)
Aki esetleg magától a szúrástól tart, annak elmesélem, hogy felesleges: minimális oltóanyag, pici, vékony tű, fájdalommentes bökés. Az utóhatásokat meg majd elmesélem. :P
Nimródkára vigyáznunk kell, de azért Hunit nem szeretném beoltatni. Ezért (is) Hunor állandó utaztatását záros határidőn belül be kéne szüntetni. Megoldás még nincs, csak fejtörés. Most meg reménykedhetünk, hogy eddig nem szedték össze a nyavalyát... Erősen gondolkodom rajta, hogy az idei karácsonyi kötöröket kihagyjuk. Maximum oltott körökbe megyünk :D - különben semmi értelme nem lenne, hogy beoltattuk magunkat.
Egy kis képmelléklettel borzolom a kedélyeket: az alábbi fotók Huniról készültek fürdés közben, illetve után. :)
És ha már a Hunor-akcióknál tartunk, ma fixre meg kellett ragasztani a szárítóm lábát. Nemrégiben ugyanis olyan jól sikerült rácsimpaszkodnia, hogy berogyott a lába a csukló-részen. Azért persze továbbra is használtam, de valahogy mindig bütykölt rajta valamit, így a végén a szárító a földdel vált egyenlővé, utóbb már a lelógó miniatűr Nimród-ruhadarabok is félig a kövön feküdtek. Így utólag sajnálom, hogy nem lett lefotózva, elég absztrakt látványt mutatott az alig 30 cm magas, csámpásan álló vasszerkezet. :P
Emlegettem, hogy mostanában kérek képeket a különlegesebb galéria-darabokról. Ez utóbbit azért teszem be, mert a Mamának biztosan tetszene. :) Szinteltolással, beépített szekrénnyel, süllyesztett spotlámpákkal és fehér lazúrfestékkel készült.
A héten a PhotoShop-tanfolyamom végére értm. :) Jó volt! Ennek lendületével most a Flash alapokat tanulom, csak úgy falom a leckéket, és bizony vannak közötte olyan momentumok, amiket eddig nem tudtam, vagy valamiért nem használtam. Tök jó! :) Majd ha csinálok valami szépet, feltétlenül megmutatom. :P
Adventbe léptünk, de a koszorúnkat még nem volt alkalmam elkészíteni...
Vicces, de most semmi említésre méltó dolog nem jut az eszembe. Még a munkákról, Hunor-megoldásról és házalakítási gondjainkról nyűglődhetnék egy sort - nem teszem. Ha eszembe jut még valami, majd írok.
Utolsó kommentek