Ma összességében kellemes napunk volt. Ehhez azt hiszem, hozzájárult, hogy végre hétvége van. Meg az időjárás is kellemes, tavaszias volt, ezért délelőtt kivittem - az amúgy nyűgösködő - Hunit a kertbe. Szó ami szó, már régen láthatta közvetlen közelről. Gondoltam, sétálunk egy nagyot felfelé, a birtok végébe, de aztán rájött, hogy neki nem tetszik a fű. Mikor letottyant, és véletlenül letenyerelt, szabályosan visítva kapta el a kezét. Utána már lépkedni sem volt hajlandó benne, én emelgethettem őt lépésről lépésre. Minden esetre nem volt elragadtatva, próbálta kerülni az aljnövényzettel való mindennemű érintkezést. Aztán megálltunk egy hosszabb fűszálnál, annak mérgesen kezdett magyarázni. Gondoltam megsímogatom vele, hadd lássa, igazán ártalmatlan dologról van szó. Így is tettem, amitől visítva kapta el kis pracliját, ráadásul a rémülettől ismételten letottyant, és a letenyerelés következtében megint csak rémülten sikongatva szeretett volna köddé válni, vagy legalább fél méterrel a föld felett lebegni... Hozzá kell tennem, hogy múlt nyáron még négykézláb tapicsgolt benne, marokszámra szedve a növényzetet. Gondoltam akkor hintázunk egy jót, tavaly úgysem lehetett belőle kiszedni... Mondanom sem kell, azzal is hasonlóan kudarcot vallottam. Bele sem akart ülni, aztán valahogy csak beletuszkoltam, de hát alig várta, hogy kiszedjem onnan. :S
Balázs ma ukrán-angol-francia étket sütött. Az egész úgy indult, hogy ebédre kijevi pipimellett készített, de elég macerás volt a betöltögetés, ezért csak hármat készített el. A maradék töltelékből este croissant-t sütött, ráadásul még bacon-t is tett bele. Hát mit mondjak, egy darab belőle felért egy főétkezéssel, legalábbis ami a kiadósságát illeti.
Közben meg már itt a farsang, és még egy fánkot sem sütöttem. :( Ez már Balázsnak is feltűnt, szóvá is tette egyik nap. Engem is nagyon bánt, az idénre, hogy már többnyire belaktuk a konyhát, legalább szalagos fánkot és csörögét szerettem volna sütni. Attól tartok, mire elmúlik a rosszullét (a kaja-undorral és olajszag-irtózattal egyetemben), addigra már a farsangból is kifutunk... :(
Ma telefonált a fenti telek tulaja, némi papír-ügyeket egyeztettek a Balázzsal. Ő még vár néhány okiratot, aztán mehetünk az ügyvédhez. Igaz, most a jelenlegi helyzetre való tekintettel meg is riadtunk egy kicsit a hogyantovábbtól. Valószínűleg mégiscsak kölcsönből kell intézni, bár a Kisbogyó bejelentkezése előtt úgy terveztük, ez már menni fog önerőből is.
Egyébként ami a kisbogyót illeti, én itt nagyban Borsókáztam, mire felvilágosított a Balázs, hogy időközben már lóbabbá, sőt, azóta fürjtojássá cseperedett. ;) Hiába, megállíthatatlanul nőnek ezek a gyerekek. :D
Ma mindketten végeztünk a Tátra-túrázós könyvvel. :) Nagyon jó volt, igazi élmény (mert eléggé odaképzeltük magunkat), de megállapítottuk, hogy az események sűrűje után elég gyorsan jött a befejezés, még lehetett volna mit húzni rajta, vagy hozzátenni. Bazsa bíztaott is, hogy írjak neki folytatást. Sajna a helyismeretem hiánya ezt nem teszi lehetővé, de ha ennyire szeretné, majd lehet, hogy írok neki valamit. ;)
Utolsó kommentek