Most már egyre nehézkesebben telnek a napjaim. Délelőtt többször hozzáláttam a hirdetések feladásához, de végül mindig az ágyban kötöttem ki. Szokásos gyötrő hányinger és eszméletlen szédülés. Tényleg csak az vigasztal, hogy - elvileg - másfél hónap múlva véget ér.
Így Balázs délután egyedül ment el Fehérvárra vásárolni. Merthogy kellett egy újabb szállítmány saláta, ananász és banánlé. Ez utóbbit szinte sehol nem lehet kapni, ezért bement érte a Metroba, ahol rögtön két kartonnal is vett. :D Salátából meg ismét sok dobozzal, mert hirtelen nagyon fogyó eszköz lett a háztartásban. Ezzel momentán szerencsém van: ilyenkor azt kívánom, amire szükségem (-ünk) van. :)
A tegnapi bejegyzés kicsit nehezen született meg. Vagyis én megírtam gyorsan, de Bazsa még többször átfogalmazta, hozzáírkált, lecsípett belőle. Így elképzelhető, hogy az egyes olvasók esetleg más-más verzióban láthatták.
Tegnap este Huni jól megnevettetett. Fürdés után lefektette Apa, de végül nem akart elaludni (sajnos ez az új szokása), vinnyogott, nyüszített, ezért bementem hozzá. Balázs javaslatára lefeküdtem mellé az ágyra, mint aki nagyon alszik. Hamarosan nagy szuszogás, trappolás hallattszott a kiságyból, drága Bogyókám elkezdett kipakolni, közben nagyon hajolgatott felém, hogy lássa, alszom-e. Én persze mélyen aludtam, ezért fogta a takaróját, és elkezdett vele csapkodni, hogy felébresszen. Na akkor már nem bírtam tovább a visszafojtott pukkadozást, kitört belőlem a röhögés, ezért felkeltem, visszadugtam az ágyba, de mivel újból tombolni kezdett, így átadtam a terepet a komoly Apának. :)
Utolsó kommentek