Tegnap nagyjából Húsvét vasárnapnál akadtam el. Korábban már emlegettem, hogy nem igazán tudtunk rákészülni az ünnepre, és sajnos ez a takarítás terén is igaz. Bár már hetekkel ezelőtt hozzáláttam, mégsem jutottam tovább ezekben a zsúfolt napokban, illetve amit akkor rendbetettem, a fiúk gondoskodtak róla, hogy még véletlelül se különüljön el a takarítatlan felületektől. :) Karácsonyról is sokminden ittmaradt, pl. terítők, dekoráció, miegymás. Mivel ezek felszámolására is tényleg csak Húsvétkor került sor, Balázs a napokban többször ellőtte a mármár családi mottónknak számító szlogent: "születéstől a halálig". :)

A vasárnapi szieszta után a Húsvét hétfő ismét elég rohangálósra sikerült. Igazából az ünnepi misét is már csak így XXI. századiasan, mobil módon, az MR1  Kossuth rádión hallgattuk meg, miközben Pestre tartottunk az M7-esen.
Reggel még egy kis tojáskeresést tartottunk Hunival, bár az idén tényleg nagyon szerényre fogtuk mindezt: tőlünk egy kindertojást kapott, ahhoz dugtunk még el két (mástól kapott) csokinyuszit. :) Mint az a fényképeken is látszik, örömmel rakosgatta a kosárkába. ;) A keresgélés után útnak is indultunk.

Balázs szüleinél kezdtünk, ahol ott voltak a Bálinték (Évi, Gabi, Bálint) is. Hunorka szokás szerint bezsebelt sok izgalmas játékot, ajándékot. Meg persze sütievő szenvedélyének is hódolt. :)
Nem sokáig maradtunk, mert siettünk tovább Kaszásra, ahol még éppen elcsíptük a Rékát és Benót (aki az esti műszakja miatt sietett el). Itt is bezsebeltünk egy adag ajándékot, tényleg tiszta égő, hogy mindig egy kis szatyorral indulunk el, és dugig telt csomesszal érkezünk haza. Szerencsére a Mama kitalálhatta gondolatomat, mert még húsvéti (üvegmatricás) ablakdíszt is festett. :) Korábban lezsíroztam vele, így szerzett nekem innen-onnan sziklakerti virágtövecskéket. :) Remélem, megmaradnak és megerednek, mert kiültetni még csak ma este volt alkalmam. Balázs "hasznos" veteményes kertecskéjébe pedig paradicsom-palántákat kaptunk, plusz grátisz jópár barkaágat, amit ugyan már vízbe dugtam, de fogalmunk sincs, hová fogjuk ültetni. A probléma alapvető forrása ismert: a tereprendezésünk még nagyon bizonytalan, nem tudjuk, hová kapunk majd építési engedélyt, egyáltalán építkezünk-e majd fent (Balázs szerint NEM - bár ezt lehet, inkább csak a Gordon mondatja vele), illetve mindezekből következik, hogy még a gyümölcsös helye sem dőlt el. Szóval egy szó mint száz, Balázs azt javasolta, inkább vigyük ki a telekre (XXII. Barackos útra), és ott meglepetés-szerűen dugdossuk el őket. :P
Kaszásról még felugrottunk a temetőbe, majd onnan mentünk el a Nagymamáékhoz, ahol persze újabb adag csokitojást majszolt el Hunorka.

Kedden reggel teljes erőbedobással indult be a zúzda. Reggel 8-tól megkezdődött az ünnep utáni szokásos telefonáradat, illetve már a számítógépen is gyülekeztek szépen a felmérés-kérések. Ilyenkor szünnap után a kedd amolyan dupla (vagy tripla) hétfői nappal ér fel. Kapkodhattam is rendesen, igyekeztem egymás után sorra visszaszólni mindenkinek a folyamatban lévő ügyek kapcsán, mert akkor még úgy volt, 10-re megyünk Siófokra ügyvédhez. Balázs biztos ami biztos, reggel még odacsörgött, és akkor derült ki, hogy a telek megvételéhez szükséges adatok, amiket még előző héten íméleztem el, nem érkeztek meg, ezért azt sürgősséggel faxon pótoltuk. Ráadásul az eladók már ott voltak, így fél 12-re módosítottuk az időpontot. Bevallom, nekem ez a kis plusz másfél óra eléggé kapóra jött, így a reggel intézendő sürgős ügyekkel lényegében éppen sikerült is végeznem mire indulnunk kellett, így a vállalkozási szerződéseket is postára adhattuk.
Maga a szerződéskötés, pénzátadás megtörtént, bár a szerződés valójában csak akkor teljesül, ha a bürokrácia kacifántjait türelemmel végigevickélve megkapjuk a Magyar állam (FOT miatti 5 éves elidegenítési tilalom lett bejegyezve a tul.lapunkra), valamint az időközben AXA Bankká alakult Ella engedélyét (nekik pedig jelzáloguk van az ingatlanunkra). Mivel a jelenlegi telkünk a bulin csak növekszik, ezért elméletben sima ügy az engedély, azonban (különösen a bank esetén) még sokáig elszöszöghetnek vele, ami nekünk probléma, mert határidős a dolog, sőt, ha sokat kavarnak, még újabb jelentős ügyvédi költségekbe is kerülhet. :S Úgyhogy rajtunk már nem múlik semmi, elméletben várunk, gyakorlatban pedig tovább alakítgatjuk újdonsült birtokunk felső szegmensét (is). Így már 3100 valahány m2-es építési telekkel rendelkezünk ám, ami azért nem kevés! :))

