Most már lehet, hogy én diliztem be, nem tudom, de ez a mai nap extra kavarósra sikerült. (Tomika részére: KIX 9.) Na, de most már végre nyugi (holnap kora reggelig), Hunorkát ágyba dugtam, nem csörögnek már a telefonok.
Ma délután tiszta őrültekháza volt. Ott kezdődött a dolog, hogy olyan iszonyat álmosság tört rám, hogy ha nem lett volna itthon a Huni (hehe), biztos lefeküdtem volna aludni, ígyis majd' ledőltem a székről két kóla között. Aztán kaptam innen-onnan néhány mailt, amiről azt sem értettem, hogy kinek-minek szól, vagy mit kéne rá válaszolnom, de ezek többnyire időközben kiderültek. Minden esetre akkor (főleg félhulla állapotban) csak pislogtam rájuk.
Délután (illetve este) többen is megkerestek megrendelés végett, de mindenki azt szerette volna, ha jövő hétre be tudjuk még szúrni a munkát, merthogy a Balázs felméréskor azt mondta nekik, még jövő hétre lesz szabad időpontunk. Én már nem tudom tényleg, most a Balázs nem fogalmaz ilyenkor egyértelműen, vagy mi a szösz van, de többen azt hiszik, hogy a felméréskor megadott üres időpontok még pár nappal később is megvannak, pedig erre már többször felhívtam Bazsa figyelmét, aki állítja, hogy direkt szokott is szólni. Ráadásul most külön bonyolítja a dolgot, hogy a rákövetkező hetünk meg már teljesen be van táblázva... Na mindegy, csak emiatt ma volt néhány kellemetlen köröm. Ezek miatt hívogattam délután/este Őfelségét (Balázst), aki addigra már ugyebár felmérni ment, így duplán mérges volt rám, hogy miért zaklatom. Szal magyarán ma mindenki tőlem várta a megoldást, miközben a Balázs majd' leszedte a fejemet. :S Hát, nem tudom. Ebből élünk, meg minden, de kell nekem ez az állandó idegtépés?
Most ez a zúzás várható szerintem decemberre is. Valahogy mindig mindenki az ünnepek előtt jelez vissza, hogy kéne neki a galéria, de sürgősen, még az idénre. Viszont a naptári napok száma adott, a két ünnep között pedig (hállelúja!) még amolyan szabadság-félét is szoktunk tartani (már akinek, mert nekem végül mégiscsak az a vége mindig, hogy árajánlatokat írkálok); egyszóval karácsony előtt jó kis zúzás szokott lenni, és ez valószínűleg az idén sem marad el.
Ami viszont evangélium, hogy futnak már a ***reklámjaink! :)) A mai napon még tiszteletpéldányokat is kaptunk belőle, szerintem kifejezetten cuki lett. :) Remélem, lesz belőle sok-sok munka is, ha már ennyit szöszöltem vele. :)
Mi viszont jól kiszúrtunk magunkkal. Pontosabban a sors. Vagyis a feri. Illetve még boncolgathatnánk, de lényeg, hogy kissé megnehezítettük a saját (amúgy sem szimpla) kis életünket. Még a keresztelő előtt kitettük az (ideiglenes) tűzhelyet a teraszra, mondván, hogy ennek nagyon nem a nappaliban van a helye, és valóban. Viszont ezzel arra is gondoltunk, hogy akkor most pikpakk megvesszük legalább a konyhába szánt főzőlapot. Igenám, csak időközben tudatosult bennünk, hogy az csak a gránit lapba (munkalap) építve lesz használható, ami kicsit nagyobb lélegzetvételű történet lesz, mind anyagilag, mind megrendelés, kivitelezés szempontjából. Úgyhogy most a teraszon főzünk, ami elég gáz, mert ugyebár a keresztelő előtti napon levágta a szomszéd a kukoricát. Én nem is nagyon vállalom be a dolgot, max nagyon gyorsan elkészítendő kaják erejéig, de azt is csak akkor, amikor - szinte - senki nem látja. Úgyhogy a főzőcskézést inkább a Balázs menedzseli (most aztán főleg), én próbálok különböző kerülő-megoldások felé orientálódni, mint pl. hidegen készítendő étkek (desszertek), vagy sütőben süthető kajók (mert sütőnk az már van). Azt még nemtom, rövidtávon mi lesz a megoldás, mert azért hidegben nem túl jó főzöcskézni, meg este nagyon látszik a gázláng. De most azért elég érdekes a látvány, mert körbepakolta Bazsa a főzőlapot különböző szélfogó elemekkel (mint pl. hullakék fadarab), ezzel is összezavarva az esetleges kíváncsiskodókat.
Utolsó kommentek