Pénteken már egész jól éreztem magamat, így megcsillant a remény, azt hittem, elmúlik a rosszullétem. De sajnos a szombat erre rácáfolt. Vasárnap pedig kb. 2 hónap után eljutottam a fiúkkal bevásárolni, de a nagy soppingolást félbe is kellett szakítani egy újabb rosszullétem miatt. Ennyit az elmúlásról. :( Most már jó esélyem van rá, hogy ez a fantasztikus érzés végig fog kísérni a 9. hónap végéig...

A fiúktól tegnap 1-1 szál virágot kaptam, nagyon aranyosak voltak! :)

Huncus péntek este átirányította a telefonomat a Balázséra. Ezt akkor nem vettük észre, de kisebb bonyodalmak és félreértések voltak belőle. Végülis vasárnap este feltűnt a turpisság, így Balázs még idejében vissza tudta állítani a hétfői roham előtt. :P

A mai nap még az átlag hétfőknél is kavarósabb volt. Bazsa elment kora hajnalban Pestre, ezután pedig reggel fél 8-kor hívott a mai megrendelő apukája, hogy ő jön a fia helyett (neki a feleségével kórházba kellett mennie szülés végett :P), de késni fog legalább egy órát. Innentől kezdve eleve borult az egész napunk. Közben délelőtt többen vártak tőlem visszajelzést felmérés végett, így felváltva hívogattak, de sajnos csak délután kezdett körvonalazódni, hogy mikor végeznek ma a fiúk. Ezután egyeztettem az időpontokat, majd fél 6-kor hívtam a Balázst, hogy vaj miért nem hívott még a mai címek miatt. Szegénykém elég vacakul volt, valószínűleg a kimerültségtől kómázott be, mondta is, hogy nem tud ma menni, legalábbis a 6 órait mindenképp mondjam le. Hát, ez elég ciki lett volna, mert direkt miattunk mentek oda (és lényegében ma az összes többi hasonló előzetes egyeztetések alapján ment), így végül csak összeszedte magát, és 6-kor már a címen volt (gondolom padlógázzal...).
Még egy darabig marad ez a feszített tempó, aztán meg vagy felveszünk erre is valakit, vagy bezárjuk a bótot, vagy átváltunk répaültetésre. Ez utóbbira Balázs már teljesen jó szakkönyveket szerzett be. :)

Közben az esti telefonálás-forgatagban Huni még Ildi barátnőmet is felhívta. (Sajnos csak egy futólagos magyarázkodásra volt időm, mindkettőnknek rohannia kellett a dolga után.) Míg korábban elég volt a híváslistát kitörölni, mielőtt odaadtuk neki a telefont (megjegyzem, nem önszántunkból...), addig most már a telefonkönyvet is bátran használja. De nem csak ebben önállósodott, például a fecskendőbe kitöltött Nurofenjét már egyedül veszi be, vagy ma pl. kiderült, hogy kitűnően tud orrot fújni is. :) De már arra is számot tart, hogy este legalább egy webkamerás hívást megejtsünk valakivel, különben nagy felháborodásának hangot ad (ilyenkor addig szoktam ügyeskedni, míg csak találok valakit, aki egyéb teendői között odaül a kedvéért a webkamera elé). :P

Tegnap (és ma) gyrost csináltuk. :) Nagyon szeretem. Tényleg nem egy ördöngősség, de szerintem nagyon ízletes eleség. :) Néha tényleg a legegyszerűbb étkek a legfinomabbak. Ilyen például a túrógombóc is. És ezzel majdnem ki is fújt a repertoárom. :D

Várom már az igazi tavaszt, bár a 30 centis hó most azért eléggé beárnyékolja tradícionálisan 15-i börzsönyi túránkat. Meg persze a rosszullétek is... :S

Szóval most - a dolgok jelenlegi állása szerint - elég eltökéltek vagyunk, hogy megcsináljuk a Hunor-szobát. Szőnyegpadlót szeretnénk neki venni, valamint kifesteni a falat, plusz kinéztem rá egy jópofa Micimackós bordűrt. ;) Balázs szerint semleges színűre kellene, de én szeretném megvárni a következő ultrahangot, mert ha esetleg mégiscsak fiacskánk lenne megint, akkor inkább kékes árnyalatú legyen a szoba, mert adott esetben a következőnél vszeg megintcsak aktuális lesz majd egy festés (más kérdés, hogy a szőnyeget nem szokás átfesteni...). De addigra csak lesz mindenkinek külön szobája. Bár ki tudja, ezt így előre fölösleges nagyon megtervezni, főleg, hogy sem a jövőnk (értsd: anyagi helyzetünk), sem a végleges létszám nem tudható előre. :)