A fenti mondat az atya szájából hangzott el, mikor Hunorkával "bejelentkeztünk" a keresztelőre. :) Aztóta lezajlott a nagy esemény, de utolsó bejegyzésem óta annyi minden történt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Tudom, legtöbben a fotókat várják, úgyhogy igyekszem azokat is bőven mellékelni, bár a választás elég nehéz, mert sok kép kéeszült.
A vasárnapi keresztelőt megelőző két nap (valójában két hét) nagy sürgés-forgással telt, hogy végül időre elkészüljön minden. Sok pakolni-, takarítanivalónk akadt, a szombati napra már szinte csak a sütés-főzés maradt. A teendőkben Hunor is segítőkészen részt vett.
A különböző étkek elkészítése kissé hosszúra nyúlt, például a perecek éjfélkor még a sütőben figyeltek. Kissé nagyra méreteztük az adagot, legalábbis kelés után már csöppet kinőtte a kenyérdagasztót...
A tűzhely végül kikerült a nappaliból. Jobb híján a teraszra tettük (avagy cibáltuk), de amilyen pechkünk volt, szombaton a "telekszomszéd" lenyirbálta a "sövényünket" (azaz a kb. 3 méter magas kukoricáját), így premierplan teljes betekintés nyílt a kacatokkal telezsúfolt teraszunkra. Ami újabb pakolászásra ösztönözte a Balázst. :P
Szombatra egyébként már a harmadik könyök-beütésünkön voltunk túl, úgyhogy nagyon vártuk, hogy megérkezzen az a bizonyos váratlan vendég. Végül jött is, nem fogjátok kitalálni, hogy kicsoda! Egy kéményseprő. :) Balázs nem is győzött vele kezetfogni, mert a jószerencse bőségesen ránk férne már!
Biztosan a lelkes segítségnek is köszönhetően, magunkhoz képest nagyon ügyesek voltunk, mert délelőttre már mindennel készen várhattuk a vendégeket. :)
Ja, és a nagy lótás-futásban végül a korábban említett (megálmodott) függőnyöket is sikerült beszereznem. :) A nappaliban lévő bordó színűek (csak ilyen volt) úgyn. kész függőnyök, és valóban nagyon olcsón sikerült hozzájutnom, a két darab együtt alig több, mint ezer forintba került, ezért is ez a "soron kívüli" lakásfelruházás.
Végülis tíz vendégünk tisztelt meg bennünket látogatásával, észrevételem szerint jól érezték magukat. :) Nagyon jó volt végre mindenkivel találkozni, együtt lenni, játszani (már a Hunor szempontjából), beszélgetni. Hunika nevében is köszönjük szépen mégegyszer a sok szép ajándékot, azóta is lelkesen játszik velük, nagyon örült mindennek! :))
A nagymamáknak pedig külön köszönet a bónusz-sütikért! ;)
A keresztelő közben nem tudtunk fotózni, mert mi is, Bence is erősen érintettek voltunk a szertartásban. :) Talán valaki másnál van jó kép, de itt most ezért ilyen szegényes a fénykép-felhozatal éppen az események apropójáról. Egyébként a templomban a Huni végig magyarázott! Én ott vörösödtem az első sorban, attól féltem, esetleg idő előtt kiveri a biztosítékot, de szerencsére nem így történt. :) Állítólag még aranyos is volt, de én csak arra emlékszem, hogy az új cipőjével (mert az is van ám! Adidas :D) végig rugdosta a padot, meg egy fél percre be nem állt a kis csőre. :)
Hosszas ecsetelés helyett inkább néhány fotó következzen az összejövetelről! Van bőven, ezért a teljesség igénye nélkül úgy próbáltam szelektálni, hogy mindenki látható legyen rajta.
Utolsó kommentek