Szokásos bevezető
Most aztán tényleg annyi elfoglaltságunk akad, nem véletlen, hogy már több mint egy hete nem volt időm írni. A tavaszi lakásfelújítások kapcsán megszaporodtak a munkákkal kapcsolatos tennivalóink, magán ügyeinket is intézgetjük, Hunort szelidítünk, Húsvétoztunk (csendesen). És ha ezek után még véletlenül egy kis "szabadidőnk" marad, akkor rohanunk ki a kertbe ültetni, füvet nyírni, gyomlálni, kertet rendezni.
Valójában sokáig azt vártam, hogy majd a Tomika ír valamit, és én csak belinkelem, hivatkozva, hogy bizony ez a helyzet, de úgy tűnik, nála is hasonló zúzda lehetett, mert egészen Húsvétig ő sem jutott el a blogig (no, akkor viszont többször is).
Múltheti Hunorka terelgetés, rohangálások
Valójában a múlt hét már csak apró foszlányokban áll össze a fejemben. Bár elleneztem a dolgot, szerdán Balázs mégis elvitte a Hunit Pestre, rám való hivatkozással. Amíg ő dolgozott és felmért, addig a srác a nagyszülőknél tanyázott. A cél elvileg az én könnyítésem és pihenésem lett volna. Mondanom sem kell, arra a napra kijutott bőven a jóból. Egész nap csak rohangáltam, telefonokat intéztem, Tomika mértékegységével számítva a KIX bőven 10 fölött volt (az amúgy 10-es skálán). Késő délutánra, mikor már kicsit lecsendesültek a dolgok, rájöttem, hogy ma olyan teendőket kellett volna végeznem, amit csak Hunor nélkül lehet: porszívózás, szőnyegtisztítás. Ezért gyorsan neki is láttam, gondoltam a szőnyege még gyorsan megszárad a napon, ha némi mosószerrel és slaggal lemosom. De pechemre mire hozzáláttam a munka érdemi részéhez, már a nap is elment, a levegő is hirtelen lehűlt (ahogy ez errefelé esténként lenni szokott, egyik percről a másikra). De mivel akkor már nekikezdtem, nem hagyhattam félbe. Csak a fél falu nézte végig, ahogy azzal a szőnyeggel szerencsétlenkedek. Külön csúcs volt, hogy a slag feje viszont mindenfelé spriccelt, csak ott nem, ahol kellett volna. Csak sokára tudtam róla leszerelni, akkor meg a jeges vízben pancsikolva spriccelhettem a vizet a csupasz slagvéggel, néha pont a megfelelő irányba. Végülis sötétedésre készen lettem. Azt nem mondom, hogy tisztább is lett, de csurom vizes volt, így azt bevinni nem lehetett a lakásba, és még csak ekkor tudatosult bennem, hogy másnap viszont kettesben leszek a sráccal...
Egyébként aznap nyilallt belém a gondolat, hogy ki kéne már tenni a cégnevet a ház elé. Már vagy egy éve átjelentettük a bálványosi címre a bétét, de eddig még nem tettünk eleget ezen kötelezettségünknek. Igaz, itt egy ilyen jellegű ellenőrzésnek igen csekély esélye van, ráaádul errefelé a kutya se jár, akit érdekelhet ezen információ, de hát ami kötelező az kötelező, ilyen apróságon már igazán ne múljon a vállalkozás szabályos működése. :P Meg ha esetleg új postás jönne, vagy futár hoz nekünk valamit, ennyivel könnyítsük meg a helyzetét. Míg ezen morfondíroztam, és éppen a laminálandó "cégtáblát" printeltem, jött egy telefon. Egy érdeklődő ügyfél panaszkodott, hogy itt kolbászol Bálványoson, de nem találja a céget sehol. :D Na ennyit erről, hogy ide ugyen senki nem jönne ki. (Balszerencséjére még egy fotóalbumot sem tudtam volna neki mutatni, mert Bazsa elvitte felmérni, illetve igyekeztem tisztázni, hogy ez csupán a cég székhelye, ahol legfeljebb adminisztratív tevékenységet végzünk.)
Azóta egyébként kibiggyesztettem a táblát, persze érdemi szükség még nem volt rá, csak a falubeliek értetlenkedtek, hogy milyen tevékenységet végzünk itt. Azt hiszem, ez a székhely/telephely kérdés legfeljebb azok fejében tiszta, akik bennfentesek a cégek működésével kapcsolatban, ezért valószínűnek tartom, hogy ebből még lesznek kavarodások, félreértések.
