Az el(nem)múlt hét nem kevés megpróbáltatással "ajándékozott" meg minket. Mit szépítsek, a sok stressztől a mentális jellegű gondjaim már elkezdtek fizikai tüneteket produkálni. Nem túl jó, de majdcsak túlélem ezt is. Leginkább a munka terén jött most össze minden. Nehéz állni a sarat, de szükséges. Nem is az elvégzett teendők mennyisége, hanem inkább sok kárba veszett munkám, ami kikészít. Az állandó megoldás-keresés, válságterv, túlélés - egy idő után már ettől is kikészül az ember. De a legrosszabb, ha a nehéz helyzetben még széthúzás is van... Na ez az, ami a mi családunkban megengedhetetlen, úgyhogy szó sem lehet róla!! :)
Kellően magamba fordult állapotban voltam már, mire eljött a pápaválasztás. Tényleg már úgy voltam vele, ha a megválasztott pápa Péter is lesz és fekete is, már nincs mit tenni, kiások egy gödröt és belefekszem szépen ((t.i. a világvége-jóslat szerint, ha lemond az utolsó előtti pápa, őt a fekete, Péter nevű követi, ezt követően pedig elszabadul a pokol)). Nos, a pápa fehér bőrű és Ferencnek hívják, így végülis újabb lendületet kaptam a túléléshez. ;) Meg aztán úgyis mindjárt itt a tavasz... - gondoltam én, egészen tegnapelőttig, amikoris már erőteljesen a kerti teendőkön kattogott az agyunk. Erre fel - mint már mindenki érzékelte valamilyen formában - a nyakunkba kaptuk ezt a rakás havat, túlfokozott böjti szelek kíséretében. Úgyhogy az ítéletnap helyett szerencsére "csak" ítéletidő jutott nekünk, ebben a nehéz helyzetben már ennek is örülni kell! :)
Mielőtt bárki aggódni kezdene, mi köszönjük szépen, jól vagyunk, itthon vagyunk, és nem is szándékozunk semerre kimozdulni. Az itteni hóhelyzetről a BálványosBlogon (itt) írtam pár szóval, fénykép-kísérettel, úgyhogy részleteket ott leshettek meg. A faluban egyébként járhatóak az utak, de értelme nem nagyon lenne kocsiba ülni. Főleg, hogy a kapunkon már nehezen jutnánk ki, a kb. 60 cm magas hóbuckától... A kocsit egyébként már 2 napja nem használtuk, a műhelynél parkol, de ma délelőtt Balázs kiásta, hogy tüzifát hozhasson haza (persze az is pont mára fogyott el itthon), úgyhogy melegünk is van. :) Ilyenkor egyébként kifejezetten jól jön, hogy szépen lassan egyre inkább az önellátásra próbálunk átállni. Ha még saját gazdaságunk nincs is, de már nagyon régóta nem létszükségletünk a napi elmászkálás, heti vásárolgatás, így igazából - amíg áram van - semmiben nem szenvedünk itthon hiányt. :)
A házunk körül - a fáért kimozdulva - Balázs készítette az alábbi fotókat. A szél által felhordott hó magasságát elsősorban az érzékelheti, aki ismeri a kertünk alap-állapotú domborzatát. :P (Nem, a nagy bucka alatt nincs autó.)
Szóval elvagyunk, minden nyakixar ellenére pillanatnyilag vidáman. És ha már a vidámkodásnál tartunk, elengedhetetlen, hogy a gyerekeket szóba hozzam. Mostanában Nimródka szokott nagyon vicces beszólásokat tenni, ahogy tette ezt egyik nap is. :D
Korán reggel volt, Nimi már felkelt, és a nappaliból motyogott valamit részletesen nekünk a hálószobába. Talán a havazást nézte az ablakból, és nekitolta pofiját az ablaknak, minden esetre egy kukkot nem értettünk belőle. Így mondta is neki Balázs: "Jó, akkor most talán nyisd ki a szádat is Nimród, hogy értsünk is amit mondasz!" Mire a válasz a nappaliból: "Áááááááá..." :D Talán elmondva már nem hat annyira komikusnak, de ha eszembe jut a jelenet, azóta is röhögnöm kell rajta. ;)
Utolsó kommentek