Biztos sokan gondolták előző bejegyzésem kapcsán, hogy elragadtattam magam, minden esetre én sajnálom, hogy ilyen kiábrándító a helyzet. Alapjában véve pedig nagyon szeretném ezt csinálni, csak kár, hogy jelenleg a körülmények nem adottak (azt hiszem, finoman fogalmaztam). A témában egyébként egy elég jó, összefogó bejegyzést készített a Tomika (itt látható).
Más. Ma hozzám vágott a Balázs egy zsák (háló) narancsot! Vagánykodni akart, és ijesztgetett vele, hogy idedobja, de ahogy lengette felém - természetesen - elszakadt, így erőből úgy eltalálta (szerencsére csak) a vállamat, hogy a döbbenettől mukkanni sem bírtam. Onnantól kezdve egész déltán vigyorgott, láthatóan nagyon tetszett neki a mutatványa. (No komment.) Minden esetre gyorsan kifacsarta őket (vagy a plöttyedtségük, vagy a lekiismeret-furdalása miatt).
Hunorkát mostanában próbáltuk nagykádban fürdetni (mert a kislavórjából folyton kiszökdösik), de nem nagyon működött a dolog, mert állandóan kihúzta a dugót. Aztán sértődés lett a dolog vége, mert Balázs folyton rászólt mindenért, például hogy ne álljon fel, Nyuszikám pedig a szívére vette. :P
Korábban már említettem, hogy kaptunk karácsonyra egy sólámpát. De mint kiderült, ez nem ám csak amolyan kislámpa, hanem mindenféle pozitív kisugárzásai vannak, stressz és káros sugárzások ellen hasznos. Ezért most állandóan azt égetjük, a csodára várva, aztán ha kezd nálunk izzani a levegő, mondom is mindig a fiúknak, hogy "tekerjék feljebb". Mivel idegeskedésből gyakran kijut, nekünk szerintem egy legalább 200 kilós sólámpára lenne szükségünk...
Olyan rég írtam már étkekről. Az ünnepek alatt sütöttünk-főztünk, ma például Balázs túrós pogácsát és vanília fagyit készített, én tegnap linzert sütöttem.
Holnaptól munka. Én ma fél szemmel belelestem a másik gépen lévő, céges levélözönbe, és nem nagyon tetszett, amik ott gyülekeznek... A telefonomat átirányítottam a Balázshoz, hátha történik végre valami változás. :)
Kívánom, mindenki próbáljon jóképet vágni a hoolnapi naphoz! Kitartást! :)
Utolsó kommentek