Teljesen kikészített ma a Hunor. :S Balázs ma Pesten van (felmérni és egyéb dolgokat tenni-venni), úgyhogy ma engem boldogít ez a törpe. Persze Bazsa ma is úgy köszönt el a sráctól: "Jó nagy legyen Anya feje, mire megjövök!" És így is lett. Az már alap, hogy egész nap a zoknijait és a naciját hajkurásztam, amit 2 percen belül újból levett. Ebédre túróstésztát főztem neki, de nem kérte. Fogta a falatkát, kivette a szájából, és elhajította. Végül meguntam, és adtam neki mákostésztát. Na az már tetszett, de persze csak úgy, hogy magának kapkodta be a falatokat: kivette a szájából, majd újból bekapta, de előtte azért - biztos ami biztos - kicsit gyurmázott vele... Ilyen feje volt:

 Ennyivel persze nem úsztam meg a történetet. Ha már a túróscsusza nem jött be, egy kis cukros-tejfölös túrót akartam neki adni, de tanulva az előbbiekből, gondoltam, most hagyom, hadd kanalazza ő - az ölemben ülve. A végeredmény valami katasztofális lett. A kanalat élből kiütötte belőle, majd két marokkal kente végig mindenhol: a ruháinkon, a haján, a kezemen... Ez már egy kicsit sok(k) volt nekem mára. :(

Úgyhogy a frissen mosott naci megintcsak a mosógépben landolt, de legalább Huni a mosásban is lelkesen segédkezett. Most már tudom, mire jó a mosógépeken a gyerekzár. :) Ezek a képek ugyan előző nap készültek, de a szitu nagyon hasonló volt.