Úgy látszik, a már majdnem egy évnyi relatív nyugalom a vállalkozói szférában túl hosszúnak bizonyult. Tavaly év elején a fordított adózással nyesztettek minket, ami azt jelentette, hogy az ezen körbe tartozóknak (így nekünk is...) nettó áron kellett számítanunk és kiszámláznunk az adózó (céges) megrendelők számára a szolgáltatásainkat (ezt követően a vevőnek kellett az Áfát befizetnie, illetve visszaigényelnie, tehát ez kifejezetten értelmes húzás volt). Ezzel persze nem kevés pénzkiesést termelve magunknak, miután 17%-kal kevesebb pénzt vehettünk át ugyanazért a munkáért; az más kérdés, hogy Áfáznunk ugyan nem kellett utána, de ennek ellenére az anyagot, benzint, akármit ugyanúgy Áfás áron kellett beszereznünk, így ezen a számlák egy részének túl sok hasznát nem vettük, akár kukába is mehettek. De a történet nem volt ennyire egyszerű. Már rég hatályban volt a törvény, ki is hegyezték már mindenüket a másként számlázók büntetésére, ennek ellenére az Adóhatóság még mindig nem volt képes egyértelműen meghatározni a fordított adózás alá tartozók körét. Ezért hetekig mi is csak vakaróztunk, ha akartuk, így értettük, ha akartuk, úgy, mert a dolog kiterjedése nem volt konkrétan, pl. TEÁOR-számokra lebontva meghatározva. (Ezen idő alatt persze igyekeztünk a céges megrendelők türelmét kérni, és húzni az időt, illetve reménykedni, hogy az ügy tisztázásáig nem lesz sok céges megrendelésünk.) Végülis a teljes tanácstalanságban a könyvelők többsége, így a miénk is állásfoglalást kért, minek következtében arra jutottak, hogy mi valószínűleg beleesünk ebbe a körbe. Az igazi kavar még csak ezután jött, mert akkor onnantól ugye nettó áron kellett dolgoznunk az Áfa-befizetőknek, viszont volt már előző évről folyamatban lévő ügyünk, - természetesen - bruttó összegről megírt szerződéssel, bruttó áron befizetett és kiszámlázott foglalóval. A megoldás elég csűrcsavaros volt, ráadásul matematikailag paradoxon, amit én nagyon nem csipázok, ugyanis a fogli ugye már ki volt számlázva a 20%-os Áfával, viszont a hátraléknak és a végösszegnek (melyeket egy számlán kellett ugye szerepeltetni) nettó, 0%-os Áfájúnak kellett lennie. Ezt csak akkor értenétek meg, ha bescannelném a számlát, szóval tragédia. A többi eset már könnyebb ügy volt, ott "csak" az Áfa összegének megfelelő pénzmennyiséget buktuk. Mire erre elég ügyesen beálltunk, külön árajánlatuk, szerződésük, kutyafüléjük volt a nemáfásoknak, eltörölték a rendelkezést, vagy legalábbis úgy alakították, hogy mi ne essünk bele. Mindezzel a kis baromkodással jelentős anyagi károkat okozva a vállalkozóknak és az államkasszának.
A fenti sztori gondoltam, a fejeseket egy kis észbekapásra késztetni, de nem így történt. Már megint nem tudnak a seggükön maradni, feri már éppen Áfa-emelést tervez. Ha elfogadják, ebből megintcsak bőven lesz könyvelési malőr, de azt hiszem, vannak cégek, elsősorban a kereskedelmi szférában, aki csúnyábban járnak majd.
A másik kis ínyencségük pedig már hatályba is lépett február 1-én. Ennek megfelelően a 250 ezer Ft feletti megrendeléseket cégesen mindenképpen utalással kell teljesíteni, különben a megrendelő/vevő büntit fizet a 250e Ft feletti kp-s fizetéséért. Mi ezt egyébként valahogy így próbáljuk megoldani (klikk ide), illetve a teljes okosság ITT olvasható. Ez nálunk már ott gáz, hogy a kifizetéseket a helyszínen, készpénzben szoktuk kérni, ellenkező esetben általában futhatunk a pénzünk után. (Műholdas kártyaterminállal pedig nem vagyunk felszerelkezve.) És hogy mindez mire "jó"? Egyszerűen páran nem tudták lenyelni, hogy a tervezett házipénztár-törvény (miszerint a cég csak minimális készpénzt tarthat, a többit a bankszámlán szükséges tárolni) nem ment volna át az alkotmányosság szűrőjén. Megint a bankok jártak jól.
Utolsó kommentek