Ismét nagyon eseménydús napokon vagyunk túl, írni sem volt időm. Csütörtökön Huni itthon volt velem, Balázst pedig egész napos maratoni felmérésre küldtem Pestre (illetve vidékre). Ilyet még nem csináltunk eddig, most az egész napot erre szántuk, délelőttől estig. Egy pár még ígyis péntekre, illetve jövő hétre maradt, mert - hála az amúgy megmagyarázhatatlan, keddi dömpingnek - most igen sok felmérés összejött hirtelen.
Hunikám meg éppen fogzik, a kb. két éves korra jósolt szemfogacskái bújtak épp elő, de fájlalta is szegénykém. Ezután már csak a hátsó örlői lesznek hátra, és teljes fogsorral vicsoroghat a drága. :)
A pénteki nap leginkább az én napom volt :), mert nagyrészt az ünneplésemről szóltak az események. Na mielőtt bulira, üdvrivalgásra gondolnátok, ki kell hogy ábrándítsam a népet, mert ezt a Balázs elég speciálisan oldja meg. Egész nap szekált (tavaly ilyenkor ugyanezt csinálta...), közben rendszeres időközönként emlékeztetve rá, hogy ismét csak vénebb lettem. Ilyenkor már alig várom a nap végét...
De valójában igen jól sikerült a nap. Kora délután letelepítettük Hunorkát a Mamánál, kicsit izgulva, mert mnost először hagytuk őket kettesben. Ezt követően lezavartuk délután a felméréseket, majd este átugrottunk a Camponába (pont mellette volt az utolsó cím) megnézni a Valami Amerika2-t. Aki kisgyermekesként hasonló szituációban jár, és szintén nincs lehetősége (igénye?) átpasszolni a fél gyereknevelést már a kezdetektől a nagyszülőkre vagy másra, az tudja, mekkora mérföldkő eljutni egy moziba. :) Mi is már régóta terveztük, vágytam is rá, és fél év múlva ki tudja meddig nem lesz rá újra lehetőségünk. Ez most nagyon jól sikerült, végre kettesben lehettünk egy kicsit - relatív nyugalomban. :) Maga a film jobb volt, mint amire számítottam, mert általában elmondható, hogy egy jól megkreált filmnek nincs sok néznivaló a második (harmadik, x., ...) részén. A története ennek sem egy nagy durranás, de amiért az elsőt is nagyon szerettük, sok benne a poén, de ez így elmondva elég szánalmas, akit érdekel, inkább nézze meg. :) Még annyit, hogy maga a Valami Amerika c. film a mi életünkben igen meghatározó volt, 7 évvel ezelőtt ez volt az első, amit közösen láttunk moziban (Miskolcon, a Szinva Plazaban), majd ezt követően még többször megnéztük. :)
Szerencsére a külön töltött bő 6 órában mind a Mama, mind pedig a Hunorka igen jól szórakozott, volt is a végén morci, mikor öltöztetni akartuk. :) Még szerencse. Eléggé izgultunk, főleg, hogy előre nem beszéltünk meg semmit, sőt, a Mamát is úgy "kértük ki" bő fél órával a munkaideje vége előtt. :P
Lassan ahogy rendezzük sorainkat és lesz egy szusszanásnyi időnk, muszáj lesz a közeljövőben elmennünk ügyvédhez. Annyi minden összejött már, többekk között a telek-vásárlás és több cégügy is. Vannak még be nem hajtott tartozásaink is, ha csak pont addig nem jut eszükbe rendezniük az ügyfeleknek, annak a jogi procedúráját is el kell indítanunk. Ezek általában ilyen nemszeretem-dolgok, ezért is gyűjtöttünk mindent össze, de néha ezt is meg kell csinálni. Ráadásul amíg a behajtás és ráterhelés meg nem történik, nekünk kell az ügyvédi költségek egy részét is állnunk, de hát ez van, valamit valamiért.
Ja, ügyvédi felszólítás. Nem fogjátok kibírni, mi a hét szenzációja. Hogy fogalmazzak diplomatikusan? Szóval az ex-emberünk miután elváltunk egymástól, önálló tevékenységbe kezdett, ami - tisztességes keretek között - még jó is lenne, mert amúgy nagyon szeretem az ilyen jellegű kihívásokat, bár néha tény, hogy - még ha csak átv. értelemben is - kikaparjuk egymás szemét a konkurenciáinkkal. :P Szóval ez a szerencsétlen viszont elég merész húzást tett, a kész munkáinkat folyamatosan fotózgatta (mondjuk úgy, sutyiban), amihez mint tudjuk, sem a mi, sem pedig a Megrendelő hozzájárása nélkül nem lett volna joga. No, ez még a kisebbik gond, de most már mutogatja is őket a hirdetéseiben, mint saját referencia, ami nemcsak hogy arcátlanság (meg szánalomra méltó), de igencsak kifogásolható jogi úton is. Ezt szerettem is volna jelezni neki (megspórolva ezzel legalább a kb. 15 ezer Ft-os ügyvédi díjat...), de inkább nem állt velem "szóba" (már úgy online). Ráadásul még volt esze olyan képeket kitenni, amin az egyedileg gyártatott korlátaink láthatóak, hogy adott esetben még csak kérdéses se legyen a dolog. Minden esetre ezt azért nem fogjuk ennyiben hagyni, mert én biztos nem várom meg, amíg az ügyfelek kezdenek el hívogatni, hogy milyen úton kerültek idegen kézben az ő privát lakásának fotói, amin amúgy a cég által (szerződéssel, bizonylattal igazolható módon) készített galéria látható. (Az más kérdés, hogy a feltüntetett tel.szám alapján első körben várhatóan nem minket hívnak fel.) Nyahh, szóval erre nem sok szükségünk van, úgyhogy ha már így alakult, hogy amúgy is át kell caklatni az ügyvédhez, akkor egy kalap alatt ezt a dolgot is lerendezzük.