Összességében igen kimerítőre sikerült a "pihenőnapom", ráadásul a szőnyegmosás miatt sikerült jól meg is fáznom. Persze a dolog durva oldala csak másnap jött, amikoris az előzőnapi utazgatást sínylő Hunikát egész nap szabadlábon kellett a lakásban futtatnom, mivel a szőnyege egészen délutánig nem száradt meg. Nem részletezem, soha ilyen napot nem kívánok magamnak mégegyszer. A menetrend persze a szokásos volt: ügyfelek telefonálgattak egész nap, mindenkivel árajánlatot, időpontot, adatokat kellett egyeztetni, amíg Hunika hol a kezecskéjét csípte be a fiókba, hol más rémtetteket vitt véghez, a lakásban szabadon randalírozva. Az biztos, a mi lakásunk csöppet sem mondható bababarátnak, mire itt gyereknevelésre alkalmas feltételek adódnak, addig még sok-sok víznek le kell folynia a Sión.
A péntek már egy fokkal lájtosabb volt, akkor már csak a náthától nem láttam ki a fejemen.
Tavaszi munka-dömping
Mint már írtam korábban, a jóidővel egyidőben "megérkeztek" a megrendelők, érdeklődők is. Természetesen mindez még nem jelent anyagi jólétet, mindössze nagyon sok teendőt. Ennek következtében igen sok időnket leköti a munkák, felmérések megszervezése, valamint állandó telefonos (illetve internetes) készültséget igényel az árajánlatok, érdeklődések megválaszolása, időpontok egyeztetése is. Emellett persze Hunor igényeinek mindennemű kielégítésében sem eshet csorba, és igen sok teendő adódik a kertben is.
Florális szerelem
Egyik nap kiszúrtam egy kis lila virágszőnyeget a a kert elején, a rogyadozó ház kis fakerítésének tövében. Láthatóan igen jól érzi magát a nyirkos, árnyékos helyen, de azért nem sikerült ráakadnom, hogy mi is lehet az (így utólag pedig egészen jófelé keresgéltem). Végülis addig furdalt a kíváncsiság, hogy lefotóztam és megmutattam a Tomikának, aki arra jutott, hogy valószínűleg kis meténg lehet.
Olvasva a fajta leírását, tényleg illik rá a jellemzés, egyébként a vinca-khoz tartozik (Vinca Major), ennek ellenére igen jól érzi magát védett, árnyékos helyen. Mivel kőedénybe, sziklakertbe is javasolja a szakirodalom, már kattog is az agyam, hogy hová telepítgethetnék még belőle... :P
Mostanában - különösen mikor nagyon zúzda van a cégnél - gyakran megfordul a fejemben, hogy mennyire jó lenne kertésznek lenni. Aztán végül mégis eljutok arra, hogy ezt is csak hobby szinten jó űzni, mert ha ebből szeretnénk profitot termelni, akkor minden nap azt kellene számolgatnunk, mennyit költünk a fóliák fűtésére, melyik növényvédőszernek jobb az ár-érték-aránya, hány kertészt vegyünk fel, mert ugye ahhoz hogy árversenyben maradhasson az ember, ahhoz nagyban kell csinálni... Na köszönöm, ez az, ami nem hiányzik még ezen a téren is. :)
Felhívtam egyik nap a Starkl-t, és kiderült, még nem is tudják, mikor fogják szállítani a rendelt növényeket. :( Pedig már nagyon aktuális lenne, ráadásul időközben tudomást szereztem egy-két dologról, amit elsősorban miattam rendelt a Balázs, pl. balkonella nektarint (lásd: illusztráció). ;) Mondanom sem kell, izgulok, és várakozom!
Közben a zöldségfélék is szépen növekedésnek indultak, 1-2 héten belül akár már újhagymát is ehetünk.
