A mai napra vonatkozó döntés elég nehezen született meg. Balázsnak mindenképpen kellett Pestre mennie, viszont Hunit nem nagyon akartam egyedül bevállalni. Maradt a másik két alternatíva: Hunit elviszi magával, és én vagy megyek velük, vagy maradok. Az utazás ellen a rosszullét szólt, a maradás ellen nyomatékosan az, hogy így csak késő éjjelre érnek haza, mert addig Huninak anyóséknál kell maradnia, ahová így csak a felmérések után tud késő este visszabotorkálni a Bazsa (ellenkező esetben, ha én is ott vagyok, akkor visszük magunkkal felmérni, ezzel legalább másfél órányi időt és némi autókázást spórolva). Végülis még reggel is ezen filóztunk, én józan megfontolásból mentem volna, Balázs inkább a maradásomra voksolt, majd miután reggel is sikeresen kidobtam a taccsot, eldőlt a kérdés - hát itthon maradtam. Reggel el is mentek a fiúk, eléggé hiányoznak, főleg, hogy csak 11-éjfél tájára várható az érkezésük (Balázs fél 9-re megy felmérni a XXII. kerbe, utána még onnan bumlizhat vissza Rákoskeresztúrra).
Ha már így alakult ez a nap, igyekeztem csupa olyan dologgal tölteni, amit Hunorka mellett nem lehet megtenni. Azt hiszem, ezek közül a leginkább ilyen a porszívózás. Ezen kívül kimostam a kis plédjét és a Micimackóját is, mert már mindkettő televolt belepaszírozott és rászáradt műzli-darabokkal és Csokapik-falatkákkal.
Apropó, műzlifalatok. Balázs egyik nap kicsit prüntyögött a gitárján, vagyis miután kézbe vette, rögtön gyanús zörgő hang jött belőle... Kis rázogatás után hamar kiderült, hogy egy darabka Cerbona-szelet tanyázott benne. Hunor persze nem tudott semmiről. Pedig kizárásos alapon csak ő csempészhette bele, ugyanis amikor kiszabadul a ketrecből, jártában-keltében meg-meg pendíti mindig a gitárt. Ezek szerint legutóbb kicsit több is történt puszta pengetésnél...
Hogy azért ne legyen ilyen egyszerű az élet. Balázs reggel igyekezett minél előbb elsietni a Hunival, hogy legyen ideje a műhelyben dolgozni. Miután mindent gondosan megszervezett és elintézett, a műhelybe érve kiderült, hogy a mai napon nincs áram, és estig nem is lesz. Így lényegében délelőtt teljesen potyára ment, holnap ismét dzsalhat fel egy kis jutalomkörre. :S
Most járok kb. a 11. hétben, azaz a 3. hónap második felében. Elvileg egy szűk hónap múlva már esélyes lesz kideríteni, hogy a kis jövevény milyen nemű, és akkor végre mindenféle körülíró magyarázat helyett nevezhetjük a nevén is. :) Azért érdekes, hogy 2 éve a Hunorral ilyenkor már túl voltam egy rakás vizsgálaton, mindenféle kórházlátogatáson, ahhoz képest ezúttal idáig megúsztam egyetlen ultrahanggal (eddig még a bimanuális vizsgálatot is megspóroltam), amit nem is bánok. :) Véleményem szerint egy terhesség telis tele van fölösleges tortúrával, egyszerűen élni sem hagyják az embert. Persze ezt 2 éve még nem tudtam, ezért mikor kiderült hogy terhes vagyok, halálfélelemben, hanyatt-homlok rohantam az első orvoshoz. Ezúttal inkább azon leszek, hogy lehetőség szerint minél többet megússzak... ;) Elég sok az a 9 hónap, úgy tűnik, lemaradni tényleg nem fogok semmiről.
Tegnap kicsit utánanéztem a főállású anyaságnak. Hát nem viszik túlzásba, a mindenkori minimálnyugdíj összege a havi járandóság, ami jelenleg kb. 25-30 ezer Ft havonta. Megnézném, aki ebből megél. Minden esetre ha aktuális lesz, valószínűleg benevezek rá, ha mást nem, járulék-csökkentés végett. Mert meggazdagodni ebből tényleg nem tudnánk. (Amúgy feltétele legalább 3 gyermek, akikből a legkisebb 3 és 8 év közötti.)
Hunor most lépett abba a korba, hogy nem csak érdeklik a dalok és versikék, de már kifejezetten követeli is őket. :) Végre, valamit tudok neki nyújtani, aminek igazán örül (talán ez az első igazi a szopizás befejezése óta - a csokifalatkák mellett). A ketrecből kihajolva lobogtatja a megfelelő helyen kinyitott daloskönyvecskéjét, és várja, hogy menjünk neki énekelni. Amikor már látja, hogy rajta vagyok az ügyön, egyik lábáról a másikra lépkedve táncikál, úgy várja az éneket. Aztán ahogy bemegyek, lecsücsülök, rögtön jön is oda, beletolja a kis popsiját az ölembe, és kényelmesen elhelyezkedik. Persze a dal közben meg ritmikusan ingatja magát a dallamra, egyszóval, olyan Hunorosan táncol. Meg persze ha szükséges, mutogatja közben a képeket, különösen az egyiket, ahol gyerekek kirándulnak és szendvicseznek a PIKNIKESKOSÁRból. A piknikes kosár az, amire folyton rámutat, így rendszerint beszélnünk kell róla. :)
Utolsó kommentek