Újra itt vagyok. A hét végére meglehetősen kidőltem, ezért írni sem tudtam. Utána meg úgy feltorlódtak a teendőim, hogy azért nem volt időm bejegyezni.
Vissza az élők sorába
Szóval hétvége. Szombat este már elég furcsán éreztem magam, és nem véletlenül, hajnaltól folyamatosan (hogy illik ezt szépen írni?) hánytam; és ez folytatódott másnap, azaz vasárnap is. Rettenetesen rosszul voltam, csak az adott megnyugvást, amíg aludtam. Igazából az ügyeletig sem bírtam volna elmenni, de sok értelme nem lett volna, ilyenkor max egy B6 szurit adnak (azt meg popsiba, ezért nem is nagyon erőltettem a dolgot). Végülis a megpróbáltatások után a hétfő hozott enyhülést, amikoris már "csak" az alap hányingerem jelentkezett. Ez végülis bíztató, mert a kis Borsókáért (most gondolom akkorka lehet) azért nagyon aggódtunk, de ezek szerint sikerült megkapaszkodnia és jól van. :) Egyébként 1-2 kilót azért fogytam.
Korábban nem fordítottam különösebb figyelmet az esetleges betegségekre, de mióta Huni velünk van, kissé aggodalommal tölt el, ha egy vírus vagy más elkapható nyavaja felmerül. De az igazi "üldözési mániát" az jelenti, hogy egy újabb kis jövevény van a láthatáron, ezért mostantól méginkább résen leszek, hogy lehetőleg elkerüljünk mindent. Másfél éve például hasonló okokból altatni nem lehetett a műtétnél (császármetszés), de ez már egy hosszú történet...
Közben azért történt velünk mindenféle, többnyire bosszúság, amíg nem írtam. Azt sem tudom, mivel kezdjem. Talán inkább azzal, ami miatt most (hogy végre Borsókát biztonságban tudom) aggaszt... Szóval a sok hányás, vagy csak egyszerűen a terhesség tette-e, nem tudom, de nagyon úgy néz ki, hogy sérvem lett. Hunorral való terhességem óta a hasizmom mintha két darabra esett volna, a jobb és bal félteke között a puha husikám (?) tapintható ki. De most már kissé látszik is, ami miatt eléggé frászban vagyok. Most még nem vészes, gondolom idővel csúnyább lesz, mint 2 éve a köldököm is... Na mindegy, majd mond rá valamit két hét múlva a doki.
Egy kis számolgatás
Most legutóbb viszont a bank vágott alánk. Ezt intő példaként is írom, például a Benónak. :) Viccen kívül, csak óvatosan mindenki, mert szinte bármit megtehetnek a kiszolgáltatott kölcsön-felvevőkkel. Szóval miért is, nem tudni, de kamatot emeltek a lakáshitelünkön. Ilyen alapon nem is számít semmit a THM, hiszen ha bármikor szabadon emelgethetik, akkor kitörölhetjük vele bárminket. Ráadásul nem is fair a dolog, mert ugye deviza alapú hitelünk van, tehát ha romik a forint, akkor annak a terhét automatikusan mi álljuk (legalábbis a svájci frank-forint arányában). Így eshetett meg az is, hogy bár tavaly nyáron még "csak" 39 ezer Ft körüli összegeket fizettünk, most 60 ezer körül lesz a havi törleszteni való. Ezzel azért sokan megüthetik a bokájukat.
Ráadásul a másik fele, hogy a törlesztőidő elején a havonta fizetgetett összeg zömét nem a tőketartozás, hanem maga a kamat és kezelési költség teszi ki. És nem is kis arányban. Hihetetlen? Pedig így van. Számokkal alátámasztva ez úgy fest, hogy most egy éve vettük fel a hitelt, 35.704 CHF-et (ez a tőke), azóta fizetgettük a "kis" havi törlesztendőnket, mire most, egy év után a tőketartozásunk még mindig 35.667 CHF. Ez azt jelenti, hogy egy év leforgása alatt kb 37 frankot törlesztettünk, ami kb. átlagáron olyan 6-7 ezer forintot jelent, legalábbis ennyi tőkét sikerült törleszteni 5-700 ezer forintnyi befizetéssel (ami barátok között is 1% körül van). Csúcs. Kicsit megvan az az érzésem, hogy így sosem fog elfogyni a hitelünk, hiába duplázzák a fizetnivalót... Így utólag átgondolva ez most elég abszurd. Nem tudom, hol van az értesítő papír, de ezt újból át fogom számolni, mert ez azért nem létezik.
Elszakadás és rehab
Tegnap Balázsnak Pestre kellett mennie, de én még nem mertem volna bevállalni ilyen állapotban egy utat, viszont Hunival sem nagyon tudtam volna egyedül boldogulni. Ezért Balázs vitte magával, illetve dolgai intézése alatt lepasszolta anyósékhoz, majd délután felszedte a kis Törpét. Kicsit fájdalmas volt az elszakadás, ugyanis 1 óránál hosszabb időre még nem igen voltam tőlük távol. Gondoltam kihasználom az alkalmat, és egy kis extra-pihenést engedélyezek magamnak... amint befejezem az elmaradt munka-teendőimet. Mire hazaértek, nagyjából végeztem is. Nem baj, egyszer egy ilyen alkalommal majd aludni is fogok.
