A hogyanlétem egyelőre nemhogy javulni látszana, úgy tűnik, a java még csak most jön. Ebből kifolyólag sajnos a Hunor körüli teendőket sem tudom teljes emberként ellátni, ezért tegnap megint lepasszoltuk a srácot a nagyszülőkhöz, amíg Balázs a munkateendőket intézte.
Este szerencsére eredményesek voltunk, minden felmérésből rögtön megrendelés is lett, ami jó, mert sajnos sokszor potyára megyünk, néha még az érdeklődés is komolytalan.
Ma délelőtt beadattuk Földváron a 15 hónapos kötelzőt, illetve az ajánlgatott Menjugate-et (streptococcus ellen). :S Kicsi Hősöm nagyon jól viselkedett, nem hisztizett, de azért a fájdalomtól sírva fakadt mindkettőnél (a vállacskáiba kapta). Annyira rossz volt neki fájdalmat okoz(tat)ni, kifejezetten kegyetlen szülőnek éreztem magam miatta. (Utána is vagy 10 percig pityeregtem a lelki fájdalomtól.) Szegény kicsikém... Pedig olyan aranyosan, csendben várt a sorára. Na azt már nem tudom, hogy 2 és fél hónap múlva, a következőnél is ilyen nyugodt lesz-e.
Balázs vett ma a patikában egy fahéjas-mézes aszaltszilva szörpöt. Jól megkérték az árát, de kifejezetten finom. Aki szereti a muskotályos-, bodza- és más hasonló szörpöket, annak ez is ízlene.
Benót is szeretnénk már felköszönteni, de a lehetetlen munkabeosztása miatt szinte képtelenség őt otthon találni, ha pedig két műszak között otthon is van egy kicsit, nem szívesen zavarjuk pihenőidejében. Én biztos nem bírnám ezt a munkarendet, főleg, hogy a Rékái is hasonló, ezért sokszor nehéz lehet találkozniuk (gondolom néha alvásidőben, félkómában motyognak valamit egymásnak).
Benó költözése most már nyílt titok, ebbe ők is jól belenyúltak a nem várt események miatt. Sajnos a szocpolra (egyelőre) nekik sincs esélyük, most kezdhetik végigszórakázni azt az utat, amit mi 2 évvel ezelőtt lejátszottunk.
Apropó, szocpol. Bizony jó lett volna, ha mi is felvehetjük. De igazából csak egyik nap számoltam utána, hogy ha adott esetben 5 gyermek után, utólagosan vettük volna fel, akkor közel 5 millió forintot kaptunk volna, ami azért már nem rossz. Így - ugyanezen esetben - csak a felére vagyunk jogosultak (ami szintén megbecsülendő, csak sajnos sokmindenre nem elég).
Valójában nagyon lesujtó a magyarországi gyermek-támogatási (és -ösztönzési) rendszer. Egyértelműen a kétgyermekes családmodellt "nyomatják" (az túlzás, mert a megfelelő támogatás így sincs meg), holott nem kell hozzá nagy ész, hogy miért is lenne szükséges családonként legalább három gyermek vállalása. Ennek ellenére - hogy csak pár példát említsek - a megelőző szocpol legfeljebb két gyermekre vehető fel, illetve utólagosan felvéve pedig a második gyermeket követően egyre csökken a gyermekenként járó összeg. Az pedig a másik fele, hogy a gyermekükkel otthon maradó anyák lehetetlen helyzetbe vannak kényszerítve. Mint tudjuk, a GyED-ként, GyES-ként fizetett összeg jó esetben csak a gyermek alapvetőbb szükségleteit fedezi, de ha esetleg nem áll mellettük egy jól kereső (havonta legalább másfél személyre való összeget kézhez kapó) férj, akkor már gondban vannak. Ilyenkor sokan kényszerülnek a gyerek mellett - titokban - valami kiegészítő munkát vállalni. Titokban, mert ugye GyED mellett dolgozni illegális, meg egyáltalán, manapság Magyarországon már csak így feketén, csendesen oldható meg a "kis mellékes", ami igen szomorú, mert az emberek többsége hajlandó lenne tisztességesen adózni jövedelme után, tisztességes lehetőségek mellett.
Az meg már ugye nyugaton is szemet szúrt, hogy (jó)pár év, és kihalnak a magyarok. Na ehhez is elég csak megtekinteni a jelenlegi demográfiai mutatónkat. Hogy ez itthon senkit nem érdekel (legalábbis azt nem, aki tehetne ellene)...
Nem akarok különben károgni, csak így anyaként sokmintdent más megvilágításból látok most már.
Utolsó kommentek