Családom és Egyéb Állatfajták

Fú, annyi minden történt azóta, hogy nem írtam! Valójában semmi eget verően fontos, de arra pont elég, hogy egy percem nem lett volna unatkozni. Pörög nálunk az élet.
Az utóbbi időben például nagyon el lettünk havazva munkákkal. Ráadásul csupa nagyobb, többnapos, illetve több előkészítést igénylő munkánk futott be. Karácsonyig így már csak hézagosan vannak üres munkanapjaink, úgy tűnik, nem kell aggódnunk az ünnepekig a megrendelések száma miatt. Viszont még ínségesebb időkben megfogadtam, hogy akkor fogok nagyobb hangsúlyt fektetni a reklámokra, amikor jobban megy a szekér. Ennek több gyakorlati oka is van, például az, hogy csak akkor tudunk reklámra költeni, amikor van miből. :P Ezen kívül általában minden kampánynak van egy pár hetes átfutása, mire abból tényleges munkáink is megfogannak, ezért fontos előre gondolkodnunk. Így most több hirdetési lehetőséget is sorra veszünk, néhányra már be is fizettünk, némelyiken még gondolkodunk, mérlegelünk. Bár most, hogy van bőven munkánk, fölösleges pénzkidobásnak tűnnek, de remélhetőleg a nehezebb időkre megoldást jelent. :) Agyalunk még az autók (magán és cégesek) bematricázásán is. Valójában ezt már rég meg kellett volna tenni, csak gyakorlati nehézségeink vannak, mivel folyamatosan munkára vannak fogva, de most már szerintem meg fogjuk oldani.
Balázs az elmúlt hetet és a következőt is aktív munkával tölti, úgyhogy mostanában sokszor egyedül kell boldogulnom a sráccal, ami gyakran nem könnyű...

Hétvégére általában méginkább rámjön a süthetnék, így volt ez múlthéten is. Kitaláltuk, hogy mignont készítünk - már megint. Most biztosra akartunk menni, de ismerve a kudarc lehetőségét, nem is akartuk fölöslegesen elnagyolni a dolgot. Így Balázs ötletére most egy nagyobbacska, pontosabban kisméretű tortaformányi mignont sütöttem. Elkerülve az extrém végeredményeket, próbálunk egyszerű alapokkal dolgozni: a tésztája sima piskóta volt, a krém készen kapható, tejjel és margarinnal, főzés nélkül készítendő torta(k)rém, a fondant-bevonat helyett pedig Dr.Oetker, porból készítendő mázat használtunk. Kitaláljátok gondolom, a végeredmény megint egész katasztrofális lett. De, ebből legalább már lehetett enni, Huninak kifejezetten ízlett is. :) Elrettentésképpen mellékelek róla fotót.

Hunorka rajongói kedvéért beteszek néhány képet Őfelségéről is. Mint az a képekből kiderül, nagyon szereti a határidőnaplóját sétáltatni (amit még a begyújtosokhoz félretett papírkupacból bányászott ki magának, "ketrecsétáltatás" közben, mielőtt odakötöztem volna a rácsát a radiátorhoz). Továbbá mostanában nem hiányozhat a mandarin az uzsonna mellől.

Aztán egy kis sámlizás. :)

No, de a legnagyobb dobásom talán mégiscsak a minap volt. Szokásos hétvégi fíling, együtt a család, sütni kéne valamit. Végül nagy gyötrődések árán a rétes mellett döntöttem. Balázs tapintatos, érzékeny mivoltát jellemzi, hogy erre az volt az első reakciója, hogy "Jó, de akkor menni kell réteslapot venni." Mire sértődöttségemre annyit reagált, hogy ő csak a csalódástól szeretne megóvni... Ez olyan tipikus Balázsos megnyilvánulás volt. :P Végül látva morcosságomat, mikor már totál elment az egésztől a lelkesedésem, valahogy mégis rádumált, hogy csináljam csak meg azt a rétest. Tény, hogy már ideköltözésünk óta téma, de még sosem mertem nekifogni.
Szerintem kezdetnek nem lett rossz, legalábbis a szalonnásmignont és egyéb félresiklott, szilvafa alatt landoló próbálkozásaimat messze túlszárnyalta. Amatőrködésünket jellemzi, hogy gőzünk nem volt az adagról, ezért a receptekben szereplő fél kiló réteslisztet használtuk, amit végül kétfelé osztottunk. Az első adagból rögtön kijött két tekercs almásrétes. Mivel ott volt még a másik cipócska, így Balázst elszalasztottam túróért, amelyből végülis újabb három kígyónyi, ezúttal túrós rétes lett. Sajnos végül arányaiban ekkora mennyiséghez kevéske lett a túrótöltelék, de most már ezt is tudjuk. Összességében finom lett, bár van még mit csiszolni a technikán, nem tagadom. :) Búcsúzóul lessetek meg néhány fotót a réteskészítésünk kulisszatitkairól és végeredményéről. ;)