Jól megkaptam Balázstól a magamét a tegnapi blogbejegyzés kapcsán, merthogy ez szerinte olyan "beszélgetősre" sikerült. :) Alapjában véve nem szeretem, amikor egy író "kiszól" az olvasókhoz (utólagos megjegyzés: rossz hasonlat volt), de itt momentán tudom, hogy az érintettek közül többen hellyel-közzel olvassák a bejegyzéseimet, és gondoltam, tök jó ötlet, ha ezúton tájékoztatom a népet a keresztelő részleteiről.
Ellenben, ha átváltok amolyan "befelé fordulós", magamnak írkált stílusra, akkor már hallom is lelki füleimmel, ahogy Balázs piszkál miatta, mit teregetem itt a magánéletemet, privát gondolataimat, hiszen bárki olvashatja. Ne erről ennyit.
Apropó, privát. Na körülbelül ezért nem akartam eddig blogolni, illetve emiatt nem lehet igazán őszinte, mindent leírós "naplót" vezetni. Mert ezt aztán bárki elolvashatja, így akiket mondjuk nem csipázok, azokról sem írhatok egy rossz szót sem (a feri az mindig kivétel), mert sosem tudhatom, valami véletlen folytán ki mikor keveredik ide, aztán az úgy már ciki. Viszont emiatt meg sokszor nem írhatom le, ami böki a csőrömet. Hogy csak példát említsek, a kiakasztó problémás ügyfelek övönaluli megnyilvánulásait. Pedig volt már jópár érdekes esetünk, sokszor elgondolkoztam rajta, hogy egyszer könyvet írhatnék az extrábbakból, biztos lenne rá vevő. :)
Különben az ilyesmit megelőzendő, Bazsa fontolgatja, hogy meghívásossá kellene tenni a blogot, így csak a "bizalmas kör" olvashatná. :) Bár én itt blogponthun még nem találtam ilyen lehetőséget. Mondjuk ő meg csak magyaráz, mert még egy bejegyzést nem írt ide, pedig megtehetné!! (igen Szívem, ez Neked szólt!)
Lapozzunk!
Kis sajtfaló ördögfiókám most sem tagadta meg önmagát; tegnap rántottsajtot sütöttem neki, úgy ette, hogy öröm volt nézni! :) Persze közben - szokás szerint - körözgetett.
Ez a rántottsajt-dolog amúgy elég sarkallatos téma nálam, de talán most megtörtént a nagy áttörés. T. i. sosem sikerült úgy sajtot rántanom, hogy tartalmának nagy része ne az olajban landoljon. Magyarán kilyukadnak mindig. :( De most még a szokásosnál is alaposabb voltam (ahogy Bazsa szokta mondani: elveszek a részletekben), és 2 helyett 3x paníroztam. Liszt, tojás, liszt, tojás, prézli, tojás, majd megint zsemimorzsa követte egymást. Ez már így sokkal stabilabb megoldás volt, lényegében nem is folyt ki.
Most nézem, milyen csúnya lett ez a kép - a valóságban azért gusztább lett, meg finomabb is. :)
Utolsó kommentek