Azt hiszem, kérek egy levélnyit Rékától abból a bizonyos "leszarom-tablettából". Még korábban mesélte, hogy munka előtt bekap egyet, és indulhat a nap. Talán 2-3 szem most nekem is jót tenne...
Reggel (délelőtt) lótva-futva indultunk el Pestre. A dolog eredeti apropója temető-látogatás lett volna, a Papa novemberközepi születésnapjának alkalmából, illetve már igen aktuális lett volna a nov. elején elmaradt születésnapi és névnapi Réka-köszöntés pótlása is. De persze nem jutottunk el, így a miértek csak halmozódtak, mint pl. (a november 30-án elkezdődött) Ádvent alkalmából kötött koszorúnk átvétele a Mamától. Azóta a héten neki is, illetve a Nagymamának is névnapja volt, ami tovább növelte pesti látogatásunk aktualitását. Nemrégiben horribilis mennyiségű tésztát és kekszet kaptunk Bálványosról, amiből egy adagot Pestre is szándékoztunk szállítani. Tegnap meg ugyebár Mikulás volt, így a mai napra már ténylegesen beiktattuk ezt a sokrétű kiruccanást.
Szóval elindultunk, de már Fehérvár előtt járhattunk, mikor Balázs egyre jobban panaszkodott, hogy félrehúz a kormány... Egyre gyanúsabb volt a dolog, félreálltunk, hopp, leengedett a kerék. Szerncsére ott volt mellettünk egy benzinkút, begurultunk, hogy felfújjuk, de mire beálltunk, már láttam, hogy ebbe ugyan már nem pumpálunk semmit. A jobb első full leeresztett. Hurrá, defekt. Na, úgyis érlelődött már bennem a gondolat egy gyakorlati kerékcsere-próbára, itt volt a nagy lehetőség. Ki is cseréltük frankón, de elég idétlenül néztünk ki vele. Élénk mustársárga acélfelnire volt szerelve a fél trabantkeréknyi pótkerék, ami jól mutatott a 4x olyan széles kerekek mellett. Mondanom sem kell, mindenki minket bámult, mikor beértünk Székesfehérvárra. Mivel az út még aránylag hosszú volt, ezzel a szépséggel meg max 80-nal lehet döcögni, mielőbb egy gumist próbáltunk keresni. Mondanom sem kell, nem jártunk sikerrel, nem találtunk vasárnap délben nyitvatartó szervizt. Így "szép lassan" (100-nál alig többel) evickéltünk el Pöst megyébe. Már minden bajunk volt, a kerékcserénél is átfagytam, de tényleg olyan ritkán jutok el, hogy nem szerettem volna kihagyni a Nagymama-látogatást sem. Még kerestünk egy virágost, ahol (a felgyülemlett alkalmak miatt) kb. 3/4-ed órán át köttettem a csokraimat, majd betértünk a Dédihez. :) Bizonyára örültek nekünk, de nem tudtunk sokáig maradni. Lepasszoltunk egy rakás tésztát meg kekszet, majd továbbindultunk. Már nagyon nyúzott volt mindenki, reggel óta nem ettek a fiúk (én még akkor sem). Igaz, Hunorka jól bereggelizett, a Balázs 5 virslijéből 2 és felet megevett, ráadásul falatkánként tunkolta a majonézbe, szóval ínyenckedni már nagyon tud. De az már régen volt, így mielőbb haza szerettünk volna jutni Kaszásra, ahol elvileg ebéddel várt a Mama, bár ekkor már 14 óra körül voltunk, Budapest másik végében...
Mire elértünk Óbudára, már minden bajunk volt, de Balázs mondta, hogy muszáj lesz most mennünk a temetőbe, mert "ebéd" után már sötét lenne, illetve ilyenkor a temető is korán zár. Így nyúzottan, éhesen még oda is elzarándokoltunk, igaz, kocsival (a gyönyörű mustársárga felninkkel). :) Bár ott sem időztünk sokáig, azért a szél nagyjából átfújt rajtam.
Mielőtt még mai napunk beteljesedéséhez érhettünk volna, egy kört futottunk gumis-ügyben, de nem volt nyitva. Úgyhogy végül csak eljutottunk úticélunk végére. Ebéd, pihi, lazítás, és a "szállítmányok" célbajuttatása. Tiszta idill. :) Ráadásul Kaszásdűlőn is járt ám a Mikulás! ;)
Aztán Bazsa neten kinézett a közelben egy nonstop gumist, így azt is megoldotta, de hogy azért a nap ne sodródjon túlságosan a "pihenős hétvége" kategória irányába, a műhelybe is elugrott elintézni egy apróságot. Elmenőben még a Bence keresztapával is összefutottunk. :) Este 7-re meg már mehettünk is a kész kerékért, utána pedig hazajöttünk.
Annyira jó végre itthon lenni! Gondoltam volna. De aztán csak bekapcsoltam a gépet, ahol kedves ügyfelünk levélbombái vártak. Nem részletezem a szitut, fizetni még nem volt kedve az illetőnek, de körülbelül olyan stílusban beszélget velünk (vagy legalábbis a Balázzsal), mintha az alattvalói lennénk, ráadásul puszta tájékozatlanságból hülyeségekkel is traktál minket. Na, ez még úgy kellett nekünk vasárnap estére. Pedig már kezdett egész normál méretűre csökkenni a búránk átmérője így a hét legvégére. Ilyenkor mindig előjön az örökös téma: elmegyünk inkább önellátó életmódot élni, mert ez így már hülyeség. Még egy cégvezetéssel elboldogulunk. A napi másfél-dupla műszakot lehúzzuk. De hogy a problémás ügyfelek lelkivilágával is mi birkózzunk meg, az már nem mindig sikerül. Sok ez így. Valószínűleg nem asztalost kell felvenni állandóra, hanem pszichológust. Majd felméréskor meg ügyintézésnél őt küldjük előre, és ha már tiszta a terep, jöhetünk mi. :D Ezt tanácsolnám a Syncopa Bt. dolgozóinak is. Lehet, hogy elsőre rémisztően hangzik plusz egy fő fenntartása, de biztos vagyok benne, hogy kifizetődő. :P
Na megyek, elteszem magamat holnapra, mert még túl sok véleményem lenne túl sok mindenről, holnap viszont friss elmével kellene kezdeni a hetet. Úgy tenni, mint aki egész hétévégn pihent, és alig várja a kihívásokat. :) Holnap amúgy megint Pestre startolós nap lesz. Tele idegbajjal, úgyhogy készülhettek a holnapi napot követő bejegyzésre...!
Utolsó kommentek