Tegnap Bazsának szerencsére nem kellett Pestre mennie, így együtt lehetett a család, teljes létszámmal. ;) Ennek persze Hunor is rettentően örült, rögtön kora reggel élt is jogaival, mint pl. Apa hasán való ugrálás és egyéb lényeges napkezdő teendők.
Közben leesett, hogy az emberek érdeklődési-megrendelési kevét nagyrészt a szép, tavaszi időnek köszönhetjük. Ilyenkor tél után mindig ezt várjuk: kihúzni valahogy a szűkösebb időszakot, azután tavasszal úgyis megjön az emberek lakásfelújítási kedve. Valószínűleg a kedvvel most sem lesz gond, reménykedjünk, hogy a gazdasági válság a vásárlóerőt sem tépázza meg nagyon...
Tegnap tényleg szép, napos délelőttünk volt, ezért igyekeztünk a veteményeskertünket is asszisztálni. A tavasz így vidéken talán még szembetűnőbb, ilyenkor mindenki elkezd sürögni-forogni, felzúgnak a különböző elektromos kisgépek, illetve bégetnek a bio-fúnyírók. Különösen hétvégén nagy a nyüzsi, amikor a nyaralók is lejönnek rendbetenni a házuk táját, ilyenkor lényegében egész szombat-vasárnap fűnyírózúgást lehet hallani. :)
Én tegnap a veteményes egyik szektorát teljesen be is ültettem fokhagymával, lila- és vöröshagymákkal. Balázs addig a Hunor hajkurászása mellett a zöldborsót vetette el; reméljük, ezúttal kicsit bőségesebb termése lesz, mint tavaly.
Huni persze messzemenőkig kihasználta, hogy könyékig az ültetéssel vagyunk elfoglalva, így mindenbe belekóstolt, amibe nem szabadna. Szó szerint. Egy kis földet is evett, aztán meg azzal szórakozott, hogy nagy lendülettel az ágyásra vetette magát, majd kúszva próbálta elérni a túlsó "partját". Mindettől persze nyakig sáros volt, a változatosság kedvéért. De azért Apának is segített borsót vetni. :)
Szerencse, hogy még délelőtt megejtettük ezeket a teendőket, mert mire végeztünk már egész hűvös szél fújt, majd az eső is elkezdett csöpörészni. Az idén legalább egy hónappal jobbak vagyunk ilyen téren, mert tavaly ilyenkor még csak az ágyások helyét tervezgettük (úgy kellett földet hozatni és deszkákból összeeszkábálni a zöldségek helyét).
Délután még összedobtam egy nagy tál görögsalátát, mert már ki voltunk rá éhezve. :) Jó nagy lett az adag, de ma reggelre már a harmada ha megmaradt. Persze az lesz a legjobb, ha már a saját finom kis házi zöldségeinket ropogtathatjuk. :) Húsvétra az ünnepi asztalra már biztosan lesz mindenféle finomságunk.
Délután mikor Hunika felkelt a nagy munkálatokat és ebédet követő szunyókálásából, elmentünk Siófokra falfestéket és padlószőnyeget nézni a kölköknek. Olyan nagyon megfelelőt nem találtunk, ezért továbbmentünk Kaposvárra. Minden esetre még gondolkodunk, mert nézeteltéréseink adódtak (ahogy az lenni szokott) a színeket és árakat illetően. Sajnos a szőnyegeket jó drágán mérik, viszont túl vékonyat meg nem vehetünk, mert nagyon hideg az a lamináltpadló. (Nem beszélve arról, mekkorákat tud esni egy éppen állni tanuló kisgyerek...)
Ma reggel Huni úgy döntött, hogy korán kelünk. Ezt általában így szokta tenni, ha látja, hogy Apa nincs már az ágyában. Ráadásul most hogy jön a tavasz, egyre korábban világosodik (hajajj, nemsokára óra-átállítás is lesz), várható, hogy 6-7-kor már itt fog kukorékolni. Ez tavaly is így volt, amint felkelt a nap, neki is kelnie kellett.
Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha átkerül a saját szobájába. Egyáltalán ágyba tudjuk-e dugni, főleg, hogy egy komoly gyerekágyból már bármikor ki tud mászni. A rácsos kiságyban legalább még adott a szituáció, hogy az oda betett gyermek ott is marad, legfeljebb ordít, aminek a hatására az elkeseredett szülő mégiscsak kiszedi őt. Talán ha felkerül a szobára egy kis rácsos ajtó (esetleg becsujuk az ajtót), akkor a fáradt Hunor talán-talán előbb-utóbb visszakószál majd a kis ágyikójába (vagy előbb alszik el a szőnyegen...).
Utolsó kommentek