Iszonyat húzós-nyúzós napom volt. A hétfők eleve ilyenek, de ma hajnalban Balázsnak Pestre kellett mennie dolgozni, engem meg reggel óta folyamatosan hívogattak, túlnyomó többségében az állásra jelentkezők. Egész nap szólt a telefon, ráadásul a net meg ötpercenként elment, amitől kifejezettenn nehézkessé vált a hirdetések feladogatása, és egyéb online tevékenységek.
A helyzetet súlyosbítandó, hogy a tegnap lefőzött menü (sárgaborsó főzelék csülökhusival, valamint őszibarack-krémleves) nem lett betéve a hűtőbe, így azokat ma már nem mertem volna fogyasztani, illetve fogyasztatni. Gondoltam, csinálok túrógombócot, Balázzsal előzőleg a túrót is megvetettem már hozzá, de mint kiderült, egy szem prézlink nem volt itthon. :S Át szaladtam volna érte a boltba, de mint láttam, Hunor éppen életveszélyes libikókát készített a fejjel lefelé állított szintetizátorból, amire éppen próbált ráállni, hogy megszerelje a radiátort... A látvány elég bizarr volt ahhoz, hogy ne merjem őt egyedül hagyni arra a pár percre sem. A hó éppen esett, illetve egy pár centi meg is maradt, ezért gondoltam, lesz ami lesz, elviszem őt magammal - ha már a kapuig eljutunk, nagy baj nem lehet. Így is lett, eltotyogtunk a boltba, de mivel nagyon tetszett neki a dolog, így megígértem, hogy bedobjuk a szatyrot, és kimegyünk a kertbe szánkózni. Így is tettünk volna, de amíg elengedtem a kezét (letenni a motyóimat), az a pár pillanat elég is volt, hogy könyékig túrjon a popsikrémben. Balszerencsémre ezt követően még egy telefon is befutott, viszonylag gyorsan lerendeztem, de mire letettem, Huni már a fürdőszobában kihalászta a beáztatott békáját, végig csöpögtette a fél lakáson, majd óriási tócsát kreálva hátra esett benne - épp erre a látványra értem be a fürdőszobába. (Ezt a momentumot már kicsit félve írom le, mert a szelektíven olvasó nagyszülők, családtagok ilyenkor csak erre az egy dologra tudnak koncentrálni. Az ő kedvükért hangsúlyoznám, hogy a Huninak nem lett semmi baja, ezért ez ügyben fölösleges is telefonálniuk vagy kérdéseket feltenniük.) Mivel Hunor a pocsolya közepében hevert, így kénytelen voltam a csurom vizes srácot átöltöztetni, amitől a "csak beugrunk, letesszük a szatyrot és kivisszük a szánkót" összességében már elég hosszúra nyúlt. :) Végülis csak kimentünk barátkozni egy kicsit a hóval, és szerencsére Huninak nagyon tetszett, mérges is volt, mikor visszajöttünk. Morgolódását csak kimerültsége enyhítette: gyorsan kidőlt, mint egy zsák krumpli, és vagy 3 órát szundikált is. Utána pedig jóízűen falta a túrógombócot. :)
Persze amíg ő pihizett, nekem erre nem volt lehetőségem. De ez már csak így szokott lenni, így is örülök, hogy a tervezett teendőim zömével sikerült végeznem.
Sajna a hányingeremmel még mindig küzdök, pedig elvileg már el kellett volna múlnia, túl vagyok az első trimeszteren, a 4. hónapba léptem. Most már aktuális lenne teljes értékű életet élni, mert ez így nem jó poén.
Remélem, Balázsnak hamarosan lesz egy szusszanásnyi ideje átválogatni a jelentkezőket (eddig több, mint 50 érdemben is megfelelő önéletrajz érkezett be az állásra), mert már nagyon kíváncsiskodnak, meg én is szeretném, ha lezáródna végre ez az egész. Remélem, most fizetésileg értelmes konstrukciót fog kiagyalni, mert ekörül még vannak tisztázatlan részletek (az meg kifejezetten ciki, mikor nem tudok róla érdemi felvilágosítást adni).
Megyek, még van bőven teendőm, és már majd' szétesik a fejem. Holnap meg korán kell kelni. További kellemes estét a T. Olvasótábornak! ;)
Utolsó kommentek