Szerda este végülis elhozta Balázs a Fiatot, és vele a betonkeverőt. Aznap szerencsére már nem történt semmi más kavarás. :) Sikerült kifognia a fatelepen igen jutányos áron vörösfenyőt, amiből vett is, hogy Huncusnak abból készítsen homokozót, így azt is lehozta a kocsival.

A tegnapi napunk nyugisabban telt ugyan, de estére kilógott az összes nyelvem a fáradtságtól. Bazsa itthon maradt, így gyorsan lenyírta még a fűkaszával hátul a gazt. Én meg kihasználva itthonlétét (két fél szem csak jobban tud figyelni a Hunira...), elültettem még pár szem kukoricát, a maradék dughagymát, valamint négy különböző típusú zöldbabból 1-1 sort. Illetve mindezt meg is locsoltam, ami ekkora területen nem is olyan kevés idő.
Bazsa rendbe akarta kapni egy kicsit a régi Hondát, hogy arrébb lehessen vele állni. A motorháztetőt alig bírtuk kinyitni, de mikor végül sikerült, megdöbbenéssel láttuk, hogy a motortérben egy kupac spagetti, valamint egy félig elfogyasztott zsömle van. Ezek szerint mégiscsak járnak még hozzánk menyét-félék. :) Az már csak apróság, hogy az ajtónyílásokban darázsfészkeket és különböző ízeltlábú szörnyetegeket találtunk. Azért meglátszik ezen az autón, hogy lassan egy éve nem volt használatban.
Késő délután a Gabi is beállított hozzánk, mert munka-ügyben errefelé vitte az útja. Így kihasználva az alkalmat, Balázs be is fogta őt egy kis munkára, hogy leszedjék a betonkeverőt a platóról. Meg is állapítottam, hogy szegény eddig bármikor járt nálunk, mindig adódott valami fizikai munka, amiben a segítségét kértük.
Közben megpróbáltam beiktatni egy új, 50 méteres slagot, mert a toldozgatott verzióval nem értem el a rózsáim közelébe, így a terasztól kellett kannával hordani a vizet, ami a rózsáim esetében elég sok kört jelent. Mondanom sem kell, egy rossz cső-kihúzás miatt telibe spricceltem magamat a szivattyúnál, így csurom vizes lettem. Aznap már legalább harmadszorra áztam el, igaz, az előző esetekben nem ilyen mértékben. Remélem, ismételten látta a fél falu.
Este ettünk egy kis hazait. :) Kiszedtem néhány retket és újhagymát a veteményesből, valamint Balázs nemrég eltett kovászos uborkáját is felavattuk. Talán csak a terhesség teszi, mert amúgy nem vagyok egy koviubi-rajongó, de nagyon finom lett!

A minap még Balázs befejezte a hátul kiamaradt gazszigetek lenyirbálását, valamint - kihasználva, hogy itt a Fiat - vett egy kukát is. Igaz, nem ilyen volt az elképzelésem, mert én eredetileg valami zöld, kerek, leemelhető tetejűre vágytam, de eddig ilyet nem találtunk kereskedelmi forgalomban. :P
Mivel adódott pár sürgős felmérés is, így ezeket beszurkáltam a mai napra. Ha már mindenképp Pestre kell menni, valami haszna is legyen a dolognak.

Egyébként nem vagyok elragadtatva Balázs homokozó-ötletétől. :S Deszkákból akarja összetákolni, de én inkább valami masszívabb megoldásra gondoltam volna. A helyi játszótéren pl. rönkökből van, ami mutatós és stabil. Mindegy, csak valami vaskos, strapabíró legyen, amiben nem tudják felsérteni semmilyüket a kölkök (mert az előre borítékolható, hogy párszor meg fogják fejelni, fogazni, ...), illetve tönkretenni, elmozdítani sem. Itt van rögtön intő példának a Hunor-ketrec, amit igen hamar leamortizált a fiatalember. A következő sokkot ma kaptam, mikor Balázs kifejtette, hogy egyáltalán lerögzíteni sem gondolta, mert őszerinte ha beleteszünk 1 m3 homokot, az mozdíthatatlan lesz. Hasonlóan festene, mint hátul a veteményes kiskertünk... De én már előre látom, ahogy Hunika arrébb viszi, leás az alján túlra (nem lesz nehéz), illetve a pereme mellett szépen kicsorog a fűre a homok. Rémes. :S

Na mindegy, azért remélem, sikerül majd jobb belátásra bírnom, mert egyelőre igen makacs ezügyben. Most éppen Pestre indul a fűkaszával, úgyhogy elbúcsúzok tőle.

Megvették a tőlünk kettővel arrébb lévő (romos ház melletti) üres telket. Kicsit fájlaljuk a dolgot, mert Balázs még ebben gondolkodott volna műhely céljából, ráadásul igen szimpatikus, 700e Ft-os áron kelt el az 1000 m2 feletti terület. Igaz, most anyagi fedezetünk nem is nagyon lett volna rá, de azért kicsit frusztráló.