Jól elmaradtam a blogolással. Az elmúlt napok leginkább a karácsony előtti készülődéssel, lótás-futással, ajándékbeszerzéssel teltek. Persze még mindig nem állunk sehol, de valahogy ez már nem is izgat annyira; lényeg, hogy fenyőfánk már van (nem is akármilyen...).
Ez a kép egyik nap készült, mikor átjöttek a kertünkbe a birkák. :) Valahol átkolbászoltak a kerítésen, így a mi füvünket is megnyirbálták egy kicsit, Hunorka legnagyobb meglepetésére. :)
Úgy elrohant az idő! Tegnap este már a negyedik gyertyát is meg lehetett gyújtani a koszorún. Most már tényleg mindjárt itt a karácsony. Persze nálunk még minden kaotikus, nem igazán tisztázott az sem, mikor, kihez, hová megyünk, vagy ki mikor jön hozzánk. Nem baj, ezt majd még ráér 24-én. :D
A szerdánk, péntekünk, szombatunk mint írtam, iszonyatos loholással telt. Többnyire Budapesten és Székesfehérváron próbáltunk hozzájutni különböző ajándék-félékhez, és ezek egyéb járulékos kellékeihez. Szerdán egész véletlenül még a Viviékkel is összefutottunk Törökbálinton, illetve szintén aznap leszállítottunk a Mamának egy fagyasztott galambot (Bence és Réka megrökönyödésére), mert nálunk már túlkínálat van belőle. :)
Végülis tegnap (szombaton) szigorúan munka-ügyben tettünk egy, illetve két kört. Délelőtt Fehérváron dzsaltunk, azután délután 5-kor kitettük Hunorkát a nagyszüleinél Keresztúron, majd elmentünk a műhelybe, megpakolni a Fiat-ot fával, amit leszállítottunk Bálványosra, merthát a cég székhelyéül szolgáló helyiséget is szükséges fűteni. Azért útközben vettünk egy fenyőfát (...) is (azt más autóval nem tudtuk volna elvinni), kifejezetten reprezentatív céllal. Majd vissza a műhelybe, autócsere, aztán el a Hunorkáért, és végül megint haza Bálványosra. Ez így leírva nem tűnik oly' soknak, (össz. kb. 6-700 km) de egy fárasztó nap után 150-nel letépetni ezt a tempót este 6 és éjfél között kétszer, közben lazításként egy kis turbótempójú fizikai munkával (fapakolás) fűszerezve, nem is volt annyira laza. Viszont ez volt az egyetlen lehetőségünk a karifa beszerzésére. Annyira rossz volt a Hunit otthagyni! Alig vártam, hogy visszaérjünk, tiszta gyomoridegem volt. De szerencsére ismét jól elszórakozott; mikor visszaértünk, épp egy búvárszemüveggel a fején ült egy kisszéken a kisasztalnál, és valamivel rettenetesen foglalatoskodott. :D Annyira komikus volt a látvány, kár, hogy nem volt lehetőségem megörökíteni. :)
Szóval fenyőfa. Hát azzal meg úgy voltunk, hogy menetközben kinéztünk egyet, ráadásul mindketten ugyanazt a fát, ami a fenyőfaárus lerakatok széles kinálatának viszonylatában egész meglepő. Ezért meg is álltunk, megnéztük, a bibi csak az volt, hogy 3 méteres (pontosan 290 cm) a fa, a belmagasságunk pedig 270. De úgy megtetszett, meg mitagadás, mindketten megalomániások vagyunk, így hát maradt. A kérdés azóta is a levegőben lóg, hogyan fogjuk felállítani. Még tegnap piszkálódtam, hogy akkor a teraszra kerül, de kiderült, az előtetőnk legmagasabb pontja is 10-20 centivel alacsonyabb, mint a fa... Levágni sajnálnék belőle, ha behajlik a csúcsa, akkor meg idétlen, és csúcsdíszt sem lehet rátenni (na igen, plusz dísz, plusz talp, még legalább 25 centi). Ja, a töve is elég vaskos, ezért még valami XXL-es talpat is kell hozzá szereznünk... Különböző egyéb alternatívák születtek, én példul arra gondoltam, a nappaliban kivághatnánk egy kis körben a plafont (gipszkartonból van), és akkor nem kellene levágni a fa csúcsából. Esetleg ott gipszkartonból egy kis dobogót ki is alakíthatunk, ha nem akarjuk, hogy különböző nem kívánatos lények benézzenek, vagy ráessenek a karácsonyfánkra (na nem, mintha a kandalló-kéménynél nem lenne szabad az átjárás). /Ez nem is lenne annyira borzasztó megoldás, ugyanis tervezzük, hogy a plafont beton-födémre cseréljük, illetve anappali fölött ki is lenne bontva, mert amolyan átriumos-nappalira vágyunk - ilyen karácsonyfa-ügyekben például elég hasznos is lenne a dupla belmagasság./ Balázsnak tetszett is az ötlet, azzal a módosítással, hogy fejjel lefelé lógassuk be a karácsonyfát, merthogy mi nem szeretjük a szokványos dolgokat. De van még egy olyan verzió is, hogy Balázs fentről belelép a nappaliba, és akkor ki sem kell vágni a gipszkartont...
Érlelődik bennem a gondolat, hogy milyen hasznos lenne már egy saját laptop. Merthogy akkor McDonald's-parkolóból is tudnék blogolni (mert néztem, a laptopra való internet-előfizetés nem olcsó muri), Balázs persze jól leszólt az ötletemért. Pedig jó lehet, ha az ember elutazik, vagy nyaralni megy, de aztán nálunk itt el is bukik a történet, mert nyaralni valahogy már 6 éve nem jutottunk el.
Ma délután a bálványosi faluházban úgyn. Fenyőünnep lesz. Azt hittem, ez a kifejezés a rendszerváltással együtt kihalt, de ezek szerint mégsem. Gondolom megint lesz egy kis műsor, ami ráhangolja anépet a karácsony-fílingre, ha már hó (egyelőre) nincs.
Utolsó kommentek