Nem akarom a szokásossal kezdeni, de szerintem nem kell részleteznem: perpill nem a blogolás az egyetlen és legfontosabb, amire nincs időm... Pedig tele lennék ambíciókkal, kreativitással.

Egyesült Amerikai Álmok
Mit mondjak, kissé besokalltam. Igazából jelenleg semmire nincs lehetőségem, már az is üdítő program számomra, ha (így ki tudja hány hónap után ismét...) eljutok egy Tescoba. Persze csak családostul. Az úgy meg már nem is akkora élmény... Nem, erre nem megoldás, ha a kissrácokat lepasszoljuk valakinek, és próbálunk Balázzsal valami gyors programot csinálni, meg úgy tenni, mintha felhőtlenül élveznénk is. Ez már létforma. Nem én választottam. De inkább nem mondok már semmit, biztos sokaknál kivágná a biztosítékot, ha kipakolnám hogy mit gondolok. A lényeg, hogy a gyerkőcökért felelősséggel tartozunk, és akkor ez itt meg is határozza a lehetőségeket.
Na egy szó mint száz, mint egyetlen lehetséges lehetőség, az elmúlt hetekben online oldottam meg minden társasági, szórakozási, kommunikációs és öltözködési (!) szükségletemet. Persze csak virtuálisan. Korábban már említést tettem a WeeWorld-ről mint közösségi oldalról. Azóta itt szereztem néhány virtuális ismerőst/havert, beszélgettem velük, hát néha vicces, hogy amit mi poén, avagy karikatúraként a filmekből ismerünk Amerikáról (a társaság zöme az Államokban él), az számukra valóság és létforma. Hogy csak a cupcakes-őrületüket említsem. :D De azért elvágyom oda... Mindig is nagyon szerettem utazni, más országokat, embereket megismerni, hát egyszer azért oda is nagyon szívesen elmennék...
Eleinte azért furcsa volt, mitöbb, frusztráló, és néha nehézségeket okozott, hogy angolul kell kommunikálnunk, de egy hét alatt teljesen megszokja az ember. Furcsa, de utána már a gondolotok is angolul jönnek. :D A problémás szófordulatokra ott a webszótár, de már jóideje nem használtam, alapvetően ilyen kis csacsogásra nem sok szófordulatot használnak, azt meg könnyen megjegyzi az ember lánya. :D Szóval "jól" kitanultam a nyelvet, vagy legalábbis a szleng részét. :P Azért persze egy angol tanfolyam is jól esne, de kilátásom sincs rá.

Fitt formába kerülni
Na most már tényleg elegem lett abból, ahogyan kinézek. Kissé elhagytam, vagy inkább elhanyagoltam magamat, de ha nagyon átgondolom, nem is volt más választásom, mert munka, gyerkőcök meg nemtudommik mellett örültem, ha néha egy-egy hajmosást be tudtam iktatni, manikűrös, arcápolási, egyéb testkozmetikai meg mittudomén milyen akciók már fel sem merülhettek. Pedig ilyen külsővel azért a saját férjem előtt is  (vagy leginkább előtte) égő megjelenni, ha azt akarom hogy minden sínen legyen, nem alapozhatok mindent a puszta szeretetre... :D Hozzá teszem, kissé általánossá vált már az "itthoni melegítős, elmosott pólós" viseletem is, hát azért ez már tényleg túlzás. Legalább küllemileg sikerült magamat ha nem is topra, de szalonképes formátumúra hoznom. :D A ruházati frissítés jórészt tavaszra vár... :P
A második szülésből még bőséggel vannak rajtam felesleges kilók, amiktől szeretnék megszabadulni. Ezért igen komoly elszántsággal napi fél-1 órát mozgok, tornázok, erősítek. Természetesen semmi edzőterem, csoprtos program vagy videókazettás bohóckodás, akkor intézem amikor épp van egy kis időm: Hunival beszélgetés közben fekvőtámasz (hehe), szoptatás közben belsőcomb-gyakorlatok, kerti teendők között két kör futás (szigorúan csak birtokon belül), vagy egyéb tevékenység mellett 10-20 guggolás.
Eredményesség? (Egyelőre) semmi. :( A legnagyobb akadály, hogy szoptatás mellett még csak igazán kímélő étrendet sem tudok beiktatni. Meg legyünk őszinték: nem is nagyon hajlok rá... Ugyanis ennyi testmozgással legalább 2x annyi a kajaszükségletem. :( Ez a gyakorlatban kb. úgy fest, hogy fél napig türtőztetem magam, elvegetálok salin, aztán nem bírom tovább, és (lehetőleg estére) elpattan a cérna, így végül betolok egy három felnőttnek megfelelő vacsit. A megoldást majd valószínűleg az hozza, ha nem lesz már terítéken a szoptatás, és csinálhatok néhány amolyan igazán melós napot, amikoris reggeltől estig csak munka és munka: ilyenkor meg napokig szinte koplalok, mert enni nincs időm, csak inni...

