Ez a hétvége is eltelt. Ahhoz képest, hogy szinte végig itthon voltunk, egész eseménydúsan.
Az izgalmakat részben drága Balázsom generálta. Épp az imént fedezte fel, hogy a hálószobában berepedt a plafonunk. A minap ugyanis a padláson setrepertélt egy kis egérméreggel (merthogy fent lakik egy kisegerünk, ami tök jó, mivel a kandalló fölött szabad átjárás van a tetőtérbe a csövek mellett - de egyelőre még nem költözött le). Szóval fentjártakor szokás szerint félrelépett (t.i. fent csak a gerendázaton lehet közlekedni, a födém gipszkartonból van), de mivel a recsegést most sem követte puffanás, így nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a dolognak. Ám most, hogy a plafonunk is megsínylette, már roppantul bosszant a dolog. A kisegér is hamar kiszúrhatta, mert hallani lehetett, ahogy pont a repedésnél kolbászol (avagy diózik, vagy talán egérmérgezik). Csak reménykedhetünk benne, hogy éjjel nem pottyan a nyakunkba sem gipszkarton-darab, sem pedig kisegér. :S
Azt már csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a tegnapi lelkes rétes-darabolás közben Bazsa kivágta késsel az abroszomat. (Reakció - széles vigyorral: "Hiába, élesek a késeink. Én éleztem!")
Ma megfuttattuk egy kicsit a srácot. Kicsit nyűgös kedvében volt, ezért betettük leendő szobájába, hadd szaladgáljon. Mert hát tud ő járkálni, ha van hozzá kedve, de csakis akkor.
Utolsó kommentek