Az alábbi képet a Benótól kaptam. Ettől már totálisan nosztalgikus érzésem lett. Talán az idő teszi, de már két napja olyan melankólikus állapotban vagyok. :) Emlékszem még a régi óbudai telekre, mikor úgy vártuk mindig, hogy leessen az első hó, ami meg is marad. Aztán jött, és az egész lakótelep szaladt le a dombokra szánkózni. Őrület volt, így visszanézve. Ritkaság, hogy valamit ennyire egységesen, egyöntetűen csináljanak az emberek. :)
Végülis az események csúcspontja mindig az volt, amikor eljött a Szenteste, elmentünk megnézni a "Misztikgémet" (azaz misztériumi játékot, de mi már csak így hívtuk), majd hazaslattyogtunk a hóban, és addigra (egész véletlenül) többnyire járt is nálunk a Jézuska. Hatalmas ajándék-csomagolgatások, azután jött a finom vacsora. Ami persze hal volt hallal. Mivel mi lényegében egész évben nem ettünk soha halat, így mondhatom, hogy nálunk a Karácsony ((megjegyzés: tudom, már kis "k"-val írandó, de nekem az Ünnep azért mégiscsak Ünnep)) meghatározó íze, illata (szaga?) a hal. De így volt ez jól. Ez volt az én gyerekkorom, és akkor mindennek így kellett lennie, mert ez volt az egyik legjobb dolog a világon. Még most is rengeteg melegség fog el, ahogy visszagondolok.
Közben még egy nagyon régi ismerősre is ráakadtam iWiW-en. 15-20 éve már biztos van, hogy utoljára találkoztunk (aki esetleg így tudja, a Fekete Tamásék Martonvásárról), ezért ez a "találkozás" is kifejezetten nosztalgikus. Az ismerettség még egy Gammás kolléga által volt, azt hiszem, elsősorban akkor ugrottunk be hozzájuk, mikor ünnepek táján Bagodba mentünk. De régen is volt... A bagodi karácsonyok önmagukban is megérnének egy hosszabb bejegyzést, talán majd erről később.
Apropó, Gamma Művek. Oda meg leginkább a Mikulásünnepségeket tudom kötni. :D Annyira régen volt, de még most is előttem van, ahogy a kis piros anorákomban és dzsekimben feszítek a Mikulás előtt. Verset mondani azt sosem szerettem. De valahogy mégis kaptunk mindig szaloncukrot, meg volt műsor, a bűvészmutatványokat nagyon szerettem, kaptunk harapnivalót, üdítőt... Ilyen ma is van, csak most már csapatépítő tréningnek hívják.
Utolsó kommentek