Énekelni, zenélni...
Na nézzük csak, mi maradt még ki az életemből. Hát igen, a zene. Mindig is szerettem volna énekelni, na nem híres lenni, meg nagy tömegek előtt fellépni (főleg, hogy lámpalázas vagyok...), csak egy kis rockbandában, magamat, magunkat szórakoztatva. Nem tudom miért, de most, hogy erre már - szinte - semmilyen kilátásom nincsen, egyre erősebben rám tört. Jó lenne elmenni egy énektanárhoz is, hogy a technikám is tökéletes legyen, de ez megintcsak felejtős. :( Azt mondják, London a zene fővárosa. De szívesen elmennék oda is...
De hogy ennyire azért ne legyek elkent, ha már Bazsa nagy lelkesen beszerezte ezt a jó kis akkusztikus gitárt (szegényke szintén lelkes, és szintén nincs ideje semmire), nekiálltam valamilyen szinten megtanulni, persze csak autodidakta módon, mint minden mást is így családon belül... De hogy azért annyira ne legyen kiábrándító és száraz, az elméleti okosodás mellett elsősorban kedvelt számok kottáit próbálgatom. Metallica, Tankcsapda, Deep Purple - persze csak tabosan, és többnyire csak az intrókig jutok. :D

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”

(Babits Mihály)

Álomotthon: tökéletes ház pazar belsővel, egyedi kiegészítőkkel, csodakerttel
No meg aztán itt a tavasz. Újra előjöttek a házalakítási, -bővítési tervek, kert- és tereprendezés: medence, kemence, télikert, virágágyások, veteményes, állattartás, satöbbi. Ezeknél a terveknél viszont már dominánsan közbeszólnak az anyagiak is. Nem véletlen, hogy lassan 3 éve egy lépést sem haladtunk előre. Kár, hogy a ledolgozott munkaórák száma nincs egyenes arányosságban a vagyonosodásunkkal. Máskülönben most a millióinkat pakolásznánk. :P De sajna nem így van. Úgyhogy addig meg maradnak a tervek.
Azért a szezonális csábításnak persze engedek: a kertet rendezgetjük, ültetgetünk. A héten jártunk Szombathelyen a Starkl-ben, elsősorban egynyáriakat, sziklakertieket, perui földicseresznyét és egy banánfát vettem. ;) (Hazafelé meg beugrottunk Bagodba, Hunci picit dobolt is.) Tegnap meg egy somogyvámosi egzotikus dísznövény termesztőnél jártunk (igen, krisnások, hehe), ahol egy rózsaszín és egy fehér bugájú pampafüvet vettünk, mert a tavalyiak sajnos kifagytak (vagy kiszáradtak?). Azért ez igen kedves dolog volt a Balázstól, igazán. Sőt, ma el is ültette őket nekem (elég nagy gödröt kellett ásni nekik, meg a szél is fújt).
Közben ezeknél a virágkertészeteknél szét sem merek nagyon nézni, mert félek hogy nem bírok magammal és bepakolok egy csomó mindent. :) De most még nem tehetem, mert sokmindennek nincs meg a helye, pl. a rózsáknak, vagy teleltetést, pálmaházat igénylő növénykéknek. Azért egyik nap az OBI-ban így sem tudtam ellenállni egy virágfuttató vas obeliszknek. 1,5 m magas, és egy kerek virágágyás közepébe szánom a hálószoba ablakunk előtt, úgyhogy most lesz bőven melóm annak kialakításával (tekintve, hogy maga a talaj tiszta gaz, illetve tömény sitt).
A tavaly eldugdosott hagymások most kezdtek kibújni, a sziklakertben is kinyílt egy leánykökörcsin, a havasi gyopár és a phlox-ok is éledeznek. Kezdődik előlről a gazolási szélmalom-harc. Csak időm legyen rá, néha Nimike is teljes (vagy több) embert kíván, és most munka terén is nagyon sok a teendő (jelenleg extra sok megrendelésünk van felvéve és folyamatban is).

Na gyorsan még két szóban a porontyokról: Hunika mostanában ha nem a kertben van vagy mást rosszalkodik, akkor nonstop a Kisvakondot nézi. A laptopot már teljesen kisajátította, már ott tartja a szobájában, úgyhogy teljesen az ő fennhatósága alatt áll. :P
Nimródka meg szorgosan gyakorolja a felülést, már minden gond nélkül megoldja, csak fél kézzel támaszkodik, hogy el ne húzza a nagy buksija. :D Amúgy most valószínűleg a 4. fogacskájának kibújásával küzd. Úgyhogy nem egy könnyű időszak, de - Huniból kiindulva - ez már csak nehezebb lesz...

Most húzok is, mert itt igencsak elmúlt éjfél ((mint úgy mindenhol az országban, csak már hozzászoktam hogy ez viszonylagos)), Bazsa majd biztos tesz még ki fotókat, videókat a kissrácokról.