Ma Szent Márton napja van, libát kell enni! :) Másfél hete mindent felkutattunk libacombért, de sehol nem lehetett kapni, ahol meg volt, ott egész libát adtak, az meg hármunknak kissé nagy falat lenne. Végülis tegnap Törökbálinton sikerült rá szert tenni.
Ottjártunkkor a Cora-ban éppen belefutottunk a "Francia hetek"-be. Naná, hogy nem bírtuk ki, hogy be ne vásároljunk egy kis ezt-azt. Végülis vásárlási ingerünknek az szabott határt, hogy az árakat is stílusosan a francia pénztárcákhoz mérték, így hosszas mérlegelés után "csak" baugettet, francia pizzát, crémebrullet-tortát és szilvatortát vettünk. Pedig szívesen vettem volna még sajtokat is, de ha mindent bepakoltunk volna, az egész havi fizetésünket otthagyhattuk volna, már ha lenne olyanunk.
Szóval libacomb. Azzal meg jól megjártam, mert úgy alakult, hogy ma kora reggeltől Pestre kellett mennie a Balázsnak dolgozni, felmérni, de hát mégiscsak ma van Márton nap, így nincs mese, ma a libákat is meg kellett sütni; ezért a hússal való foglalatoskodás is rám amaradt. :S Ami az én szempontomból azért csöppet sem kis teljesítmény. Mondanom sem kell, epilálással kezdtem, de szörnyű volt, áhh, inkább nem is részletezem!
Ráadásul még a teraszon való főzöcskézést sem úsztam meg, mert a libacombhoz mégiscsak finom, libazsírral szaftosított, hagymás törtburgonya dukál! Természetesen jó sokan mentek el erre, miközben a hagymát kevergettem...
Balázskára most valszeg másfél-két hétnyi Pöstre (és Szolnokra) rohangászás vár, mert lesz most néhány nagyobb, illetve aránylag sok kisebb (és kevésbé kisebb) munkánk. Lekopogom, de úgy tűnik, az ünnepekig már nem fogunk szűkölködni munkákban. Persze ez még mindig nem jelent meggazdagodást, mert általában a nagyobb munkákból aránylag kisebb a hasznunk, illetve jófej módon még mindig nem mertünk árat emelni, szemben a fatelepek, egyéb partnerek 15-20 %-os áremelésével, úgyhogy most kicsit necces a helyzet. De most karácsonyi ajándékként emeljünk árat? Persze jövőre sem lesz kellemesebb. Mindenhogy gáz.
Tegnap a szívbajt hoztam magamra. Addig buheráltam a weboldalt (a dizájnt szerettem volna átdolgozni), míg végül annyira elbénáztam, hogy "untelepítenem" kellett a meglévő template-et is, amitől aztán elszállt az egész honlap (naná, hogy a céges, naná, hogy akkor, mikor 25-30-an nézték éppen). Ráadásul éppen este volt már, amikoris a tárhely-szolgáltatóék nem dolgoznak, így a fizetős visszaállítással is várnom kellett volna reggelig. De aztán végülis ügyi voltam, és visszacsináltam. :P
Közben felfedeztük, hogy Hunorka is megéri a kis pénzét. Lényegében mindent ért, amit mondunk neki, csak többnyire sumákol, ha csak nem érdeke fűzi hozzá, mint péndául egy finom falat, vagy egy jó játék. :) Válasz gyanánt meg többnyire hümmög, de néha-néha elszólja magát egy alig hallható igen-nel, vagy más szóval. Persze ha kérdezzük, akkor se "Apát", se "Anyát" nem mond, helyette a "De" és "Dede" vonatkozik ránk. :)
Utolsó kommentek