Ma ilyen tipikus szüttyögős nap volt. Egy rakás olyan dolgot intéztünk, ami nem közvetlenül a pénzkeresés munkafolyamatának eleme, mégis elengedhetetlen a cég zavartalan működéséhez. Ilyenek például a különböző adminisztratív teendők, mint a bankok és mobiltársaság felé a korábbi székhely-változás hivatalos dokumentumainak elfaxolása, hirdetések szervezése, felmérés-időpontok ésszerű kisakkozása, e-mailek megválaszolgatása, szerződés- és számla-postázások, álláskeresők és más ügyben érdeklődők telefonos tájékoztatása, stb-stb. Mindez olyan terméketlen teendőnek tűnik, ahhoz viszont épp elég, hogy délutánra már az ember lánya a "munkaidő" végét várja. :)
Késő délután kimentünk Balázzsal és Hunival egy nagyobb levegőzésre. Persze mindez nem olyan passzív tevékenység mint gondolnátok. Balázs a tavalyi veteményes maradványait szedegette össze, amíg én a Hunort üldöztem. Ez kilóméterben nem tudom, mennyit jelent, de mire bő egy óra múltán bejöttünk, már elég nyúzott voltam. Közben szerettem volna még fotózni is (a tegnapi képek pozitív visszajelzésein felbuzdulva), de ahogy benyitottam, hogy visszajöjjek a fényképezőért, a kilincs a kezemben maradt. Sajna az már egy ideje az utolsókat rúgta, hát úgy látszik, eddig bírta. Úgyhogy most ki-be rakosgatjuk az épen maradt csonkot, attól függően, hogy épp melyik oldalról van rá szükségünk. :)
Azért kár, hogy nem jutottam el végül a fényképezőig, mert Hunit érdemes lett volna lencsevégre kapni, ahogyan talicskázik, focizik, meg egyáltalán, rosszalkodik. Fejlemény, hogy már sokkal kisebbet pánikol, sőt, többnyire egyedül fel is áll (ezáltal letenyerelve a fűbe!), ha a földre huppan. :)
Mára igazából nagy sztorim nincs is, a munkánk részletei gondolom senkit nem érdekelnek, úgyhogy érjétek be ennyivel. :) További kellemes estét mindenkinek!
Utolsó kommentek