Hétvégi majdnem-pihenés
Tényleg nagyon fárasztó és kimerítő hét után jól esett (volna) a hétvégi nyugalom. De balszerencsénkre már péntek éjjel elkezdték a dáridót a szemközti nevesincs-kocsmában. Ezt még lenyeltük, de szombati tevékenységeim közepette Balázs megnyugtatott, hogy ráérek a házimunkával, amivel elmaradok, majd pótolom éjszaka - ugyanis épp az imént látta, ahogy pakolják befelé a kocsmába a hangosítást... :S Sajnos balsejtelmeink beigazolódtak, szombat este igen hangosan ment a "buli". Mi mindebből csak az ütemes dübörgést és az utcára kiszédelgő fiatalok ricsaját hallottuk. Tényleg nagyon hangos és zavaró volt, így késő éjjel végül Bazsa már a rendőrséget volt kénytelen kihívni. Mikor megérkeztek, lényegesen lejjebb esett a zajszint, így végre a fiúk is elalhattak, de egy fél órával-órával később ismét rákezdtek. Végülis Bazsa feje akkor durrant el, mikor mindezek után vasárnap délelőtt újra nyitott ajtónál folytatták ott, ahol abbahagyták hajnalban. Át is ment (végülis balta nélkül...) szólni, aminek eredményeképpen legalább az ajtót becsukták, és valamicskével később - csodák csodájára - elcsitultak; innentől nyugalomban telhetett a nap.
Profán Húsvét
Most szívem szerint tényleg csak belinkelném a már emlegetett BagodTimes ide vonatkozó post-ját. Azt hiszem, mi is hasonlókat mondhatunk el: ez a Húsvét most egyszercsak itt lett, és lényegében csak aznap vettük észre, hogy ünnep van. Ez most valóban így volt, a munka- és munkanélküliség körüli vívódásaink, a jobbra-balra rohangálások tényleg nagyon lekötötték minden figyelmünket, így sajnos nem igazán tudtunk rákészülni az ünnepre. :( Vasárnap reggel az ünnepi asztal terítése közben kezdett bennem tudatosulni (szerencsére Balázs azért időben vett egy tarját és egy sonkát, meg sok-sok tojást, bár akkor ezt még felettébb korainak éreztem), hogy süthettem volna kalácsot, és hogy tojást kellett volna festenem, húsvéti ablak-dekorációkat szerettem volna festeni, de még csak egy barkát sem szereztünk be. Azt hiszem, a Nagyböjt sem véletlenül lett "kitalálva", bár ez alól nálunk most mindenkinek - különböző okokból - "felmentése" volt, így még csak az sem hangolhatott rá minket az ünnepi készülődésre. És valóban, az Ünnep annyit ad, amennyit beleteszünk. Amire Balázs készült (megfőzte a sonkákat és tojásokat), az tényleg nagyon kellemes is volt, amire nem fordítottunk időt, az bizony hiányzott.
Szerencsére pont Húsvét vasárnapra esett a bálványosi mise (itt ugyanis csak kéthetente tud az atya misézni), ezért még csak messzire sem kellett menni. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a kis templom zsúfolásig megtelt emberekkel - nagyon sokan voltak, akik amúgy egész évben nem mennek el (mondjuk ez nem is meglepő, ha azt vesszük, hogy itt a róm. kat. misén az átlag létszám 5-8 fő). A mise után keresztelők is voltak, de így utólag csöppet sem bánom, hogy mi ezt anno Hunorral nem Húsvétra időzítettük.
Egyébként mindettől függetlenül nagyon jó volt egy kicsit nyugalomban együtt lenni a Családdal, és a bőséges ünnepi reggeli is feldobta a hangulatot. Sajna Huni ezidő alatt végig duzzogott, ugyanis újabban nem hajlandó megenni a "darabos" étkeket, így ő inkább kőrözöttes kenyéren vegetált. Igazán csendesen töltöttük a vasárnapot, a fiúk elsősorban pihenésre fordították a nyugodt órákat.
Délután elugrott hozzánk a Tomika, azzal az ürüggyel, hogy elhozza a Huni húsvéti ajándékát. :) Örültünk a látogatásának, Hunor külön kihasználta a lehetőségeit. :) Fotós beszámoló szintén a BagodTimes-on tekinthető meg.
Szünet
Csodálkoztam volna, ha ma be tudom fejezni ezt a bejegyzést. Nem, mintha nem lenne még beszámolnivalóm és gondolatom, de most technikai és idegrendszeri okokból el kell csípnem. Folyt. köv. talán majd egyszer, ha lesz rá időm, lehetőségem...
Utolsó kommentek