Szó ami szó, Huni eddig sem volt piskóta, de ma...
Jó szokása, hogy ha főzünk, (az ideiglenesen a nappaliban lévő) tűzhely gombjait csavargatja, vagy a sütőajtót nyitogatja, esetleg mindkettőt egyszerre. Igazi kis kukta, mindenben benne akar lenni. :)
Amúgy elvileg nem érhetné el a tűzhelyet, de a ketrece (amiben mindennapjait éli) már csak jelképes építmény: fogja, és odahúzza, ahol éppen dolga van (pl. videó-szereléshez, radiátor-tekergetéshez, stb.).
Így volt ez a mai napon is, csak most a teljesség kedvéért még egy kis zöldséges rizst is próbáltam neki kanalazni közben, ebédeltetés gyanánt. Egy pillanatra nem néztem oda - épp a rizst kanalaztam - mire rápillantok, és látom ám, hogy ott van a szájában egy aszalt füge! Egy pillanat alatt benyúlt érte a sütőbe, fogta, kivette, és bekapta! (A fotón még pont látszik is, ahogy ott figyel a sütőben a szóban forgó gyümölcs, a merényletet nem sokkal a fényképezés után követte el.)
A történethez hozzátartozik azért, hogy ezt a fügét még pár hete a Balázs próbálta megaszalni. Keresztúrról hozta nemrég, és a fejébe vette, hogy az csak aszalva finom, ezért neki is látott, és vagy 2 napig folyamatosan, éjjel-nappal ment a sütő miatta (igaz, "csak" 50°C-on).
Utolsó kommentek