Online előrelépések
(Ez biztos sokakat nem érdekel, ezért próbálom röviden, tömören.) Már egy ideje vágyom rá, hogy a Bálványos-honlapot is lecseréljem egy, a jelenlegi céges oldalunkhoz hasonlatos, joomla alapú weblapra. Most a (céges) tárhelyünk korlátlan számú adatbázis létrehozását engedélyezte, ezért megnyílt rá az elvi lehetőségem. (Máshol, ingyenes tárhelyen is lehetne persze, de ez egy Joomlatárhely, ami mégiscsak jobban kezeli.) Már elkezdtem próbálkozni, de sajnos nem értek a PHP-hez, ezért alaposan bele kell majd fúrnom magamat, ha azt szeretném, hogy ebből (jelenlegi elkezdett próbálkozásom) egy legalább ilyen (korábbi, HTML-alapú oldal) legyen... Kiindulásnak ugyanis egy meglévő template-et gondoltam átszabni olyan kirakós-Bálványososra. Anno mikor ez utóbbit csináltam, több teljes éjszakám és nappalom ment rá. Most már erre nem lenne energiám, ezért a végső megvalósítás azt hiszem, sokat fog magára váratni.
Közben a Mama meg szert tett hirtelen egy kis számítógép-ismeretre (most már nem csak portörlés közben kapcsolja be) és internet-használati tudományra. :) Tegnap is éppen gyanútlanul pötyögtem, mikor egyszercsak felhívott Skype-on. Mivel Bence már nem tartózkodik otthon, ezért ez nem semmi teljesítmény! Igaz, Benó kiírta neki egy kis cetlire az itinert, de azért leginkább elszántság kellett a mutatványhoz. :) Minden esetre már vér profi, kis útbaigazításom után még a webkameráinkat is sikerült bekapcsolni. (Mondtam is neki, erre a Balázs 100% hogy megjegyezné: vak vezet világtalant...)
Egy esély Fortunának is
Balázs hozott lottószelvényeket: 5-ös és hatos lottót, illetve Luxort. Ma ki is töltögettem őket, a héten valószínűleg feladja. Ilyet ritkán szoktunk csinálni, leginkább akkor, mikor nem látjuk a hogyantovábbot. Mi tagadás, most kihúzna minket a sűrűjéből egy gyengébb fajta telitalálat. Persze gondolatban már hasznosítottam is a nyereményünket. ;)
CapitalPartners - újra támadásban
Én már lassan le is kopogom, úgy tűnik, megszabadultam a Capital Partners telefonos zaklatásától. Korábban írt bejegyzésem úgy tűnik, egy kis visszhangot váltott ki, például a mai napon is érkezett rá kommentár. (Ezeket az oldalsó hasáb "Friss kommentek" dobozában, vagy a cikk végén olvasgathatjátok.)
Na de nem úgy szegény Balázs! Eddig az ő száma ismeretlen volt számukra, ezzel szemben a mai napon kapott tőlük egy hívást. Aztán miután kiszedte az ürgéből a cég nevét (póbálta a pasas elkerülni a dolgot), gyorsan kinyomta. Remélem, most nem rá csap le a bosszújuk, mert akkor idegesítő hetek várnak még rá. Illetve ez esetben megint nem lennék rest, ismét helyreteszem egy kicsit a dolgokat. ;)
Új közös élményeink
Hét év együttlét után ismét új közös élményekkel gazdagodtunk Balázzsal. :) Talán elsőre kicsit furcsán hangzik, de "együtt" olvasunk. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az adott könyvet Bazsa a fürdőszobában tárolja, amit ő a WC-zésnek álcázott könyvtári órák alatt, én pedig (szintén ekkor, vagy) Hunorka-fürdetés közben olvasgatok. Így lényegében egy könyvet olvasunk, két könyvjelzőt használunk, hiszen az adott, hogy egyszerre csak egyikőnk tudja olvasni (a fürdőszobai teendők jellegéből is eredően), mégis szinte fej-fej mellett haladhatunk. Nemrég az Apa-kép-írással végeztünk, most pedig egy '80-as évek elején játszódó, kirándulós ifjúsági regényt bújunk, melyet Bazsa - több más könyvvel együtt - egy antikváriumból rendelt nemrég. Poén ez az együtt történő olvasás, mert így meg tudjuk vitatni a gondolatainkat az aktuális résszel kapcsolatban. :) Balázs számára pedig külön vívmány, mert 7 éve azzal piszkál, hogy én csak a képeket nézegetem a könyvekben (szó, ami szó...).
Utolsó kommentek