Közben reggel a nagy sietségben Balázs ráeszmélt, hogy több munka-okból is kénytelenek leszünk Pestre menni, ezért Siófokról egyenesen kelet felé vettük az irányt. Délutánra még a sürgősebb felméréseket is beszúrtuk, azt követően Balázsnak még vissza kellett mennie a műhelybe dolgozni, addig Huncussal az Éviéknél voltunk, aki levágta Hunika bongyor fürtöcskéit. :) (Illetve az én hajam végéből is vágott, valamint az este visszaérkező Balázst is megnyirbálta.)

Egyébként sokan biztos nem gondolnák, milyen őrület egy pihentető (vagy kevésbé pihentető) nap után egyik percről a másikra legalább 8ezres fordulatszámra felpörgetni a tempónkat, hogy minden flottul időre elkészüljön, postázható legyen, illetve az ügyfelek szempontjából is rendben menjen. Ilyenkor beindul az adrenalin, amitől valahogy mégiscsak sikerül egyszerre telefonálni, a helyszíneket logisztikailag megszervezni, Hunorkát ellátni, és még a mosást is bedobálni. :) Azt hiszem, ehhez már hozzászoktunk, néha van egy kis nyugi, aztán beindul a lavina, és mindent azonnal kell intéznünk. Igazán nem mondhatjuk, hogy unalmas az életünk. :) Néha két falat ennivaló közben dől el, hogy (a tervezett szabadnappal ellentétben) 5 percen belül rohannunk kell Pestre; viszont cserébe olyan is van, amikor egy-egy egész hétköznapot pihenéssel, kikapcsolódással tölthetünk, és hát mitagadás, ilyenkor csak kellemesebb állatkertbe, kirándulni, egyéb helyre menni, mint hétvégén a tömegen átverekedve...

Szerdán Hunika velem volt itthon, ma (csütörtökön) ismét együtt jöttünk-mentünk. Délelőtt Telkibe mentünk, ahol a kórházban UH-on, majd egy magánlakásban felmérni voltunk. Egyébként a vizsgálaton szerencsére minden a legnagyobb rendben volt, hál' Istennek. :) Legközelebb 4 hét múlva kell menni terheléses vércukira, ami nem egy túl kellemes dolog. Reggel éhgyomorra veszik le a vért, majd x mennyiségű szőlőcukor (avagy dextróz-oldat, ügyesebbeknek limonádé ;) elfogyasztása után 2 órával ismételten vérvétel. Inkább csak a korai kelés, kényszerivás, éhgyomor és várakozási idő (valamint érzékenyebb lelkületűeknek a két szúrás) ami kellemetlen, de azt hiszem, ez épp elég.
Szerencsénkre a telki felmérést épp egybe tudtuk kötni mai látogatásunkkal. Mit ne mondjak, egy kifejezetten mutatós mediterrán házikó volt a célpont, szívesen elfogadtam volna. :) Kicsit korábban is végeztünk a kórházban, ezért a felmérés előtt még beugrottunk a közelben egy - a környék miliőjéhez illő - igen kultúrált játszótérre. Volt ott mindenféle játékszer, Huni alig tudott választani, maga az elkerített játszótér is szépen volt parkosítva. A homokozóban sok játék volt (!), így leginkább az izgatta a srácot. Gyorsan be is szórta marokkal a ruhájába...
Utána még Alsónémedibe "ugrottunk el" felmérni, ahová szintén korábban érkeztünk, ezért a környéken (némi szükséges papír-írószer társaságában) beszereztünk Huncusnak egy fűnyírót. :) Azt hiszem, ennek jó hasznát fogja venni. ;) Aztán már csak vásárolni ugrottunk be Fehérváron, majd tepertünk haza. Este még sötétedés előtt gyorsan elültettem a hétfőn kapott sziklakerti növénykéimet. :) A maga módján ebben Huni is igyekezett segíteni...

Búcsúzóul pedig következzék még két fotó a ma esti fürdetésről. :)