Mi mással is kezdhetném, mint a nap hírével, feri lemond. Vagy legalábbis megpendítette. Nem egyértelmű, de a hírek szerint mégiscsak komolyan gondolta. Most mit mondjak? Nem verem a s..ggemet a földhöt az örömtől, azon túl hogy ez szükséges volt, most már majdhogynem mindegy is. Most 5 évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy na azért, de ma már, miután megnyomorított egy fél országot, jótékony közbenjárására becsődölt rengeteg cég, és még sorolhatnánk ugye, durcizva lemondott, elhagyva a süllyedő hajót. Közben még majdhogynem őt hozták ki a Híradóban a szegény mártírnak.
Ha ez így megy tovább, tényleg csak egy lehetőség marad számunkra: önellátó életmódra átállni. Teljes egészében nagyon nehéz, hiszen annyira összetett már ebben az anyagias világban minden, de azért a kis zöldségtermesztést messzemenőkig pártolom. :)
Ma egyébként nem mentünk sehová, az itthoni teendőinket rendezgettük. Bár sütött a nap, de a szél kicsit fújt, ezért kinti programot megint nem tudtunk szervezni. Na nem mintha házon belül nem akadt volna elég tennivaló. :)
Nem igazán szeretem az egymásra mutogatást meg a konkurenciával való fúrkálódást, de most már annyi átvágást tapasztaltunk, hogy Balázs megiratta velem a következő cikket a honlapra. Itt tekinthető meg (klikk ide!). Igazából még csak azt sem akarom, hogy ebből mi jöjjünk ki, mint "szupercég", egyszerűen csak zavar, mikor a kontárok tisztességtelen úton próbálnak magunknak piacot szerezni, az adóktól görnyedező vállalkozók terhére. Állítólag a "fekete-vállalkozók" ellen az OAFSZ is próbált már valamilyen közös fellépést tenni. Nem rossz kezdeményezés. Igazából pedig még meg is értem szívem mélyén azokat, akik a jelen helyzetben nem szánják rá magukat cégalapításra, mert tény, hogy ezt ma nyereségesen csinálni... nem is tudom, csak bűvészkedve, meg bélkilógatva lehet. Csak ebből ne próbáljanak már előnyt kovácsolni, főleg ne a mi terhünkre (nahh igen, ez volna itt a lényeg). :)
Huni mostanában olyan édesen zárja a napot. :) Az ésszerűség kedvéért a pizsibebújtatás, ágybadugás részét a Bazsa menedzseli, de már egy ideje az a menetrend, hogy átöltöznek, lekapcsolják a lámpát, és odaállnak a szobaajtóba, ahol is Hunika kivigyorog (de fülig érő szájjal), és közben integet nekem, hogy menjek oda esti puszikáért. Aztán megkapja a kis jóéjt-puszi adagját két oldaalról, és megy szundizni, majd rövid kis pakolászást és mormogást követően már alszik is. Az persze már külön tanulmány, hogy milyen pozícióban. A ma estit lásd alább.
Utolsó kommentek