Micsoda paradoxon azért, hogy a munka ünnepén senki sem dolgozik. Legalábbis könyvelésileg nem. :)
Ma végre itthon lehetett a család, bár igazi pihenésről szó sincs, mindenki tesz-vesz, különösen Hunorka, amitől nekünk szülőknek mégtöbb teendőnk akad...
Reggel hajat mostam, biztos ami biztos, így jobban átveszi a tömény füstszagot. Ugyanis végül csak megszavaztuk a bográcsozást, a már eltervezett őzpörkölt formájában. Mellékelek is róla egy ilyen tipikusan semmitmondó, bográcsos képet. :)
Bazsa készített egy üveg kovászos uborkát, amit - nem tudom, mire számított - lazán a teraszra tett ki. Vagy 5x kimarkolta belőle Huni a kenyérdarabot, mire átköltöztettem a kútkávára. Nálunk ma - a szikrázó napsütés mellett - őrült szél fúj, ezért remélem, nem fog a kútban landolni...
Végülis nem agyaltam tovább a virágok elrendezésén, beültettem a 4 különböző színű minipetúniát a négyszemélyes függőkaspóba (a képet nézve biztos sokan meg fogják érteni, miért kellett megvennem mind a négy színt ;).
Később lehet megbánom, de igazság szerint bárhogy is ültettem volna, ennek a három akasztanivalónak ígyse-úgyse tudom még a helyét. Ma megint futottam a legnagyobbal egy pár kört, ide-oda akasztgattam, végül egy fűzfaág klassz helynek bizonyult, de fél órával később már a földig hajolt tőle. :( Ezért végül áttelepítettem egy másik fára, itt azt hiszem, már stabil helye van, csak itt meg fény nem sok éri. Ideiglenesen viszont mindenképp fel kellett valahová aggatnom. Mondanom sem kell, Balázs már (napi szinten) morgolódik velem, amiért cserepet és virágot is vettem, aminek még helye sincs...
Szaladok vissza, nehogy odaégjen a pörkölt, vagy elaludjon a tűz. Ugyanis szokás szerint egyedül maradtam a munkára, fiúk kidőltek egy kis délutáni sziesztára.
A többi képen az éppen nyíladozó virágaim láthatók. Persze még igen kezdetleges, de pár hónap múlva már bízom benne, mindenhol virágpompában dúskálhatunk.
Utolsó kommentek