Tegnap délután óta nem volt netünk - rettenet! Most értünk haza, ezért fél óra alatt igyekeztem minden fontos blogot, honlapot, statisztikát végignyáladzani. Megvagyok, jöhet a blogolás. :)
Ma "fogd a pénzed, megyünk Pestre" (idézet a Kiscsillag Country c. számából) volt. Balázs gondolta, bemutatja nekem egy pesti napját, azaz egy demo verziót. Reggel úgy indultunk, hogy beadatjuk Hunorka oltásait, már aktuális a 15 hónapos kötelezője, illetve gondoltuk, megpróbálhatjuk egyúttal a Menjugate-et is. Oda is mentünk reggel a bálványosi rendelőbe, de mint erre korábban már utalt a védőnő, itt kizárólag csak a Menjugate-et adja be a dokinő. Hogy miért, ne kérdezzétek, ennek a misztikumára még nem sikerült rájönnünk. A szurkálás normál esetben Földváron történik. Ezért az akciót át is tettük jövő hétre, nagy kérdőjellel a lelkünkben, mert még mindig nem vagyunk biztosak a dupla szúrás előnyében és hasznosságában... Mivel Balázsnak tényleg igyekeznie kellett Pestre, nem vacakoltunk tovább, gyorsan döntöttünk (az oltás elhalasztása mellett), és tepertünk.
A délelőttöt nagyon nem részletezem. Hunikát lepakoltuk Keresztúron a nagyszülőknél, onnan mentünk tovább a dolgunkra. A belvárosban autó-csere (Fiatra), azzal fatelepre, onnan műhely, ahol kiderül, műhelykulcs a Hondában (ami a belvárosban). Szerencsére pótkulcs apósnál, így fél köbméter fával megpakolva vissza Rákoskeresztúrra, kulcsszerzés, vissza műhely, gyalulás. Menet közben persze itt-ott ügyintézések, csavar-vásárlás (amit gyorsan vissza a belvárosba), stb. Gyalulás, autó-visszacsere a belvárosban, késő du. vissza Hunorkáért. Összegezve a napot, kapkodás, rohangálás, ezekből adódóan sok baki, ami miatt fölösleges körök - ergo sok hűhó semmiért-alapon lótifuti kevés hatékonysággal.
Szóval összeszedtük a Srácot, mehettünk felmérni. Talán részben a nethiány miatt, össz 2 db felmérés volt a mai napra. Kezdetnek odamegyünk, Balázs be, 10 percen belül vissza. Nem sikerült bejutniuk, mert a biztonsági rács beragadt. Ügyfi lakatost hívott, és meginvitálta a Balázst, hogy amíg kiérkezik a szakember, ugorjon be vele a közeli kocsmába meginni valamit. (*** - Ide gondoljon mindenki, amit akar.)
Akkor már tudtuk, hogy a második helyre sok értelme nincs menni, mert ha az első problémás, onnantól az összes többi hasonló szokott lenni. (Ez már sok éves tapasztalaton alapuló törvényszerűség.) Na, azért csak odamentünk, 7-fél 8 közöttre ígértem magunkat, de az előbbi gyors végzés miatt már 7 előtt nem sokkal odaértünk. Balázs be is ment, ahol csak az albérlő volt otthon (a tulaj hívott ki minket), és nem sokat tudott a készítendő galéria paramétereiről. Balázs telefonhívására az érdeklődőnk meglepve reagált - hiszen csak 7-fél8 közöttre volt megbeszélve, de hát jó, 10 perc, és ott lesz (mindezt 7 előtt pár perccel). Bő fél óra múlva meg is érkezett, addig Balázs az albérlővel csevegte el az időt. Hiszen ráérünk... Szóval a fél 8 előtt befutó ügyfél meglepve exkluzálta magát, miszerint a hölggyel telefonon 7 és fél 8 közöttre volt megbeszélve, ezért gondolta, hogy ha a két időpont között érkezik, az úgy jó lesz. Itt azért már komolyan felmerül a kérdés, hogy mi lennénk tényleg túl naívak, vagy hülyék, vagy nem tudom... Na mind1, a megrendelésig azért persze nem jutott el az ügy.
Ma esti közvélemény-kutatásunk témája: Balázs jól tette, hogy a kocsmai meghívás helyett az albérlő társaságát választotta? Küldje el a helyes válasz betüjelét!
Végre itthon vagyunk, megtépázva, fáradtan, kimerülten. Huni a hazaúton (illetve már a felmérések alatt) zsibbasztott minket, és ez a lefektetés körül sem volt másként. Általában egy számára nyüzsis nap után ilyen: amit megspórolunk a réven, azt elvesztjük a vámon. (Vagy fordítva?)
Utolsó kommentek