Hunorka egyre ügyesebben jön-megy. :) Igaz, egy kis bíztatás és biztos támpont mindig kell neki, de már egyre magabiztosabb (csak hogy a "bíz" szócskát harmadszorra is használjam, ezzel némi szóismétlést sejtetve - bizony). Ahhoz képest, hogy még csak a héten kapott rá a dologra, pik-pakk ráérzett. Egyhelyben már egész hosszasan megáll (márhogy kapaszkodás nélkül).
Ma kihasználtam, hogy Bazsa itthon volt, így többnyire rámaradt a Huni-pesztrálás oroszlánrésze, én pedig takarítással tölthettem a délutánomat. Szörnyű, hogy most már egy ilyen lehetőség is élményszámba kell, hogy menjen. :)
Továbbá tesztüzemben kipróbáltam a keresztelőre szánt étkek húzósabb részét, már amiben nem voltam biztos, hogy el fogom tudni készíteni. (Direkt nem mondom el, hogy mik ezek.) Szerencsére jól sikerült minden, remélhetőleg élesben is sima ügy lesz. :)
Közben átgondoltuk, hogy ülőhelyünk sincs annyi, mint ahányan ideális esetben leszünk. De igazából emiatt (még) nem aggódok, majd lesz valahogy.
Aminek viszont örültem, hogy a Réka végülis el tud jönni. (Ő a Bence barátnője, ha valaki nem tudná.) Úgy volt, hogy egész hétvégén dolgoznia kell, és eleinte nem is sikerült elcserélnie a műszakját, de most úgy látszik, csak megoldódott. :)
Elég sokat készülődünk, szervezkedünk 26-ára, bár tényleg nem tervezünk semmi nagy dolgot, de ennyi embert (na jó, max 11 fő + mi) összehozni, hellyel és másegyébbel kínálni nem is olyan könnyű. :) A legfőbb problémát megint az jelenti, hogy nagy eséllyel ismét úgy járunk, hogy beszervezünk egy rakás enni-innivalót, mire a vendégsereg egy része bejelenti a szokásos ilyen-olyan nyöszörgésekre hivatkozva, hogy nem kérnek, így a végén megint csak a macsekokat lakatjuk jól. De most kemény leszek, nem hagyom magamat ennyivel lerázni. :D
Nyakunkon a gazdasági válság. Eddig nem érdekelt az egész, és szerettem volna belőle kimaradni, de most hirtelen megugrottak a hiteleink havi törlesztendői, és a beszállítók is gyorsan jól megemelték az árakat. Az előbbivel nem tudunk mit tenni, viszont az utóbbi miatt nagy a dilemmánk. Most akkor emeljünk-e vagy sem? Az a baj, hogy a megrendelőink már ígyis nagyon árérzékenyek, olyannyira, hogy nemrég még akciót is kellett bevezetnünk. (Amitől szerencsére meg is nőtt a megrendelések száma, úgyhogy nem panaszkodhatok.) Viszont ha most a nagykerek, fatelep által tervezett 15-20%-os áremelést "saját zsebre" lenyeljük, abból már tényleg nem jövünk ki jól. Eddig is sok volt a kiadásunk, amiért nagyon ki volt centizve, mit mennyiért tudunk adni, de így meg már katasztrofális lenne.
Ilyenkor összegezve a dolgokat végül mindig arra jutunk a Balázzsal, hogy a befektetett időt, energiát, idegeskedést, felelősséget és egyebeket tekintve már rég nem éri meg ez az egész. Akkor jön mindig a nagy ötlet, hogy teszkó, éjszakai árufeltöltés. Aztán a végszó mégiscsak mindig az, hogy sosem tudná egyikőnk sem elviselni, ha más mondaná meg neki (adott esetben egy főnök), hogy mit csináljon. Úgyhogy végülis mindig abban maradunk, hogy várunk még, meglátjuk mi lesz. Meg persze sokat dobna a helyzeten, ha feri végre lelépne. Bár most már mindegy. Elrontott mindent, ami elrontható volt, ha megy, akkor is itthagyja már a sz*rát a nyakunkra. Éljen a demokrácia! (...)
A héten a kedd-szerdai felmérés miatt mindketten jól össze voltunk kavarodva, többször azt hittük, hogy már hétvége van, amit most csak tetőzni fog a holnapi "melós szombat". Ez mondjuk minket annyira nem érint, mert elvileg ilyenkor nem szoktunk dolgozni. Gyakorlatilag viszont csak úgy, mint minden más dolgos hétévégén. :)
Balázs megpendítette, hogy most hétvégén fel kéne dzsalni Pestre, Hunit felköszönte(t)ni. Az az igazság, hogy teendőm is lenne bőven, és kedvem sincsen a büdös fővárosba utazni. Eléggé kikészített ez a hét, kicsit besokalltam, jól jönne már egy kis pihi, viszont 26-át megelőzően már tényleg nem lenne máskor alkalmunk. A múlt hétvégén szerettünk volna, de mire Bazsa pénteken hazaért egy nagyon durva hét után, már nem erőltettem a dolgot. Így a nagyszülők általi köszöntés még elmaradt, legalábbis a Mama azóta is várja a visszajelzést, hogy mikor sütheti Hunikának a szülinapi tortát. :)
Na most már tényleg megyek, mert Balázs itt rágja a fülemet, hogy kéne neki a gép. Jó éjszakát azoknak, akik este olvasgatnak!
Utolsó kommentek