Egyébként kétségeim nincsenek, ennél kisebbért is csináltunk már ügyet, pedig ott "csak" a (régi) honlap szövegeit vette át szépen egy másik, leginkább bútorasztalos cég.
Valójában döbbenettel tölt el, amikor felnőtt emberek, vállalkozások próbálnak mások tollával ékeskedni. De szerencsére most már (na, ennyi előnye azért van a céges háttérnek) sokkal több szerződés, bizonylat, miegymás véd minket, ezért adott helyzetben bármelyik ügyvédi iroda könnyen elvállalja az ügyünket. Mivel anno a cégünk volt az első, kifejezetten galériaépítéssel foglalkozó vállalkozás, aki használható honlappal is megjelent az interneten, ezért azon már semmi meglepő nincs, hogy a különböző cikkek, weboldalak alapjául pont a miénket szokták választani, de legtöbb esetben még az árképzést is hozzánk igazítják. :P Korábban egy másik honlap a saját oldalunkra kitett fotókat lementette, és kitette saját referenciákként (aztán persze ott sem hagytuk annyiban a dolgot). Akkor ezt még elég megalázónak találtuk rájuk nézve, hiszen az elég gáz, mikor valaki semmit nem tud felmutatni, ezért más cég munkáit kénytelen mutogatni.
Na visszatérve az előbbi témához, remélem, legalább a céggé alakulásig eljut az illető, és annak minden kínkeservével, állandó és időleges kiadásával felveszi a harcot, átérzi milyen, mikor az ember a saját bőrét viszi a vásárra, minden egyes munkáért vállalva a felelősséget, garanciát; a problémás esetek elől nem kitérve, hanem megoldva azokat. Meg persze folyamatosan önköltségen gondoskodni a reklámokról, az ügyfelekkel való kapcsolattartásról, a munka-szervezésről (anyagbeszerzéssel, egyedi darabok megrendelésével, határidők betartásával); ezen kívül eleget tenni az állandó adminisztratív kötelezettségeknek, személyesen eljárva az ügyintézések során, folyamatosan és pontosan vezetve legalább a szig.számadás alá tartozó bizonylatokat. No, meg persze ha mindez megy, akkor folyamatosan dolgozni is, és ami a legfőbb, sikeresen átvenni az ellenértéket (mindenkitől, beleértve a cégesen utalókat, későbbi időpontban fizetőket, sumákolókat is), hiszen a bevétel végülis ebből lesz. Ja, persze mindezt úgy, hogy a betegség mint olyan az felejtős, mert a határidőt mindig tartani kell, a cégvezető helyett meg úgysem végzi el senki a teendőit. Persze minek is, ha a táppénzt szintúgy magának fizeti az ember (bal zsebem-jobb zsebem effektus). No, kis- (mikro-) vállalkozó társaim bökjenek ide valamit, ha úgy érzik, bármiben túloztam volna. :P
Szóval ha mindez összejön nekik, én állok a dolgok elébe, hiszen az egészséges versengés az jó dolog, az ügyfik szempontjából különösen, de minket is állandó fejlesztésekre, bővítésekre, ügyesedésre sarkall. Jelenleg a gazdi válság miatt így is várhatóan sokan kihullanak a konkurensek közül (is), a talpon maradóknak igen erős rátermettséget, szakmai felkészültséget és kurázsit (!) kell tanúsítaniuk, na meg nem utolsó sorban, rossz időkre bevethető tőke-tartalékkal kell rendelkezniük, mire igazából ismét nyereséges lehet a kis cégek működése. Remélhetőleg ez az idő hamarosan eljön, mert már mindenki frászban van a vállalkozói szférában - csak persze ez még a feri távozásán is múlik.
Ja, és mégvalami. Alig várom az új konkurencia honlapjának indulását, már csak szűk másfél hét van hátra a domainreget megelőző (nem potenciális igénylők részére való) várakozási időből. Ha már fut a honlap, meg fogom adani Nektek a webcímet! ;)
Utolsó kommentek