A címmel lényegében el is mondtam mindent. :)
Na jó, kicsit kifejtősebben...
Meló minden mennyiségben
Azt hiszem, már nyílt titok mindenki előtt a jelen felállásunk, csak címszavakban foglalom össze. Nálunk ugye eleve ilyenkor van csúcsszezon a munkákkal, amit már alapból nehezen győztünk, és most még a szokásosnál is jobban be vagyunk táblázva (annyira nem kell lelkesedni, továbbra sem keressük magunkat gazdagra, mindössze a felhalmozódott adósságunkból próbálunk végre egy kicsit lefaragni). De ráadásként másfél hónapja az embereink is leléptek (az egyik lesérült, a másik hirtelen elutazott "3 hétre" - azóta sem tért vissza). Úgyhogy most még az ő munkaköreiket is mi igyekszünk betölteni. Ez a fő oka annak is, hogy a srácokat hirtelen le kellett passzolnunk. Azóta már hazatértek, de bő 2 hétig nem láttuk őket. Szóval idén a "vakáció" fogalma távolabb került tőlünk, mint eddig valaha.
Minden esetre komoly kétségeink vannak afelől, meddig van értelme, egyáltalán van-e értelme ezt az egész bohóckodást folytatni a semmiért.
Katica Tanya
Ilyen felállás mellett sajnos az idei nyarunk még szűkebben méri a szabad hétvégéket, de azért olyan is akad. :) Igaz, ez a hűvösebb, borongósabb nyár most ebből a szempontból talán kedvezőbb is, így kevésbé szakad meg a szívem, hogy az idén még a Balcsit sem láttam közelről. :P
Múlt szombaton az óvodásokkal Patcára, a Katica Tanyára kirándultunk. Látni fogjátok, ez amolyan játszóház-féle, szabad- és fedett területekkel, gyerek- és felnőtt-tevékenységi lehetőségekkel. Illetve még a gyerek játékok zöme is olyan, hogy előnyös, ha a szülő kíséri a porontyát, ami sok helyen aktív kúszás-mászást jelentett a mi részünkről is. :) Nem mondom, totál elfáradtunk a nap végére!
Néhány fotón és egy kis videó-összeállításon leshetitek meg, mivel töltötték az időt a srácok. :)))
Huni íjjal lőtt!! :)
Huni leérkezett a csúszdán...
Otthonsziget, kert
Ennyi zűrzavar, hajtás, bizonytalanság, stressz közepette az otthonunk a mi kis nyugalomszigetünk. Amihez persze szervesen hozzátartozik a kertünk is. :) Viccen kívül, minden végighajtott pesti rohanós nap után megállapítjuk, hogy semmi pénzért nem mennénk vissza a városba. Itt olyan jól le lehet ereszteni, de TÉNYLEG... Nagyon jól emlékszem még arra, milyen panelban lakni, ahol - ha a borzasztó zaj mellett van hozzá kedve az embernek - este a kinyitott ablakon is csak a meleg árad be, és ez éjszaka sem változik. Ezért csak halkan merem megjegyezni, hogy itt esténként, ahogy lemegy a nap és harmatosodik a fű, már csak melegítőben tudok kint lenni, és ha nem vigyázik az ember a nyitott ablakkal, éjszaka könnyen meg lehet fázni...
Sajnos a nagy rohanásban lényegében teljesen "lecsúsztunk" a borsó éréséről. De most lényegesen könnyebb már a dolgunk a veteményesben, mióta Balázs beépített egy öntöző rendszert. Végre érik már néhány bogyós gyümölcs: egres, fekete ribizli, egy kis málna, szamóca. Már-már a gyümölcsfákon is van némi harapni való. :) A zöldségek is beindultak, tegnap remek "cukkínifasirtot" ettünk, hagyma, uborka, saláta, sárgarépa rendszeresen van, és már a zöldbab is szüretelhető. Szépen kivirágzott a hortenziám is, igaz, a kékből idén lila lett, a fehérből pedig ma az utolsó darabot is lekaszálta Balázs. :S
Az öntözőrendszerről, veteményesről, gyümikről és virágokról részletesebb leírást és fotókat a mai bejegyzésemben, itt olvashattok!
Utolsó kommentek