Nálunk meglehetősen házimunka ízűre sikerült az október 23-a. Kihasználtuk a munkaszüneti napot, és egész nap takarítottunk. Igaz, volt is mit, mert Hunor születése óta az ilyesmi nálunk csak jó szervezéssel oldható meg. Kissé talán túlságosan is belementem a részletekbe, mert ablakokat is takarítottam, amitől már csak egy ugrás volt a függönymosás (szerencsére túlélték a mosógépet a 40ezres függöny-költeményeim), amiket végül ki is kellett vasalni - eredetileg ezt sem szándékoztam, de hál' Istennek a vasalót is rendben átvészelték a kényes, finom kelmék. (Valójában tiszta műszál, organza, de akkoris kényes.) Úgyhogy lényegében az egész nap elment mindenféle takarítással, de így végignézve a lakáson nem igen látszik, hogy egy lépéssel is előrébb lennénk. :S /Abban bízom, a legvégén hiphopp összeáll a kép./ :P
Annyi mindent kellene még ide venni! Ilyenkor mindig jobban előjönnek az igények, most például nagyon szeretnék a nappaliba és a konyhába függönyöket, ez utóbbiba kis kávéházi rúd (más néven vitrázspálca) is szükségeltetik, a nappaliba pedig gyors megoldásként valami szép készfüggönyre gondoltam, barkácsboltokban, lakásfelszerelési üzletekben már pár ezer forinttól kapható ilyesmi. Hosszú távra meg majd megveszem méterben, mert olyan a kialakítása a karnisnak, hogy a vékony függönyt hagyományos függönycsipeszes sínre kell tenni, de most annak is örülnék, ha a sötétítő helyére egy (a már említett, készen kapható) vidám színű organza kerülhetne. Szóval megpróbálom megfűzni a Balázskát, és ha összejön, még a hétvégéig beszerzem ezeket. :)))
Egyébként ennyit most meg is tehet a boldogságomért, ugyanis nem engedte megvenni az álomszép (és álomárú...) ülőgarnitúránkat. Pedig most már jó ideje erre gyűjtögettem, az összeg jelentős része meg is van, de erre a hülye gazdasági válságra hivatkozva (grrrr!) most nem enged komolyabb összegeket kicsorgatni a családi kasszából. :( Úgyhogy a szívem összetört miatta, ráadásul kicsit parás is a dolog, mert most mindenhol nagyon akciós készletváltásra hivatkozva, és nem tudjuk, hogy innentől a gyártó sem készíti többé, vagy csak az érintett boltok nem forgalmazzák tovább. Ami nekünk (nekem mindenképp) nagy érvágás lenne, mert egy évvel ezelőtt néztük ki, szerettünk bele, de nem occsó (Andante és bőr), ezért inkább néha elmegyünk egy-egy bútorüzletbe, belecsücsülünk, megsimogatjuk, megállapítjuk, hogy ez mennyire jó lenne nekünk, és a Hunika is imádná, kiszámoljuk az árát (többnyire külön számítják a fotel részét, illetve pár ezer Ft különbség szokott lenni az egyes üzletek ára között, meg néha ilyen-olyan okkal egy kis árengedmény is van rá), aztán végül hazamegyünk, és ezt pár hét vagy hónap múlva megismétejük. De ha most kifut az üzletekből, akkor nem tudom, mi lesz velem.
Egyébként a képen pont ez látható, csak mi zöldet néztünk ki. És nagyon kényelmes!! :)
Továbbá: szeretném, ha végre be tudnánk fejezni a konyhabútort (az ajtók és a munkalap, valamint főzőlap hiányzik még róla). Kicsit morci is vagyok miatta, mert a pult gránitból lesz, viszont maga a korpusz "gyönyörűséges" laminált bútorlapból van. Ami még a kisebbik gond, de anno a nagy sietségben nem gondolkodtunk, így látszó felületekre, sőt, még a kiálló polcocska-részre is ez az anyag került. Most már nem akarom lecserélni, de minden esetre érdekes lesz a párosítás. Remélem, a frontok színe jól el lesz találva, mert azzal együtt azért biztosan szép lesz - ha egyszer, valahára elkészül teljesen.
Vicces, de tavaly nyáron még étkező-garnitúrára vágytam, nos ennek ma már nem sok realitását látom, legalábbis záros határidőn belül. Pedig azt is kinéztem ám! :) És az nem is olyan drága, csak a Balázsnak nem tetszett. :(
És igen, itt van még a kandalló, amit azért titkon remélek, hogy a "téliszünet" alatt elkészül. :)
Szóval ez lenne a lista. Valójában mindketten érezzük ezek hiányát, de vennénk is meg nem is, mert (túl az anyagiakon) ez a ház még valószínűleg jelentős átalakítások előtt áll (de már ez sem biztos...), így olyanra semmiképpen nem akarunk költeni, amit végül ilyen-olyan okból le kellene cserélnünk. Jó példák erre az ablakaink. Valami rettenetes állapotban vannak (a ház ugyan új, de a nyílászárók bontottak voltak), ezért is kell annyit fűtenünk. Valószínűleg a ház utca felőli frontja érintetlen marad, de ha a nappali falát kiverjük, akkor mindenképpen az oda kerülő ablakokkal azonosat kellene a két szobába is. De ki tudja még, hogy oda mikor, és milyen fog kerülni. Ezért inkább csak várunk, várunk, várunk... Vagy példul a fürdőszobában is le kellene cserélni a kádat egy normál méretűre (ez kissé szűkös), de azt is csak akkor szeretnénk, ha már hozzányúlunk a vízhálózathoz, miegymáshoz - és itt már belép a képbe, hogy Bazsa a csempét és a járólapot is le szeretné cserélni, bár valójában a padló cseréjét az egész házban tervezzük.
Na és akkor itt jön az, hogy vajon mennyi átalakítást éri meg ezen a házon végezni. Mert igazából bővítenünk is kell, legalább a teraszt beépíteni, illetve lehetőség szerint mégegy szintet ráhúzni, ami megintcsak nagyon összetett esemény lenne (kezdve ott, hogy a födém most gipszkartonból van, de a fenti szintet a nappaliból átriumosra szeretnénk (amolyan galériás megoldással). :)) Úgyhogy ha engem kérdez bárki is, én inkább arra szavazok, hogy ez a ház már maradjon így, inkább még várjunk, és ha lehetőségünk lesz rá (terveim szerint kb. 6 év múlva), akkor építkezzünk. Momentán a (leendő) fenti telekrészünkről gyönyörű a kilátás. :)
Egyébként így is indult volna a történet, csak aztán ripsz-ropsz jött a Hunor (már megint minden a Huni miatt van), és nem volt időnk építkezni. De ez nem jelenti azt, hogy már le is tettem róla. :)
Utolsó kommentek