Mint azt a bejegyzések gyakorisága (nevezzük ritkaságnak) is mutatja, nem igazán állok a helyzet magaslatán. Örülök, ha a napi muszáj-teendőket felébe-harmadába ellátom, az extrákra és hobbira már nem futja. A rosszulléteim továbbra is megpecsételik egész napomat (egyik MagneB6-tól a másikig evickélek), közben már igencsak beüt nálam a tavaszi fáradtság is, ami nekem december-január tájára már elő szokott jönni, csak nem ilyen brutál formában. Egész nap szédelgek, napi 2-3-szor le kell feküdnöm egy kicsit. Na mindez így összetéve elég lagymatag, főleg, hogy most már további kellemetlenségek is nehezítik az életemet: hajnalban pipilni rohangálok, rosszul vagyok egyes (kaja-) szagoktól, és már a derékfájás, kezdődő orrvérzés is be-be játszik.
Szombaton végülis hirtelen ötlettől vezérelve Kaszásra mentünk (mikor a látogatás mellett döntöttem, éppen jobban voltam), aztán egy picit meg is bántam az "utazást", mert elég vacakul lettem, mire odaértünk. A dolog apropóját részben az adta, hogy Benóék is jöttek látogatóba, így egy héttel az elköltözés után. :) Úgyhgy Huni egész délután nyüzsöghetett, zsonghatott, rohangálhatott, mi pedig igyekeztünk őt kordában tartani.
Késő délután hazafelé menet még gondoltunk egy nagyot, és beugrottunk Törökbálintra a Viviékhez. Bár csak röpke látogatásnak terveztük, onnan is este 9 után jöttünk el. A két kis bogyó megállás nélkül rosszcsontkodott, alig lehetett őket elcsípni. Legjobb szórakorásuk az volt, mikor bemasíroztak a konyha irányába, ahol a Peti lapult, majd eléjük ugrott harsány kiáltások közepette, ami valahogy így hangzott: "Megcsípem a pici popsitokat!!" Erre a két kis manó minden alkalommal sivítva, visítva, de persze az izgalomtól teleszájjal röhögve csak úgy süvített vissza a szobába az anyukák és többiek megmentő "házat" jelentő ölébe. :) Igazán mókásak voltak, nem is tudom hányszor kérték újra az üldözős játékot. :) Hunin meg csak véletlenül sem látszott meg, hogy aznap már a második nyüzsgős vendégségét tölti.
Más. Nemrégiben döbbenetes statisztikákat olvastunk, először nem is akartam elhinni. Állítólag Magyarországon minden 5. pár meddő. A teljes cikk az Indexen, ITT olvasható. Eszerint a férfiak esetén ennek az egyik legfőbb oka, hogy az elmúlt kb. 70 évben a tizedére csökkent a normálisnak tartott hímivarsejtek száma. A nőknél elsősorban genetikai elváltozásokat és betegségeket nevez meg kiváltó okokként. Mindezek előidézője mögött a helytelen életmódot, stresszt, helytelen táplálkozást sejtik. Én azért itt még nyomatékosítanám álláspontomat a génkezelt élelmiszerek, illetve a nők által olyannyira kedvelt, már-már cukorkaként fogyasztott hormonális fogamzásgátlók ellen. Ez utóbbiból például sokunk szervezetében akad, hiszen a hormonok a víz körforgásába bekerülve, illetve újból ivóvízként hasznosítva, tisztítva sem szűrhetőek ki. Ezt isszuk mi is, ételben, innivalóban, a sokak által szedett antibébi bogyókák maradékait. Sajnos az utóbbi időben sokat érveltek mellette (elsősorban orvosok), mint világmegváltó lehetőség. Ellenben a mellékhatásairól szinte sosem esik szó (mondván, nem igazán van), de azért folyamatosan újítják, fejlesztik őket, sejtetve, hogy azért az előző kiadásnak mégiscsak lehettek hátulütői (hogy csak az elhízást említsem)... Ilyen körülmények között végülis csodát ne várjunk. A cikk szerint a folyamat nem is állítható meg, legfeljebb lassítható, így szép lassan (a császármetszéssel történő szülés mellett) számíthatunk a lombikbébi program mindennapi alkalmazására is. Nem tudom, de nekem minderről valahogy nagyon a Mátrix című film ugrik be.
Balázska csupa finomságot főzött a hétvégén (illetve elején). Az más kérdés, hogy néha az illatoktól is rosszul lettem. :P De már párszor összekaptunk ezen, mert próbáltam vele megígértetni, hogy az első trimeszter alatt legalább a fritőzt ne használja. :P Végülis tegnap fincsi zöldbabfőzeléket készített, hozzá ízletes disznópörkölttel. Igaz, a főzelékbe kicsit sok ecet került, ami nekem már nagyon erős volt, illetve a tejfölt is nehezen viselte a pocim, de amúgy tényleg finom volt. Utána pedig mákosgubát készített, de nem úgy, ahogy mi ismertük, csak főzöcskézve, hanem meg is sütötte. Ráadásul ez valami pikáns recept volt, mert egy kis szegfűszeg, méz és citromhéj is került bele.
Ma pedig a kedvemért olyan kolbászos levest készített (igaz, volt is mit lapátolnia... :D), főfogásnak pedig kétféle töltöltött pipicombot (májasat és anélkülit), gombás rizzsel (bár azt tasakos verzióból); amúgy a töltelékbe is tett gombát, úgyhogy ez is eléggé más volt, mint az általam megszokott ízvilág, de hát mint tudjuk, nem csak szeret főzni, hanem érzéke is van hozzá. ;)
A hó még tegnap is csak hullott (illetve sokszor inkább szakadt), ezért vasárnapra már teljesen behavaztunk. Terveztük is, hogy Hunival délután elmegyünk egyet szánkózni, de végül a srác is későn ebédelt, így a többi teendő is kicsit átsorolódott.
Sajna szombaton végül sem a Luxorral, sem a lottóval nem volt szerencsénk, ellenben vasárnap (mikor már le is mondtunk a meggazdagodásról) végül a 6-oson lett egy hármas találatunk. Igaz, ez még önmagában nem oldja meg a helyzetünket, mert csak 1200 Ft körüli összeget fizetnek, de azért örültem a szerencsénknek. :P
Az állandó hányinger mellet szinte folyamatosan táplálkozni kényszerülök, így este is, lefekvés előtt muszáj bekapnom "néhány falatot". (A tudatos, visszafogott és kalóriaszegény táplálkozás emiatt szintén a második trimeszterre csúszik...) No emiatt álmodok is agyament baromságokat szinte minden éjjel. Nem szeretek késő este étkezni, de sajna rá vagyok kényszerülve. Balázs már csak mosolyog, mikor az éjszaka közepén hülyeségekkel traktálom, vagy éppen rémülten bújok hozzá. Tényleg annyi hülyeséget álmodtam mostanában, pl. hogy elrabolták (a liftben), meg hogy egy pizzériában olyan sokáig vártam rá hogy visszajöjjön a mosdóból, hogy (záróra közeledtén) muszáj volt rendelnem egy pizzát, amit ő kijőve sértődötten fogadott, és ezért ott is hagyott. :D És még sorolhatnám. De most már későre jár, úgyhogy megyek is, helyreteszem a közérzetemet néhány nehéz falatkával, hogy aztán reggel eladhassam a forgatókönyvet egy filmrendezőnek...
Utolsó kommentek